Alfred Nobel többszörös milliomos fegyvergyáros volt, miközben a pacifista Victor Hugo barátjaként a béke hívének vallotta magát. Környezete rettegett tőle, a hétköznapi emberek csak a gyilkost látták benne. Miután tévedésből halálhírét keltették, a róla megjelent és halálán ujjongó nekrológok hatására Nobel megszállottan keresni kezdte a megfelelő módot, ami által nem szörnyetegként emlékeznek majd rá. A vagyona megvolt hozzá, hogy hiúságát kielégítse. Végrendelkezett. 

Alfred Nobel Bertha von Suttner Nobel-díj tudomány true story

Mind a közvélemény, mind a korabeli lapok gyűlölködve emlegették a feltaláló nevét, és sokan örültek, amikor 1888-ban elsőként az egyik francia napilap a haláláról számolt be. A "Meghalt a halál kereskedője" című cikkben így fogalmaztak:

"Dr. Alfred Nobel - aki abból gazdagodott meg, hogy rájött, hogyan lehet minél több embert minél gyorsabban megölni -, tegnap meghalt."

Nobel ellenségei akkor voltak igazán csalódottak, amikor másnap helyreigazítást tett közzé a lap, miszerint nem Alfred, hanem a testvére hunyt el. A sok ehhez hasonló hangvételű cikk hatására fogalmazódott meg a feltalálóban: tennie kell valamit, ha nem akarja, hogy "a halálon meggazdagodott keselyűként" vonuljon be neve a történelembe.

Bár eredeti végakaratában vagyonát krematóriumhálózat kiépítésére szánta, ekkor meggondolta magát. Átírta végrendeletét...

A svéd mérnök az az ember volt, akinek horribilis összeggel járó díjat kellett alapítania ahhoz, hogy a neve a tudomány történetében fennmaradjon. Ez a kerülőút viszont sikerült neki; neve legalább olyan mítoszként él évszázad múltával is, mint a díjban részesült korszakos tudósoké, Einsteintől, Marie Curie-n át Szent-Györgyi Albertig.

Alfred Nobel Bertha von Suttner Nobel-díj tudomány true story

Nincs nagy valószínűsége, hogy a rettegett és gyilkosként emlegetett Nobel is várományosa lehetett volna az általa alapított, róla elnevezett rangos díjnak, és igencsak kicsi az esélye annak is, hogy a Svéd Akadémia - amelyet ő maga jelölt ki a díj odaítélésére - valaha neki ítélte volna azt.


Apai örökség

Alfred Bernhard Nobel 1833. október 21-én született Stockholmban. Anyja Andriette Ahlsell jómódú családból származott, apja, Immanuel Nobel nyughatatlan lelkű ember volt. Autodidaktaként lett építész, konstruktőr, kutató, felfedező, üzletember. Ötéves volt Alfred, amikor a papa tönkrement, és a hitelezők elől Szentpétervárra menekült. Ott is belefogott több dologba, például gépgyárat alapított, ennek bevételéből jókora vagyonra tett szert, csak ezután követte őt a család Oroszországba.

Alfred nem járt iskolába, szülei inkább házitanítókra bízták a nevelését, remek érzékkel, hiszen mire érettségiző korba ért, már öt nyelven - a svéd és az orosz mellett franciául, angolul és németül - beszélt tökéletesen, és jártas volt a természettudományokban.

Tizenhét éves korában tanulmányútra indult Amerikába, majd Párizsban segédkezett a kor neves vegyésze, Pelouze laboratóriumában. 

Alfred Nobel Bertha von Suttner Nobel-díj tudomány true story

Nobel laboratórima San Remóban


A glicerin esete a kovával

Itt ismerkedett meg Ascanio Sobrero legújabb felfedezésével, a nitroglicerinnel, ami aztán alaposan beindította Nobel fantáziáját. A folyadék ugyanis az addig felfedezett leghatékonyabb robbanóanyagnak számított, amelyre éppen akkoriban nagyon nagy igény lett volna. Ne feledjük, a tizenkilencedik század közepén indultak meg szerte a világon korábban elképzelhetetlen mértékben az útépítések, alagútfúrások, a nagyvárosok zöme akkoriban épült, akkoriban vált a mind növekvő energiaszükséglet miatt gigaiparrá a bányászat, és ezeknek mind szükségük lett volna

hatékony, de kezelhető robbanóanyagra.

A nitroglicerin viszont egyáltalán nem volt könnyen kezelhető, hiszen a robbanás mértékét, irányát nehéz volt kiszámítani, ráadásul olykor a legkisebb rezzenésre is robbant, iszonyú pusztításokat végezve. Olyannyira, hogy az akkor már Stockholm közelében, Heleneborgban működő laboratóriumában egy szerencsétlenül elvégzett kísérlet során

öt munkatársa meghalt, köztük kedvenc testvére, Emil is.

