Sir Richard Branson 1970-ben úgy indította el első vállalkozását, hogy egy vasa sem volt. A Virgin vállalatbirodalom saját karibi szigettel rendelkező feje a mai napig egy punkrocker hozzállásával közelít a világ dolgaihoz, és azt mondja, aki mindenáron be akar illeszkedni, az sosem fogja sokra vinni. Mi a brit üzleti fenegyerek titka?
Egy tizenhat éves diszlexiás 1966-ban kimardt az iskolából. A világ egyik leggazdagabb embereként számon tarott Sir Richard Branson részképesség-zavara miatt gyengén muzsikált a tanulmányaiban. Az a fajta gyerek volt, akiről a tanárai azt mondták, felnőttként vagy milliomos lesz belőle, vagy börtönben végzi.
Branson, aki szerint a félelmeinkkel leginkább úgy küzdhetünk meg, hogy szenvedéllyé alakítjuk őket, végül az előbbi jóslatot váltotta valóra.
“Ha valaki kellően elszánt, maga is meglepődhet azon, mi mindenre lesz képes”
Első vállalkozását - a Student diáklapot - úgy indította el, hogy egy barátjától kunyerált hozzá pénzt.
"A testi fenyítés, a kötelező kápolnalátogatás, és latin ellen akartunk kampányolni" - mondta Branson.
Komoly munkát fektetett a diáklapba, ötleteit folyamatosan lejegyzetelte; állítása szerint ezt a szokását a mai napig megtarotta, nehogy bármit is elfelejtsen. Az iskolai újság sikere érdekében Branson összegyűjtött egy 250 névből álló listát parlamenti képviselőkből, akikkel kapcsolatba szeretett volna lépni, valamint egy listát a telefonkönyvből a potenciális kiskereskedőkről is.
Ezzel pedig el is készült Branson első üzleti terve, ami - ahogy ő fogalmazott -, néha egyszerű is lehet, hisz nem mindig a hosszadalmas papírtömeg jelenti a biztos sikert. Az újság remekül fogyott, a hirdetésekből pedig komoly profitra is szert tett.
A lap gyors sikerének egyik titka az volt, hogy olyan sztárokkal készített interjúkat, mint Mick Jagger
Két év múlva lemezeket kezdett csomagküldő rendszerben árulni azoknak a tinédzsereknek, akik az újságjából rendelték meg a vágyott albumokat, majd húszévesen lemezboltot nyitott. Sikerének titka az volt, hogy jóval olcsóbban árulta a korongokat, mint az akkoriban szokás volt. Úgy gondolta, azok is imádják a zenét, akik nem születtek gazdag családba.
A lemezboltot a diákújság továbbfejlesztésének szánta, egy helynek, ahol a vele egykorúak összejöhettek, beszélgethettek és lemezeket hallgathattak együtt. Nem akart egy lenni a sok unalmas bolt közül, ahová a vevők csak berohannak, megveszik, amit akarnak, és már mennek is.
Közösségre vágyott, együttlétre és jó élményekre.
"Járni sem egy szabálykönyvből tanulsz meg. Csak csinálod, és sokszor elesel"
Olyanokkal akart üzletelni, akik hozzá hasonlóan imádták a zenét, és valóban rajongtak az együttesekért, akiknek a lemezeit megvették. Az üzlethelyiséget ingyen kapta egy cipőárustól, akit
meggyőzött, áruljon Doc Martens-bakancsot, mert a lemezboltjába betérő fiatlaok azokat is meg fogják venni.
A Virgin vállalatbirodalom első láncszemét, a Virgin Recordsot 1972-ben alapította, tizenkét év múlva pedig már útjára indította saját légitársaságát, a Virgin Atlantic Airwayst. És ekkor sem állt meg: jött a saját vasúttársaság, majd a nagy port kavart Virgin Galactic, ahol az űrturizmus alapjait rakja le éppen a szokatlan üzleti megoldásairól ismert brit üzleti fenegyerek.
Branson mindig olyan célokat tűz ki maga elé, ami mások szerint vagy őrültség, vagy elérhetetlen álom.
“Érezzük jól magunkat! Ha nem élvezzük, amit csinálunk, valószínűleg ideje valami más munka után néznünk.”
A szűz kéz sikere
Branson nonkonformizmusa már abban is megmutatkozott, hogy a cégét virginnek, azaz szűznek nevezte el. Sosem volt az a tipikus öltönyös, karót nyelt üzletember, akit nem érdekel más, csak hogy a cége minél nagyobbra és tekintélyesebbre hízzon.
A Virgin a kezdetektől sajátos életfilozófiát képviselt, miszerint
nem kell ahhoz beállnod a kockafejűek sorába, hogy sikeres légy az életben.
Richard Branson a saját karibi megánszigetén, Neckeren él, ahol egy függőágyból irányítja birodalmát. Rengeteg fiatal tekinti ezt a lázadó, megalkuvást nem ismerő, ma már négyszeres nagypapa örök punkrockert a példaképének, mert jó példával szolgál arra, hogy nem kell eladnunk a lelkünket és lemondanunk az álmainkról ahhoz, hogy azt az életet élhessük, amit szeretnénk.
