Sírhelye a Père-Lachaise-i temetőben éppen úgy odatartozik Párizs nevezetességei, látványosságai közé, mint a Notre-Dame, ez Eiffel-torony vagy a Louvre. Rajongói a mai napig zarándokhelyként látogatják sírját, pedig meglehet, hogy a rocklegenda lehegesztett koporsójában nem fekszik senki.
Olyan korszakos zsenik, legendák nyugszanak körülötte, mint Chopin és Rossini, Bizet és Balzac, Oscar Wilde és Marcel Marceau, Edith Piaf és Maria Callas, Modigliani és Apollinaire, La Fontaine és sorolhatnánk, mégis a legtöbb látogató első útja hozzá vezet. Külön személyzet takarítja el esténként a napközben otthagyott koszorúkat, csokrokat, mécseseket és gyertyákat, hogy másnap legyen hely az újabb zarándokok és rajongók kegytárgyai számára.
Holott valójában rejtély, ki is nyugszik a sírban, feltéve, ha egyáltalán nyugszik ott valaki, az emlékmű alatt, a lehegesztett koporsóban…
Ahogyan rejtélyes volt Jim Morrison egész élete, művészete, lénye, halála, és úgymond utóélete. Lényegében egy talányos művészpálya, egy titokzatos szerelem még talányosabb és titokzatosabb története.
Ki nyugszik a sírban?
Mámoros évek
Jim Morrison 1943-ban született Floridában. Mint később állította, a legelső emléke, hogy négyéves korában a sivatagi országúton végignézte, amint elvérzik egy kamion által elütött indián család. Ez mélyen a lelkébe vésődött, soha nem tudott szabadulni az emlékétől, a végzettel, halállal való bizarr viszony meghatározó maradt gondolkodásában, érzékenységében, költészetében és extatikus zenéjében.
Meglehetősen furcsa, zárkózott, öntörvényű, makacs kamasz gyerek volt. Iskoláit hamar abbahagyta. Hobó életet élt, sodródott a világban, alkalmi szálláshelyeken aludt, alkalmi társaságokkal csavargott, rászokott az alkoholra, rendszeresen kábítószerezett, közben rengeteget olvasott, verset írt, és egyre nagyobb intenzitással vonzódott a zenéhez. Estéit, éjszakáit többnyire zenés klubokban töltötte.
Sokszor példálózott egyik nagy ideáljával, Jimi Hendrixszel, aki szintén huszonhét éves korában halt meg
Egy ilyen alkalommal ismerkedett meg a nála három évvel fiatalabb Pamela Coursonnel. A szenvedélyes, rajongó, zabolázhatatlan lány még gyerekkorában rászokott a drogokra, az alkoholra, és odaadó híve és gyakorlója volt a szabad szerelemnek.
Rögtön lenyűgöző hatással voltak egymásra, halálosan szerelmesek lettek.
Pamela zsenit, prófétát látott Jimben, bár ezt a mondatot akár úgy is lehetne fogalmazni, hogy ő meglátta benne a zsenit és a prófétát.
Jim Morrison szerelmével, Pamela Coursonnel
Hitével, odaadásával hatalmas ösztönzést adott a sok szempontból bizonytalan Morrisonnak. Részben e folytonos ösztökélés hatására ugyanebben az évben barátjával, Ray Manzarek billentyűssel megalakították a The Doors zenekart. A csapathoz csatlakozott még Robby Krieger és John Densmore is.
Maga a The Doors név Aldous Huxley könyvéből, a The Doors Of Perceptionből ered. Ebben áll a kulcsgondolat, amely eredetileg William Blake-től származik: "If the doors of perception were cleansed, everything would appear to man as it is, infinite" - "Ha az érzékelés ajtói megtisztulnának, minden úgy tűnne fel az ember előtt, amilyen valójában: végtelennek".
A zenekar valóban forradalmasította a műfajt; csodálatos szinten egyesítette a rockot és a bluest, a direkt hatást és a ködös misztikumot, szövegeiben a tettre mozgósítást és az elvont keleti filozófiát.
A legendás The Doors
Ennek hatására a zenekar és frontembere, az egészen különösen mágikus erővel éneklő Morrison - abban a korban, amikor fénykorában volt a Beatles, a Rolling Stones, és már szárnyait bontogatta a woodstocki fantasztikus generáció - a földkerekség egyik legnépszerűbb, leginkább körülrajongott együttese lett, Morrison pedig korszakának, a hatvanas évek második felének egyik férfiideálja.
Pamela valószínűleg nem számított - hogyan is számíthatott volna - arra, hogy ez a szélvészgyors karrier alapvetően változtatja meg szerelme életét, személyiségét, viszonyát a világhoz. Annak idején két, a végtelen szabadság mámorában élő, és azt megvalósítónak látszó fiatal kötelezte el magát egymásnak, kötött megbonthatatan szövetséget,
ám hamarosan jelentkeztek a fel nem oldható ellentmondások.
