Meg tudnál bocsátani annak, aki elveszi tőled, majd eladja a gyermekedet? Philomena Lee-nek volt mit megbocsátania, így néhány éve megkereste Ferenc pápát. A találkozás után az ír asszony - akinek hároméves fia kényszer-örökbeadásról szóló története inspirálta a Philomena - Határtalan szeretet című, négy Oscar-díjra jelölt filmet -, azt mondta: megbocsátott és megbocsátást nyert.
A filmváltozatban Judi Dench alakította Philomena Lee-t
Philomena Lee-t 1952-ben a Roscrea katolikus ír apácazárda mosodáján helyezte el a saját családja, miután házasságon kívül teherbe esett tizennyolc éves korában. Amikor fia, Anthony megszületett, a zárda főnöknője megfenyegette, hogy a pokolra jut, ha bárkinek beszélni mer "bűnös titkáról". A lány annyira komolyan vette a parancsot, hogy ötven éven át nem szólt a fiáról senkinek.
Philomena csak egy volt a sok ezer ír nő közül, akiket zárdákba száműzött a saját családjuk az ötvenes-hatvanas években, mert házasság előtt szexuális kapcsolatot merészeltek létesíteni, és teherbe estek - legyen szó akár nemi erőszakról is. Így kerültek a leányanyák és gyermekeik az apácákhoz, akik számára mindez nem pusztán bűn és erkölcs kérdése volt, de rengeteg fontot, shillinget és pennyt jelentett.
A 80 éves Philomena Lee 2014 februárjában találkozott Ferenc pápával
Az egyház előbb szélesre tárta kapuit a "megesett" lányok előtt, majd kizsákmányolta őket. Az állam minden anya után egy fontot fizetett az apácáknak, a babák után pedig 2 schilling 6 pennyt kaptak, és náluk maradt a leányanyák kemény fizikai munkája nyomán szerzett profit egésze is. Mindez jelentős bevételi forrás volt, az apácák pedig gondoskodtak róla, hogy a lányok legalább három évig a zárdában maradjanak, és nekik dolgozzanak.
Ha el akartak menni, száz font lelépési pénzt kellett fizetniük, ami akkor óriási összeg volt.
A gyerekekkel a zárdában még mostohábban bántak, mint az anyákkal. Édesanyjukkal három éven át maradhattak, ekkor azonban minden szó nélkül elvették őket tőlük. Három év alatt szoros kötelék épül ki anya és gyereke között, az elválás pedig hatalmas traumát okozott.
Philomena megőrizte a nyilatkozatot, amelyben lemondott gyermekéről, és amelyet erőszakkal írattak alá vele. Ebben az áll, hogy lemond anyai jogáról, és átruházza azt Barbara nővérre, a Sean Ross-székesegyház rendfőnöknőjére abból a célból, hogy a nővér a gyereket örökbe adja bárkinek, akit arra a feladatra alkalmasnak talál. Arra is kötelezettséget vállalt, hogy soha nem próbálja a gyereket megkeresni, és bármilyen formában igényt formálni rá a jövőben.
A gyerekek hároméves korukig maradtak a zárdában, majd eladták, vagyis pénzért adták örökbe őket főként amerikai családoknak
A legtöbbet ajánló vihette
"Írország a huszadik század java részéban ijesztő, papi irányítás alatt álló ország volt, ahol a merev erkölcsi szabályokat áthágó szerencsétleneket a lehető legszigorúbb büntetéssel sújtották" - írta Aodhan Madden; az a bátor ír újságíró, aki először tárta fel, hogy mi történt a Magdolna nővérek üzemeltette intézményekben.
Philomena ötven éven át tartotta magát az aláíratott szerződéshez, miszerint soha nem próbál gyermeke nyomára bukkani, ám később mégis úgy döntött, megkeresi a fiút, akit egykor elragadtak tőle, a nyomozáshoz pedig egy tapasztalt újságíró segítségét kérte.
A fia, Anthony Lee hároméves korában - az egyház által pénzért örökbe adva - egy középosztálybeli családhoz került a Missouri államban található St. Louisba. Anya és fia kétségbeesetten próbálták egymással többször is felvenni a kapcsolatot, de mindig az apácák ellenállásába ütköztek, akik nem adták ki az örökbe fogadási dokumentumokat,
megtagadtak minden információt a másik hollétére vonatkozóan, és azt sem árulták el, hogy a másik is járt ott, és keresi.
Michael 1993-ban visszatért Roscrea-be
Végül Anthony Lee - azaz Michael Hess, ahogy az örökbe fogadó szülei nevezték - 1995-ös halála vetett véget a keresésnek, így soha nem találkozhattak ők ketten újra.
Philomena Lee-től egy újságíró megkérdezte, miért ő kéri az egyház bocsánatát, hiszen az őt a fiától erőszakkal elválasztó, őt pedig rabszolgamunkára kényszerítő apácáknak kellene bocsánatot kérni tőle.
"Nagyon régen történt már mindez. Kezdetben nagyon feldúlt voltam, és a hitemben is meginogtam. De nem tudtam együtt élni ezzel a haraggal az évek folyamán. Mindenkinek megbocsátottam" - felelte.
Az anyák nem búcsúzhattak el gyerekeiktől
Érdekes módon, saját bűntudatával tudott Philomena a legnehezebben megbirkózni. Ferenc pápával való találkozásának másnapján úgy fogalmazott a Reuters tudósítójának:
"Ötven évig hordtam magamban a bűntudatot anélkül, hogy bárkinek is elmondtam volna, és még ma is érzem egy kicsit. Óriási megkönnyebbülést jelent számomra, hogy bűnbocsánatot nyertem."
Philomena Lee a fia kikényszerített örökbeadása után betegápoló nővér lett, férjhez ment, és még két gyermeke született. Lányával, Jane-nel indította útjára a közelmúltban a Philomena Project nevű kezdeményezést, amelyben azért küzdenek, hogy minél szélesebb körben hozzáférhetővé váljanak a kényszer-örökbeadások dokumentációi, és így anyák és gyermekeik újra láthassák egymást.
A filmban a Philomena-t alakító Judi Dench mellett Steve Coogan alakította az őt segítő riportert
Anthony/Michael és Philomena történetének megfilmesítése felhívta a figyelmet arra a sok ezer elveszett "árvára", akiknek az élete örökre megváltozott.
Stephen Frears, A királynő és a Veszedelmes viszonyok rendezője vitte filmre Philomena Lee valóságon alapuló, felemelő történetét, melyben az Oscar-díjas Judi Dench alakította Philomena-t, míg az őt segítő angol riportert a népszerű brit komikus, Steve Coogan formálta meg. Alkotását a legjobb film, a legjobb női főszereplő, a legjobb adaptált forgatókönyv és a legjobb zene kategóriákban jelölték Oscar-díjra.
Az Adoption Rights Alliance nevű szervezet becslése szerint 60 ezer ír nőt érintett a kényszer-örökbeadás gyakorlata. Michaelhoz hasonlóan sokan közülük a mai napig keresik az anyjukat, és ezzel együtt az identitásukat.