“Higgyünk az elképzeléseinkben, legyünk a legjobbak! Ha hiszünk benne, hogy a saját utunkat kell járnunk, és ezt a lehető legnagyobb élvezettel kell tennünk, máris sínen vagyunk, és senkinek sincs igazán esélye, hogy letérítsen erről a pályáról”
Richard Branson világra szóló üzleti sikere úgy kezdődött, hogy a szintén általa alapított kis lemezstúdióba besétált egy helyi zenész, akit Mike Oldfieldnek hívtak. Oldfield Branson stúdiójában rögzítette Tubular Bells című albumát, amire egyetlen nagy kiadó sem volt vevő, Bransonnak viszont nagyon tetszett, és ezért vállalta a kiadását.
A lemezből több mint ötmillió fogyott el szerte a világban.
A kiadóhoz később olyan előadók csatlakoztak, mint Paula Abdul, Belinda Carlisle, a Genesis, Phil Colins, Tina Turner, a Spice Girls, vagy a Rolling Stones.
“Sose adjuk fel! Legyünk elég kitartóak: álljunk fel, söpörjük le magunkról a port, és vágjunk bele újra meg újra – magunk is meglepődünk majd, milyen sokra jutunk a végén”
Aki van olyan szerencsés, hogy megengedhet magának akár csak egyetlen éjszakát is - a 2002-ben lovaggá ütött - Sir Richard magánszigetén, annak a tulajdonos szívesen elmeséli, hogy Neckeren melyik épületet, melyik zenekar "építette" neki, azaz melyik világhírű banda lemezkiadásaiból finanszírozta az építését. Maradjunk anyiban, hogy van háza nála a Sex Pistolsnak, a Culture Clubnak és persze a Rolling Stonesnak is.
És közben Branson sorra indította új vállalkozásait, és soha nem hozott konvencionális üzleti döntéseket: meglepő módon a lemeztársaság után légitársaságot alapított, majd vasúttársaságot, és most, öven évvel később nagyjából négyszáz cég tartozik a birodalmához, a Virgin Grouphoz . A srác, aki annak idején otthagyta az iskolát, és csak ment előre a maga útján minden formális tudás és tapasztalat nélkül, ma multimilliárdos;
a Forbes magazin becslése szerint 5 milliárd dolláros vagyonnal rendelkezik.
“Ha mi nem vagyunk büszkék arra, amit csinálunk, akkor bárki más miért lenne az?“
Egy járattörlés miatt alapított légitársaságot
A légitársasága alapításának története rengeteget elárul arról, hogyan áll Sir Richard az üzlethez és az élethez. A húszas évei végén járt ekkor, és még senki nem ismerte a nevét. A reptérre tarott éppen, mert a brit Virgin-szigetekre repült volna, és egy helyes lány várt rá a reptéren. De amikor kiért, kiderült, hogy a járatát törölték, ami az utolsó volt aznap este.
Branson úgy gondolta, hogy az utasok ilyen mértékű kiszolgáltatottsága a kereskedelmi légitársaságoknak nevetséges, és ez nem fér össze a lázadó szellemével, ezért azonnal kibérelt egy chartergépet, amire viszont abszolút nem volt pénze.
Úgyhogy egy kartonpapír hátuljára ráírta kézzel, hogy "Virgin Airlines", odament azokhoz az utasokhoz, akik hozzá hasonlóan hoppon maradtak a járattörlés miatt, és 29 fontos áron jegyeket adott el nekik a kibérlet chartergépére. Minden ülőhelyet eladott, ezzel a pénzzel már ki tudta fizetni a bérletet, és mindannyian időben megékeztek a Virgin-szigetekre.
“Hallgassunk figyelemmel, jegyzeteljünk sokat, és folyamatosan állítsuk magunkat új kihívások elé!“
Ez talán minden idők legjobb üzleti sztorija, és minden benne van arról, hogyan lett Branson dúsgazdag. Melyik őrültnek jutna eszébe egy járattörlés miatt légitársaságot alapítani? A tipikus üzletemberek érthetetlen üzleti halandzsával zsúfolják tele a szövegüket, és komplex üzleti terveket dolgoznak ki a jövővel kapcsolatban.
Ehhez képest Branson a legnagyobb képtelenségekkel is úgy áll elő, mintha az a világ legtermészetesebb dolga lenne, és az üzleti ötletei abban a kategóriában mozognak, hogy mondjuk, miért ne bányászhatnánk a Marson aszteroidákat.
És ha az eddigi történetét végignézzük, azt kell gondolnunk: ez az ember képes is rá, hogy pár éven belül aszteroidákkal kereskedjen. Sir Richard Bransonnál ugyanis soha nem lehet tudni, milyen, korábban még teljes képtelenségnek tűnő őrültséget változtat egy pillanat alatt létező valósággá.
“Kapcsoljuk csak ki a laptopot meg az okostelefont, és emeljük fel a hátsónkat: vár ránk a nagyvilág! Ahelyett, hogy egész életünket a képernyő előtt ülve töltenénk, próbáljunk meg rendszeres időközönként kikapcsolni mindent, és járjunk egyet a világban. Kezdjük a lakóhelyünk környékén, majd tágítsuk a látóterünket. Az élet nem főpróba, hanem maga az előadás! Annyi lebilincselő emberrel találkozhatunk, annyi izgalmas kalandban lehet részünk, és megannyi sokat ígérő kihívással nézhetünk szembe – nincs vesztegetni való időnk.”