A totális szabadság mámora: azzal fekszem le, akivel éppen kedvem szottyan, annyit szívok, amíg "el nem szállok", addig iszom, amíg el nem vesztem a kontrollt, annyit költök, amennyi csak jólesik, hiszen ömlik a pénz. De mindez valóban szabadság? A kábítószertől, az alkoholtól való függés nem jelent-e éppen olyan, vagy még olyanabb kötöttséget, mint akik elfogadják, hogy a társadalmi elvárásoknak, szokásoknak, hagyományoknak, az írott és íratan törvényeknek felelnek meg?
Hamarosan egyre több volt köztük a feszültség
Szabadság, szerelem… halál
Morrisont valóban "szédszedték" rajongói, Pamela pedig nehezen állt ellen a laza életmódjával járó kísértéseknek, és persze rövidesen az is kiderült, hogy a szerelmi szabadságot mindketten egyoldalúan, magukra vonatkozóan értették.
Egyre több volt a feszültség közöttük, veszekedések, szakítások, mámoros kibékülések és összeborulások követték egymást. Egy idő után a lány azt is elfogadta, hogy Jim egyik átmenetinek tűnő viszonya a kelta szertartások által megkötött házassággal végződött. A kelta papnőben, Patricia Kennealyben is Pamelát kereste - állította Morrison.
Később Párizsba költöztek, Pamela lakásába. Jim sokszor és immár egyre többször példálózott két nagy ideáljával, Jimi Hendrixszel és Janis Joplinnal, akik ugyancsak huszonhét éves korukban haltak meg, és ugyancsak beteges kábótószer-fogyasztók voltak.
Ugyanakkor komolyan tervezte, hogy végleg abbahagyja a zenélést, és csak költészettel akar foglalkozni élete hátralevő részében… Ami mindössze néhány hét volt.
Vagy több?
"Ha az érzékelés ajtói megtisztulnának, minden úgy tűnne fel az ember előtt, amilyen valójában: végtelennek".
A hivatalos verzió szerint 1971. július 3-án egy étteremben együtt elfogyasztott vacsora után hazamentek, és Jim kiment fürödni. Miután sokára nem tért vissza, Pamelának rossz érzése támadt, és utánament. A kádban Jim élettelenül feküdt. Pamela azonnal orvost hívott, ő azonban már csak a halál beálltát állapította meg. Vizsgálata szerint szívroham volt az oka.
Ezt jegyzőkönyvezték, amit senki nem vizsgált felül, nem történt boncolás sem, ez alapján temették el zárt koporsóban, több tízezer rajongó kíséretében, a legendás temetőben.
Pamela, akit Jim egyetlen örökösének jelölt meg, visszatért Amerikába, de a gyorsan elherdált örökség és az egyre növekvő kábítószerigénye miatt állandó anyagi gondjai voltak. Prostituált lett, és huszonhét éves korában kábítószer-túladagolásban meghalt. Szülei Jim mellé akarták temetni, de nem kaptak rá engedélyt. Egy kaliforniai temetőben nyugszik, a sírján a Pamela Susan Morrison név szerepel. Ami életében nem adatott meg, azt megkapta holtában.
Így is lezárulhatott volna egy szívszorító, tragikus szerelem története, de ahogyan múltak az évek, egyre több nyugtalanító verzió látott napvilágot.
Jim Morrison a színpadon - Frankfurt, Németország, 1968 szeptember
Legendák születnek
Legelőször a szívrohamos változat kérdőjeleződött meg. Barátai közül többen állítják, hogy azokban a napokban már készült az öngyilkosságra. Mások szerint korábban is megesett, hogy túladagolta magának a heroint, ezúttal is hasonló baleset történhetett. Született aztán olyan elmélet is, miszerint abban az időben Pamela osztotta be Jim drogadagját, így akár véletlenül, akár felindultságában, ő adott be több heroint Jimnek, amit legyengült szervezete már nem bírt.
A későbbiek folyamán kiderült, hogy az amerikai titkosszolgálat már hosszabb ideje figyelte Morrisont, akinek lázító szövegei - szerintük - mételyként hatottak az amerikai fiatalságra.
Szabályozhatatlan személyisége miatt nemkívánatos elemnek tekintették,
tehát nem zárható ki az sem, hogy közük lehetett a váratlan halálhoz és az előírt vizsgálatok elmaradásához.
Morrison a hatvanas évek második felének egyik férfiideálja volt
A halál helyszíne is hagyhat kétségeket, hiszen Morrison párizsi törzshelyének, a Rock and Roll Circusnak a tulajdonosa maga nyilatkozta, hogy a rocklegenda előző este a bárban halt meg, csak hogy kerüljék a botrányt, maga intézte, hogy elszállítsák a holttestet a Rue Beautreillis 17. szám alatti lakás fürdőkádjába.
Ám létezik egy mindezeknél is elképesztőbb feltételezés is: Morrison csupán megrendezte a halálát.
Elege lett a sztáréletből, az őt körülvevő csinnadrattából, a rajongókból, menedzserekből, a szüntelen nyilvánosságból, a sajtóból, a kényszerekből, akár már Pamelából is, és hogy mindezektől szabadulni tudjon, eljátszotta az egész színjátékot hamis orvosi bizonyítvánnyal, lehegesztett üres koporsóval, nagy felhajtással, és új néven kezdett a világ valamely más táján egy új életet.
Számára esetleg ez volt az AJTÓ.
Hálás köszönetet mondunk Szegő Andrásnak.
