"Ha a Cosa Nostra létezik, akkor van történelme, és ha van történelme, akkor van kezdete és lesz vége is" - mondogatta Giovanni Falcone, a "sétáló holttest", a szicíliai maffia, a valódi keresztapák legnagyobb ellensége. A vizsgálóbíró meggyilkolása mégsem a maffia hatalomátvételét, hanem nemzeti gyászt és a szervezett bűnözés elleni harc megerősödését hozta. Íme a Férfi, aki örökre megváltoztatta Olaszország arculatát, az ember, akit az olaszok a mai napig nemzeti hősként ünnepelnek.
"... ön számlát nyit a maffiánál, Toto Riinánál, amelyet csak a halálával rendezhet le." Tomasso Buscetta
1992. május 23-án Giovanni Busca rejtekhelyéről az előtte húzódó autóút egy rövid szakaszát figyelte, azt, ahol Capaci városkánál elkanyarodik. Emberei korábban egy gördeszka segítségével összesen féltonnányi robbanóanyagot helyeztek el az út alatti csatornában. Három autóból álló konvoj közeledett az aláaknázott szakaszhoz, és lassan - lassabban, mint a támadók várták - elhaladt a jelzésül kitett régi hűtő mellett.
Ekkor Brusca, a szicíliai maffia fiatal tagja - a megbízója, Salvatore "Toto" Riina (képünkön) parancsára - megnyomta a robbantást kiváltó gombot. Hatalmas tűzoszlop tört át az aszfalton, a levegőbe repítve az első két autót: a maffia elleni nyomozást vezető rendőrbíró, Giovanni Falcone kíséretét szállító járművet, és az utánuk guruló fehér Fiat Cromában magát Falconét és a szintén bíróként dolgozó feleségét, Francescát.
A bíró meggyilkolásával a szicíliai maffia elpusztította (kivégezte) az ellene folyó harc emblematikus figuráját. Amikor a hír elterjed, Olaszországban megállt az élet. A legtöbben pontosan emlékeznek arra, hol voltak, amikor meghallották Falcone halálhírét, és később számos közéleti személyiség nyilatkozott úgy: szégyelli, hogy olasznak született.
A merénylettel megszűnt a maffiát övező jótékony legenda, az eszme, hogy itt mindössze a szemet szemért elv jogos érvényesítéséről, valamiféle rosszul értelmezett lovagiasságról van szó, és egyértelművé vált, hogy a bűnszervezet felszámolása kell legyen a legfőbb cél.
A Szicíliából az Egyesült Államokba kivándorolt Corleone famíliáról és a bűn szövevényes útjáról szól - Marlon Brandóval a főszerepben - A keresztapa című filmtrilógia is. Képzelt történet, mely akár meg is törtéhetett
EGY MINDENKI ELLEN, MINDENKI EGY ELLEN
Persze ez csak úgy következhetett be, ha először is elismerik, a maffia valóban létezik. Merthogy sokáig az a gondolat is hátráltatta az ellene való harcot, hogy az emberek elhitték, nem létezik semmiféle titkos bűnszervezet.
Hangoztatták, hogy ezt az összeesküvés-elméletet csak azok terjesztik, akik nem értik a szicíliai gondolkodást, miszerint a sok évszázados megszállás miatt jobb, ha az idegenek helyett maguk intézik ügyeiket - a rendőrség és a bíróság kihagyásával.
Százötven évig sikerült is ezt az eszmét elültetni: a maffia döbbenetesen sokáig maradhatott puszta elmélet, gyanú.
Egészen addig, míg az egyik tag ki nem tálalt.
A Falcone halála előtti tíz-húsz év - még maffiamércével is - különösen durvává fajult a szigeten. A politikai vezetés a bűnözők zsebében volt, mindennapossá vált az utcai fegyverropogás, bombarobbantás. Az egyik oldalról rendőrök, bírók, újságírók, a másik oldalról maffiatagok 
és barátaik, rokonaik, de egyszerű járókelők százai is életüket vesztették az értelmetlen bosszúhadjáratban.
Az ok: az egyik család, a corleonei vezérek köré csoportosult szövetség a Cosa Nostrán belül - korábban nem tapasztalt terrorral - kizárólagos hatalomra tört.
A mészárlás áldozatai között volt a befolyásos maffiózó, a "két világ keresztapjaként" elhíresült Tomasso Buscetta egész családja. Amikor a corleoneiek rászálltak, sehol nem volt biztonságos számára, végül 1984-ben Brazíliában tartóztatták le, és adták ki Olaszországnak. Tudva, hogy otthon a biztos halál vár rá, bevette a mindig nála lévő sztrichnint, de túlélte az öngyilkosságot. Felépülése után arra jutott, beszélni fog, de csakis palermói bíróval, Giovanni Falconéval volt hajlandó szóba állni.
