Nálunk a Jézuska vagy az angyalok hozzák karácsonykor az ajándékokat, máshol Fekete Péter, de akad olyan "angyal" is, amelyik seprűnyélen lovagol; mindegyik jóságos, csak külsejükben különböznek egymástól. Ahány földrész, annyiféle kedves vagy furcsa legenda, képzelet szülte lény népesíti be a keresztények közös ünnepét, az adventi koszorúval kezdődő és a betlehemi jászollal beteljesedő karácsonyt.
A karácsony örömünnep. Ez jut kifejezésre valamennyi nép karácsonyi szokásaiban, amelyeket a liturgikus és pogány szokások sajátos keveredése alakított ki, és a helyi körülmények is erősen befolyásoltak.
Nálunk különösen az adventi időszakhoz kapcsolódtak pogány hiedelmek, népi hagyományok, legendák, babonák. Régen az eladósorban lévő, alföldi lányok cukorkát szopogattak az angyali misére - hajnali rorátéra - hívogató harangszókor, hogy ezzel édesgessék magukhoz jövendőbelijüket.
Az adventi koszorú hagyománya is a pogány időkben gyökerezik, amikor az emberek különös jelentőséget tulajdonítottak a körnek. A kör szimbolizálta ugyanis az örökkévalóságot, az el nem múló varázserőt, a legena szerint a zöld fenyőágakból, fűzfavesszőből font "szent" koszorúk pedig elűzték a háztól a rossz szellemeket.
A szerbek parázsból jósolnak
A pravoszláv egyházhoz tartozó, görögkeleti rítusú keresztények a miénknél két héttel később ünneplik a karácsonyt, amikor badnjakot égetnek, ősi szokás szerint.
Hajnalban a családfő a legidősebb fiával kimegy az erdőbe, és olyan fát keres, amelyen még rajta vannak a levelek. A kivágott fatönköt otthon megszentelik, és este rádobják a tűzre. Az első látogató feladata, hogy jósoljon a parázsló tönkből. Mivel a központi fűtéses lakásokban erre nincs lehetőség, sok szerb városban a főtéren raknak tüzet.
Pogány szokásokkal a terített asztalnál is találkozhatunk. Mivel a legenda szerint azt tartják, hogy karácsonykor ellátogatnak hozzájuk az ősök szellemei, a terítéknek páratlan számúnak kell lenni. Éjféli mise előtt várják az első látogatót, akinek
ügyelnie kell arra, hogy jobb lábbal lépjen be a lakásba.
Nyári karácsonyok: ünnepi piknikezés
Ott is megemlékeznek Jézus születéséről a keresztények, ahol decemberben tombol a nyár, a hó és a fenyőfa ismeretlen. Dél-Afrikába is megérkezik december 24-én a gyerekeket megajándékozó Fekete Péter - minden fekete rajta, a haja, a bőre, csak a ruhája piros. Aranyos afrikai változata a Mikulásnak és a nyári Télapónak.
Kenyában karácsonyfa helyett a templomot díszítik fel lampionokkal, szalagokkal, léggömbökkel, és vége-hossza nincs a közös, családi lakomáknak.
Ami a világ összes népének karácsonyaiban közös: az evészet és az ajándékozás. Afrikában nyílt tűzön főzik, szabadban fogyasztják el az ebéddel szinte összeérő, kiadós vacsorát, együtt a népes rokonsággal és a barátokkal.
Ausztráliába strandolni érkezik a Mikulás. Mivel itt sem ismerik a havat meg a fenyőt, otthon műfenyőt állítanak, és elvonulnak a tengerpartra piknikezni; barbecue-partit szerveznek, ám sokan még tábort is vernek, és a hullámzó tenger mellett éjszakáznak. A gyerekekről sem feledkeznek el, hozzájuk is eljön a Mikulás:
nyolc fehér kenguru húzza az ajándékokkal megrakott szánját, hogy december 25-én a tengerparton a Boxing Day-en megajándékozza őket.
Ugyanez a karácsonyi program Új-Zélandon is: piknikezés a tengerparton. Szenvicseket eszegetnek, sütögetnek, hideg sört isznak, pihennek, ünnepelnek.
Rénszarvaspecsenye, glögg, gonosz manók
Miközben Ausztráliában egy szál fürdőruhában piknikeznek, a finnek kitakarítják a lakást, elkészítik az ünnepi fogásokat:
heringet, lazacot, rénszarvassültet, rozskenyérben sült sonkát krumplikásával, sajtlevest, desszertnek tejszínes szilvakrémet. Napközben glöggöt isznak - mazsolás, mandulás, fűszeres forralt bor -, és szaunáznak.
