Sok szülő aggódik, amiért nem ért szót az állandóan gépező, telefonját nyomkodó gyerekével. Egy ma született gyermek hétéves korára már egy teljes évet tölt el elektronikus eszközök előtt - állítja Gary Chapman, amit azt is jelenti, hogy szülőként egy évet elpazarlunk a nevelésből. Hogyan segíthetünk a virtuális világtól függő gyermekeinknek a társas készségek elsajátításában? Mennyi képernyőidő számít túl soknak? Hogyan helyettesíthetjük a "kütyüzést" közös családi időtöltéssel, észülőként milyen mintát adunk saját képernyőhasználatunkkal?

Netfüggő gyerekek Gary Chapman Arlene Pellicane pszichológia psziché egészség

Hogyan tanulja megy a gyermek, miként kapcsolódjon másokhoz, ha idejének túlnyomó részét a képernyő előtt tölti?

Ez annak a Netfüggő gyerekek című könyvnek a fő kérdése és üzenete, amelyet a szeretetnyelvekről híres Gary Chapman és Arlene Pellicane jegyez.

"A digitális kor előtt a gyerekek kimentek az udvarra játszani, saját játékokat találtak ki, vagy fogócskázta, bújócskáztak a végtelenségig - írják. - Meg kellett küzdeniük azzal, hogy megrúgta őket a szomszéd gyerek, vagy azzal, miként segítsenek a barátjuknak, ha bajba került. A mai gyerekek többsége viszont a négy fal között ül, és a képernyőre mered."

Chapmanék szerint ez a folyamat vezet ahhoz, hogy napjainkban a gyerekek egyre feszültebbek, és nem tudnak helyesen írni.

Netfüggő gyerekek Gary Chapman Arlene Pellicane pszichológia psziché egészség


Mikor beszélhetünk függőségről?

A szakemberek szerint a függőség akkor már egészen biztosan tény, amikor a gyereket „beszippantja” a játék, a számítógépezés, a képernyő. Szeret focizni, de kihagyja a net miatt, elfelejt fürdeni, aludni. Nem akar beszélgetni, állandóan a szobájában kuksolna, és netezne, gépezne.

A gyermeket karikás szemek, kialvatlanság, állandó nyugtalanság jellemzi.


Hogyan segíthetünk?

A virtuális térben a gyerekek nem tanulják meg, hogyan kell valódi társas kapcsolatokat kiépíteni, a szerzők viszont a boldog, kiegyensúlyozott jövő érdekében kiemelten fontosan tartják a gyerekek kapcsolati készségeit:
 

  • Érzelmi kötődés, szeretet

Ironikus, hogy azok az elektronikus eszközök, amelyek összekapcsolnak a világ túlsó felén lévő ismerőseinkkel, elválasztanak azoktól, akik mindössze egy karnyútásnyira vannak tőlünk - írják. Véleményük szerint komolyan kell venni a Facebook-depressziót - melynek oka, hogy a lájkok mögül hiányzik a külsőtől, teljesítménytől független szeretet -, és rámutatnak arra is, hogy a képernyőközpontú kapcsolatokban nincs szemkontaktus, márpedig az egészséges fejlődéshez ez elengedhetetlen.

A szülőket arra bátorítják, hogy meséljenek a saját emlékeikről, bármennyire is megmosolyogtatónak, kőkorszakinak tűnik az a gyermek szemében.

  • Hála, megbecsülés

A szakemberek sorolják a negatív példákat: lármás diákok, akik a menzán rá se néznek a konyhásokra; gyerekek, akik újabb és újabb játékokat követelnek, mert a többit gyorsan elunják. "Sok online barátság jobban hasonlít az üzleti tranzakciókra, mint emberi kapcsolatra. Ha zavarnak minket az ismerőseink, könnyedén törölhetjük őket" - magyarázzák.

Azt tanácsolják, erősítsük a gyerekek empátiáját azzal, hogy nehéz sorsú családtagoknak játékokat küldünk, illetve beszélgessünk velük arról, mit szeretünk egymásban.

  • Haragkezelés

Mivel a képernyők világa gyors, a számítógépen felnőtt gyerekeknek nem sok türelme lesz az élet valódi tempója iránt. Ha várniuk kell valamire, türelmetlenségük könnyen ingerültségbe fordul. Chapmanék rávilágítanak az erőszakos játékok káros pszichés hatásaira is, illetve az online tér veszélyeire, ahol sokkal könnyeben sértünk meg másokat, mint ha személyesen beszélnénk velük.

Viszont figyelmeztetnek arra is, hogy a gyerekek viselkedése többnyire azt tükrözi, amit a szüleiktől láttak, látnak.

Netfüggő gyerekek Gary Chapman Arlene Pellicane pszichológia psziché egészség

  • Bocsánatkérés és kommunikáció

Sok kamasz komoly vitáknál is SMS-ban vagy chaten kér bocsánatot, mert az elektronikus "bocsi" segítségével megmenekülhet a nehéz és kellemetlen helyzetektől, ám ez negatívan hat a későbbi kapcsolataira.

Tanítsuk meg a gyereket arra, hogy viselje a tettei következményeit, a megbeszélt szabályainkhoz pedig mindig tartsuk magunkat. Ha kimondjuk, hogy " ha szobában focizol, elveszem a labdát!", akkor azt következetesen tegyük is meg!