Alfred Nobel Bertha von Suttner Nobel-díj tudomány true story

A dinamitot kezdetben annyira kétes értékűnek minősítette a stockholmi szabadalmi hivatal, hogy megtiltotta a gyártását


Kirobbanó siker

Alfredot megrendítették ugyan a történtek, ám rögszeméjétől nem tudták eltéríteni. Kísérletezett tovább rendíthetetlenül a robbanóanyag megszelidítésével, kezelhetővé tételével, míg 1867-ben nem következett be egy, ezúttal nem baleset, hanem jobb eset:

az üvegcséből kiszivárgó nitroglicerin a körülötte lévő kovafölddel keveredett, és - nem robbant fel!

Nem történt meg az ilyenkor prognosztizálható spontán robbanás. Innen támadt Nobel felismerése: megvan a probléma megoldása! Ebben a formában, kovafölddel keverve a nitroglicerin biztonságos, szállítható, tárolható, és gyutaccsal folyékony formájához hasonló hatásfokkal robbantható.

Ezt nevezte el dinamitnak, és ezen a néven is szabadalmaztatta.

Azaz szabadalmaztatta volna, ám a találmányt annyira kétes értékűnek minősítették a stockholmi hivatalban, hogy megtiltották a gyártását. Nobel azonban nem olyan ember volt, aki beletörődik a kudarcba, ezért fogta magát, húsz országban kilencven vállalatot hozott létre a dinamit gyártására-forgalmazására, és ebből rövid idő alatt horribilis vagyont szerzett.

És horribilis mennyiségű ellenséget is. Több okból. Egyrészt az új találmányt a hadiipar is igyekezett mind hatékonyabban kihasználni a kor háborúiban, fegyveres zavargásaiban, és a rengeteg áldozatért a feltalálót okolták,

a "halál kereskedőjeként" emlegették.

Alfred Nobel Bertha von Suttner Nobel-díj tudomány true story

“Európa leggazdagabb csavargójaként” is emlegetett Nobel állandóan úton volt, és minden gyárában laboratórium állt rendelkezésére


A halálon meggazdagodott keselyű

Ezzel ő maga akkor szembesült, amikor egy másik testvére halála után úgy terjedt el a hír, hogy Alfred Nobel halt meg, és a megjelenő nekrológok ujjongva írtak arról, hogy végre fellélegezhet a világ, nem kell rettegni újabb tömegpusztító eszköztől! (Akkor még senki sem tudta, hogy nem sokkal később ledobják az első atombombákat.)

A korabeli lapok többek közt "gyilkos szörnyetegnek", a "halálon meggazdagodott keselyűnek" nevezték, olyan embernek, "aki nélkül a világ csak jobb lehet". 

Másrészt az sem tette igazán közkedveltté, hogy eredendően nyers, rigolyás, önfejű, érdekeit kíméletlenül érvényesítő ember volt, roppant gazdagságából adódó hatalma pedig még inkább azzá tette. Senkiben sem bízott, munkásait maximálisan kihasználta, személyzetével goromba volt; akik ismerték, elviselhetetlen stílusúnak mondták.

Magányosan élt stockholmi, párizsi, San Remó-i kastélyaiban, valójában egyetlen emberi szál kötötte a világhoz: egy titokzatos, fura, soha be nem teljesült szerelem.

Alfred Nobel Bertha von Suttner Nobel-díj tudomány true story

Nobel kastélya San Remóban


Párizsban élő úr titkárnőt keres

Nobel ugyanis hírneve tetőpontján, 1876-ban hirdetést adott fel egy bécsi újságban:

"Nem egészen fiatal, gazdag és nagy műveltségű, Párizsban élő úr keres hasonló korú, több nyelvet tudó titkárnőt, aki házát is irányítaná."

Ezt olvasta Bécsben az elszegényedett arisztokrata családból származó, éppen szerelmi válságával küszködő Bertha Kinsky, válaszol neki, majd elutazik Párizsba. Nobel a pályaudvaron várja, kocsiján a szállására kíséri, és közben forró szerelemre lobban iránta. Verseket ír neki, vallomászuhataggal ostromolja.

A tíz évvel fiatalabb grófnő viszont inkább csak intellektuális érdeklődést mutat a világhírű felfedező iránt. Élvezi a rendkívül inspiráló társaságot, ám

meggyőződéses pacifistaként nehezen érti, miként lehet valaki egyszerre odaadó, lángoló szerelmes férfi és fegyvergyártó, gátlástalan üzletember.

Ennek a fura kapcsolatnak egy Bécsből érkező levél vet véget. Bertha korábbi szerelme, Suttner báró ír, hogy mégsem bírja nélküle, és feleségül kéri. Bertha a császárvárosba siet, összeházasodnak, és Tbiliszibe utaznak, hogy ott telepedjenek le. Nobellel csak egy évtized múltán, 1887-ben találkoznak ismét, Párizsban. Bertha beszámolója szerint a férfi érzékeny verseket olvasott neki, és megemlítette, hogy

tanújelét adja nemsokára annak, hogy a béke a legfontosabb számára.