"Nem én árulom el a maffiát, a maffia árult el engem. Megölték a két fiamat, a bátyámat, az unokatestvéremet, a nejemet. (...) Mindent elmondok önnek Falcone bíró, de meg kell értenie, hogy ezzel ön számlát nyit a maffiánál, Toto Riinánál, amelyet csak a halálával rendezhet le." -részlet Tomasso Buscetta tanúvallomásából.
A "bűnbánó maffiózó", a maxiperek sztárja, Tomasso Buscetta: ő volt az első, aki a bírák előtt leleplezte a bűnszervezet működését
KI EZ AZ EMBER?
Giovanni Falcone 1939-ben született, Szicília fővárosa, Palermo egyik átlagos kerületének átlagos családjában nőtt fel - éles eszű fiúként, de a maffia levegőjét már gyereként magába szívta. Az egyik gyerekkori teniszpartnere Tomasso Spadro később hírhedt bérgyilkos és heroincsempész lett
, a másik fiú pedig, akivel gyakran együtt focizott, Paolo Borsellino (képünkön jobbra) felnőttként jogász, Falcone közvetlen munkatársa lett a bűn elleni harcban.
Giovanni 1961-ben jogtudományból szerzett diplomát, pályafutását rendőrbíróként kezdte a bankcsődökkel foglalkozó törvényszéken, majd 1980-ban a nyomozóirodához helyezték át, ahol rögtön egy nagy heroincsempészési ügy felgöngyölítésével hetvennégy letartóztatást ért el. Mesebeli siker volt ez egy olyan szigeten, ahol a tanúk, a bírók, a rendőrök megfélemlítése miatt perek váltak szappanbuborékká.
Falcone tudásának, amellyel az ezernyi megtévesztő banki tranzakciót átlátva le tudta leplezni a maffia nyomait, híre ment, ahogy annak is, rettenthetetlenül küzd a jog eszközeivel. Nem véletlen, hogy Buscetta őt választotta. Amikor a maffiózó beszélni kezdett, olyan volt, mintha tolmácsot kaptak volna azok, akik eddig kézzel-lábbal próbálták megérteni, mi történik körülöttük egy ismeretlen nyelvet beszélő világban.
Összeálltak az arcok, a nevek és a bűntények, kirajzolódott a szervezet rendszere, munkamódszere, fegyelme, a drogkereskedelem útja. Ekkor derült ki, hogy a név, amelyet már suttogtak, valóban 
létezik, és a szicíliai hálózat neve: Cosa Nostra, azaz a mi ügyünk.
Részletek Tomasso Buscetta tanúvallomásából:
"Sok titkot tudok felfedni. Miután megteszem, önt megpróbálják majd elpusztítani; szakmailag és fizikailag is.
Maffia - mi nem használjuk ezt a szót. Azt mondjuk: Cosa Nosra (a mi ügyünk). Felesküdtek vagyunk, és a felesküdöttnek be kell tartania a felesküdöttek törvényeit. Egymás között mindig igazat kell mondanunk, csakis az igazat. És csak arról beszélhetünk, ami közvetlenül ránk tartozik, a többiről szavak nélkül beszélünk. Az a legjobb szó, amit sosem mondanak ki. Ez a Cosa Nostra.
Minden felesküdt egy családhoz tartozik, amely egy kerületért vagy városért felel, és minden család élén egy megválasztott vezető áll, mint Michele Greco, vagy Pippo Callò. A családkatonáit tizes csoporokba osztják, amelyeket egy kapitány irányít, mint Greco. Minden három család választ egy körzeti vezetőt, az képviseli őket a bizottságban, a kormányzó testületben. A jelenlegit három ember vezeti: Stefano Bontate, Salvatore Inzerillo és Toto Riina.
Toto Riina semmiségekért öl meg felesküdteket, egész családokat irt ki, hogy később senki se állhasson bosszút. Riina huszonegy Inzerillot öletett meg. Nőket gyilkolt, akiknek az volt az egyetlen bűnük, hogy egy felesküdt felesége vagy lánya voltak. Azelőtt nem volt ilyen. Riina fogta Inzerillo egyetlen fiát, és Grecoval levágatta a kezét, hogy ne állhasson bosszút az apjáért, aztán odavetette a disznók elé. A maffia sohasem ölt azelőtt gyermekeket, de Riina egy állat, a két fiamat is megölte.