Szánjunk minél több időt a személyes kommunikációra - hangsúlyozzák a szerzők -, bátorítsuk a gyerekeket, hogy merjenek beszélni Akarjanak kérdezni! Fontos szabály: csak arra válaszoljunk, amit kérdeznek, ne kerítsünk, ne menjünk elé, ne kerüljük meg! Igyekezzünk minél többet olvastatni; gondolkodó ember olvasó emberből lesz. Ahhoz viszont, hogy ő beszéljen, nekünk kell jól kérdezni: "Mi az, ami megnevettetett ma? Mi az, ami felbosszantott?"
 

  • Figyelem

Hogy a gyerek megbirkózzon a képernyőről rázúduló információáradattal, hozzászokik, hogy gyorsan túllép az egymást követő ingereken, ami csapongó figyelemhez vezet. "Semmire se tudok mélyen összpontosítani, csak az online játékok, hírek és a közösségi oldalak kötnek le" - idézik Chapmanék azt az egyetemistát, aki általános iskolás kora óta küzd az internetfüggőséggel.

Bírálják a multitaskingot is: az, hogy a számítógépen egyszerre dolgozhatunk, levelezhetünk, zenét hallgathatunk, felületességre szoktat, és rontja a munka minőségét.

Az olvasás ezzel szemben erősíti a koncentrációs képességet.

A külső képernyőhasználat emellett blokkolja a belső képalkotást, amire pedig egész életünkben nagy szükségünk van, mivel szerves részét képezi a képzeletnek, fantáziának, kreativitásnak.

Netfüggő gyerekek Gary Chapman Arlene Pellicane pszichológia psziché egészség


Pornó tizenegy évesen?

"A félénkséget részben az okozza, hogy sokan túl hosszú időt töltenek egyedül és elszigetelten, e-mailezéssel vagy a közösségi oldalakon, így egyre ritkábban találkoznak másokkal szemtől szemben" - idézik Philip Zimbardo pszichológus-szociológust a szerzők, amikor azokról a kiskamaszokról írnak, akik idegen társaságban a telefonjukba temetkeznek. Kitérnek arra is, hogy a digitális technológia térnyerése hogyan formálja át az agyunkat és a gondolkodásunkat.

A mai gyerekek például nem feltétlenül balról jobbra, felülről lefelé olvasnak egy oldalt, inkább ide-oda ugrál a figyelmük, és érdekes infromáció után kutat.

A biztonság, a világhálón terjedő káros tartalmak és a szexuális ragadozók kapcsán Chapmanék figyelmeztetnek, hogy egy átlagos gyerek tizenegy évesen találkozik először pornográf tartalommal. "Tartsunk távol minden elektronikai eszközt a gyerekszobától, különösen a kicsik esetében - írják. - Nem tudhatjuk, mi folyik odabenn, miután becsuktuk az ajtót, és leoltottuk a villanyt."

A kütyümentes zónákra és időszakokra amúgy is szükség van. A telefonok nélküli családi vacsora például kiváló alkalom a minőségi beszélgetésekre. Napi két óránál több videojátékot és tévézést nem engednének a gyerekeknek.

Netfüggő gyerekek Gary Chapman Arlene Pellicane pszichológia psziché egészség


Mutassunk példát!

A szerzők megnyugtatják a szülőket, hogy helyes szokásokat kialakítani sohasem késő. Ismerjük el, hogy hibáztunk, amikor túl engedékenyek voltunk, és hozzuk meg a népszerűtlen döntéseket akkor is, ha azokat lázadás követi.

"Ha gyermekünk hisztizéssel eléri, amit szeretne, azzal csak arra tanítjuk, hogy ez a viselkedés beválik" - magyarázzák.

Könnyebb, ha a digitális szabályoknál nem a kikapcsolást - és ezzel a "veszteséget" - hansúlyozzuk, hanem az összekapcsolódás előnyeire koncentrálunk.

Chapmanék az egyedülálló szülők lehetőségeire is kitérnek. "Ha gyermekünk arra kér, hogy hadd nézze tovább a tévét, vagy hadd játszon még harminc percet, az azt jelenti, hogy zavartalanul válaszolhatunk az e-mailekre, rendbe tehetjük a konyhát, vagy végre pihenhetünk egy kicsit" - ismerik el. Mégis óva intenek attól, hogy ebben a nehéz helyzetben, amikor a gyereknek a válással járó komoly veszteséget is fel kell dolgoznia, virtuális világok és online kapcsolatok töltsék be az életében keletkezett űrt.

Kisgyerekeknél az egyik legjobb megoldásnak a korai fektetést tartják, úgy a szülőnek is jut magára ideje.

A könyv legfontosabb tanulságakét mi, szülők is magunkba nézhetünk: hiába mondogatjuk ugyanis a gyerekeknek, hogy gépezzenek kevesebbet, ha munka után mi is órákat netezünk, a telefonunkon pedig folyamatosan fut a Facebook.

"Észre sem vesszük, de fél szemmel mi is mindig a digitális eszköz villódzó fényeire és hangjelzéseire figyelünk - mutatnak rá a szerzők. - Miközben a barátaink üzeneteire perceken belül válaszolunk, a gyerekeink ott topognak körülöttünk, és várják, hogy mikor tudunk végre rájuk figyelni. Itt a nagy lehetőség: tanuljuk meg mi is bölcsen használni a digitális eszközöket!"

Netfüggő gyerekek Gary Chapman Arlene Pellicane pszichológia psziché egészség