Bertha Európa nagy városait végigjárva tovább folytatja a békeharcát, Nobel pénzzel is támogatja, és írásaival is rendre kiáll mellette. 

Alfred Nobel Bertha von Suttner Nobel-díj tudomány true story

A soha be nem teljesült szerelem: Bertha von Suttner báróné, pacifista író, akinek vélhetőleg a Nobel-békedíj megalapításának ötletében is komoly szerepe volt


Lelkesedett a krematóriumért

Közben egyre többet betegeskedik a szívével. 1888-ban nekilát végrendeletet írni. A halál mítosza, amivel évtizedekig összekapcsolták, valóban paranoiddá tette.

Mániákusan foglalkoztatta a halál. Foglalkozott egy krematóriumhálózat kiépítésével, ugyanis szerinte sokakat élve temetnek el, ezt megelőzendő, minden holttestet - biztos, ami biztos -, el kéne égetni.

Ezért nem meglepő, hogy a koporsója technikai felszereltségéhez is utaításokat adott végrendeletében, ahogy ennek tudatában azon sem döbbenünk meg, hogy első végakaratában vagyonát krematóriumhálózat kiépítésére szánta.

Alfred Nobel Bertha von Suttner Nobel-díj tudomány true story

Nobel szabályosan rettegett attól, hogy esetleg élve eltemetik, ezért megrendelt magának egy akkoriban keresettnek számító szerkezetet, melynek segítségével ki tudott volna mászni a sírjából


Utolsó ötlet: Nobel-díj

Végakaratát többször is módosítotja a következő években, míg néhány évvel később meg nem születik a végleges változat. A Nobel-díj részletei csupán az utolsó végrendeletében bukkannak fel, melynek második része már konkretizálja a Berthának tett korábbi sejtelmes célzásokat. Utasítása szerint a vagyonának kamataiból létesített alapból minden évben azokat kell díjazni, 

"akik az előző esztendőben a legtöbb jót szerezték az emberiség számára".

Tehát akik a legjelentősebb felfedezést tették a fizika, a kémia és az orvostudomány területén, akinek a nevéhez a legjobb irodalmi alkotás fűződik, és aki a legtöbbet tette a békéért. A közgazdaság-tudomány csak később, 1969-ben került fel az elismerésre méltónak tartott tudományok listájára.

Gyakorlatilag ez lett a legrangosabb kitüntetés, a Nobel-díj alapokmánya.

Azóta is rendre felmerül a kérdés, hogy például a tudományok közöl ugyan miért maradt ki a matematika? Több legenda szól arról, vajon lehet-e magánéleti gyökere, az is széles közben elterjedt, hogy egy matematikus miatt hagyta ott Nobelt a felesége, ám ez kizárható, mert soha nem házasodott meg, sőt még vőlegény sem volt. Suttner báró - akiért Bertha elhagyta - szintén nem matematikus volt. Egy másik, kevésbé ismert teória szerint a svéd Gosta Mittag-Leffer matematika professzorral volt nézeteltérése Nobelnek, és így állt bosszút.

Sokkal valószínűbb azonban, hogy inkább arról lehet szó, hogy Nobel nem tanult, nem is használt munkássága során matematikát, emellett

a világraszóló, nagy felfedezések korában még nem tűnt úgy, hogy a matematikának különösebb gyakorlati szerepe lehetne. 

Alfred Nobel Bertha von Suttner Nobel-díj tudomány true story

„A Nobel-díj egy jegy a saját temetésünkre. Senki nem szokott már semmit tenni azok után, hogy megkapta a díjat" - nyilatkozta T. S.  Eliot, aki 1984-ben az irodalom területén kapta meg a rangos elismerést


Utolsó kívánság

A másik nagy kérdés, hogy a művészetek közül vajon miért az irodalmat tekintette jutalmazandónak, hiszen itt domináns probléma a nyelvi sokszínűség, a fordítások összehasonlíthatósága, míg a zene vagy a képzőművészet esetében nem lennének ilyen gondok. Talán az lehet az ok, hogy Nobel maga is próbálkozott - nem kirobbanó sikerrel - versírással, tehát az irodalom állhatott legközelebb a szívéhez? Lehet, de hagyjuk nyitva annak lehetőségét, hogy végrendelete közel sem volt annyira teljes, mint amilyennek ő azt tervezte.

Nobel 1896-ban halt meg San Remóban, szívroham következtében. Vagyona  - akkori értéken - meghaladta a kilencmillió dollárt. Utolsó kívánsága szerint egy orvos barátja felvágta az ereit, nehogy véletlenül is élve temessék el speciális koporsójában.

Az első Nobel-díjakat hosszú jogi hercehurca után, 1901-ben osztották ki. A nagy felszisszenés 1905-ben történt, amikor a nagy szaktekintélyekből összeállított bizottság egy osztrák írónőt talált a békedíjra legérdemesebbnek: von Suttner bárónőt. Ő volt Bertha, a már tíz éve halott Nobel egyetlen, nagy szerelme.

Alfred Nobel Bertha von Suttner Nobel-díj tudomány true story