Egy férfit megfojtani nem gyerekjáték. Kell hozzá három-négy ember. Erősek. És nem úgy megy, mint a filmeken. Nem csak néhány másodpercig tart; tarthat öt, hat, tíz percig is.
Minden maffiagyilkosságra az a főnök ad engedélyt, akinek a körzetében elkövetik. Egyetlen gyilkosságot sem követnek el a főnök parancsa nélkül. Ez Cosa Nostra-törvény. A bizottság választja ki a legfontosabb célpontokat, az önök legjobb kádereit: bírákat, rendőröket, az állam szolgáit."
Giovanni Falcone: "Aki a maffiával harcol, az legyen olyan jó, mint a maffia."
A POLIP
Buscetta vallomása azért különbözött a korábbi, bíróságon felhasználhatatlannak bizonyuló "bűnbánó maffiózók" vallomásaitól, mert nem pusztán bosszút akart állni, ő elmagyarázta, hogyan gondolkodnak a maffia tagjai. Milyen szabályok szerint döntenek, és milyen észjárással szegik meg mégis a törvényeket. Beavatta a bírákat a maffia titkosírásaiba, 
a beavatási szertartásokba, de fontosabb bűncselekményekbe is, és leleplezte az államigazgatási szerveknél dolgozó beépített embereket.
Hamarosan további bűnözők követték Buscetta példáját, és az államhoz forfultak menedékért. Falcone és Borsellino ellenőrizte állításaikat, majd végül 8607 oldalnyi bizonyítékot gyűjtöttek össze. Ez lett a nyomozati alapja a híres maxi- vagy csúcspernek, amelyet Palermóban egy külön erre a célra épített, bombabiztos bunkerben vezettek le.
1987. december 16-án, huszonkét hónapnyi per után a bíróság közel négyszáz maffiózót talált bűnösnek, és 2665 évnyi börtönbüntetést osztott ki közöttük. És ami legalább ilyen fontos: a legkétkedőbb vizsgálatok is alátámasztották a Cosa Nostra felépítésének polipszerű hálózatát.
A maffia "karjai" - akár a polipé - mindenhova elérnek. A polip című sorozat (Michele Placidóval és Barbara De Rossival) szinétn a maffia elleni harcról szól
AMÍG A HALÁL EL NEM VÁLASZT…
Falcone 1991-ben a római igazságügyi minisztériumba került, elérte, hogy országos hatókörű főügyészséget hozzanak létre a szervezett bűnözés elleni harcra. A maffia rádöbbent, hogy a bíró számukra egyre veszélyesebb, így csak idő kérdésévé vált halála.
1992 májusában Falconét, két hónappal később Borsellinót és öt kísérőjét Borsellino anyjának háza előtt ölte meg egy autóba épített bomba.
A hírre Szicíliában százötven ezer tüntető vonult az utcára - sosem látott módon tiltakozva a szervezett bűnözés ellen, annak hazájában. A gyászolók megtámadták az állami tisztviselőket, akik nem védték meg Falconét és Borsellinót.
1993. január 15-én a rendőrség letartóztatta Toto Riinát. Vádat emeltek ellene és huszonhatszoros életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték azért, hogy parancsot adott Falcone és Borsellino meggyilkolására, továbbá a vádak szerint több mint százötven ember haláért tartották felelősnek. Tavaly novemberben, nyolcvanhét éves korában, vesrákban halt meg.
A gyilkosságok az olasz államot az évtizedek óta legnagyobb maffiaellenes kampány megindítására ösztönözték. Augusztusban az olasz parlament maffiaellenes törvényt fogadott el, létrehozva a Maffiaellenes Nyomozó Hivatalat. A kormány a "Szicíliai vecsernye" művelet keretében több ezer katonát vezényelt a szigetre.
Az olasz országgyűlés egyharmada ellen folytattak valamilyen bűnügyi vizsgálatot. A kereszténydemokrata kormány összeomlott, és a korábbi miniszterelnök, Guilio Andreotti ellen vádat emeltek a maffiával való összejátszás miatt. Ő tagadott.
A hajtóvadászat eredményeként a corleonei klán számos befolyásos emberét is sikerült elfogni, de a nyomozás a mai napig tart. A Cosa Nostra Falcone óta lelassult, és diszkrétebben intézi ügyeit, de tény, hogy továbbra is létezik.
A tanúvallomás részleteinek forrása: Giovanni Falcone, Marcelle Padovani - Cose di Cosa Nostra