Karácsony másnapján megvendégelik háziállataikat és a madarakat is. Éjszakára nem szedik le az asztalt, hogy a karácsonyi manók is lakomázhassanak.
Érdekes azonosság azzal a régi magyar, falusi népszokással, miszerint karácsonykor gondosan ellátták a ház körül az állatokat, mert azt tartották róluk, hogy karácsonykor beszélni tudnak. Egyes országokban kis karácsonyfát is állítottak az állatoknak, ám ezt az egyház tiltotta. Nálunk nem a manóktól tartottak a régi emberek, hanem a szellemektől, ezért szenteste mézbe mártott fokhagymát és dióbelet ettek, hogy elűzzék őket a közelükből.
A görögök életét viszont megkeserítik a manók. Náluk a karácsony december 25-étől januárt 6-áig tart, ezt nevezik dodekameronnak, azaz tizenkét napnak, amiben benne van minden ünnep, karácsony, újév, vízkereszt.
Ehhez rengeteg legendát, babonás hiedelmet köt a régi mágikus rítusokat, varázslásokat megőrző görög néphagyomány.
Ilyen legenda az is, hogy a Föld mélyén gonosz manók, kalikandzaroszok élnek, akik karácsonykor előbújnak, és törnek-zúznak, eleszik az ennivalót az emberek elől. Ezért mindig kell égni lángnak a tűzhelyben, attól ugyanis félnek a manók, és elkerülik a házat. A manókat elűző tűz hamuja viszont áldás: termékennyé teszi a földet, és bő termést remélhetnek a gazdák.
Mexikóba mennek a háromkirályok
Akár egy hosszú fesztivál, olyan a mexikói karácsony. Nyolc nappal előbb kezdődik, de az ajándékot csak a végén, január 5-én kapják meg a gyerekek, nem a Mikulástól, hanem a betlehemi Három királyoktól.
Addig se unatkoznak: a posada - olyasmi, mint nálunk a betlehemezés - folyamatos vándorlás házról-házra, József és Mária szobrával - menedéket keresnek számukra Betlehemben. Ahová bebocsátást nyernek, azonnal keresni kezdik a "Pinata"-t, egy hatalmas, csillag formájú dobozt, girlandokkal feldíszítve - hét ága a hét főbűnre emlékeztet -, és tele van csokival, cukorral, aszalt gyümölccsel, amelyek a menny édességét jelképezik, és nehéz hozzájuk férni.
Amikor végre sikerül, mindenki boldog, mert a gonoszt sikerült legyőzni, kezdődhet az örömünnep: zene, tánc, lakoma.
December 24-ig vándorolnak a szobrokkal, ekkor elhelyezik a betlehemi oltárokon. Városszerte szentképek láthatóak, mindenütt égnek a gyertyák, a templomokban szólnak a harangok.
Egy boszorka van
Az olaszok karácsonyi hagyományai nem mindenben követik az európai tradíciókat. Nekik nem a Jézuska, angyal, vagy a Mikulás hozza vízkeresztkor az ajándékot, hanem Befana, egy csúnya, ámde jólelkű boszorkány, aki seprűnyélen közlekedik.
Az olasz legenda szerint Befana nem akart elindulni a pásztorokkal Betlehembe, csak később ért oda, és már üresen taláta a jászolt. Azóta bolyong házról házra, ajándékot osztogatva, és minden gyerekben keresi a kis Jézust. A gyerekek nagy izgalommal várják, süteménnyel és tejeskávéval kínálják, a jók ajándékot kapnak, a rosszak széndarabot.
Az olaszoknál január 6-a az ajándékozás napja, akkor fogyasztják az ünnepi vacsorát is.
Nincs szenteste a protestáns angoloknál. Hozzájuk karácsony éjjelén érkezik Santa Claus vagy Father Christmas, a kéményen át a kandallóba, hogy megtöltse ajándékokkal az odakészített, piros harisnyákat.
Másnap jöhet a Christmas dinner - karácsonyi ebéd - az elengedhetetlen töltött pulykával és Christmas puddinggal.
Nagyjából hasonló hozzá az amerikaiak karácsonya, amely november utolsó hétvégéjén - a hálaadás ünnepén - kezdődik, pulykasütéssel. December 25-én reggel elindul nyolc rénszarvas vontatta szánján Santa Claus hatalmas puttonnyal a hátán, ő is a kéményen át lopózik a házakba, de az Egyesült Államok összes gyerekét felkeresi és megajánékozza.
Szeretet, béke, avagy nemes skandináv gesztusok
London a II. világháborúban segítő kezet nyújtott Oslónak, ezért a norvég fővárosból 1947 óta minden évben küldenek egy karácsonyfát a briteknek.
December 24-én délben, híven a régi hagyományokhoz Turkuban, Finnország korábbi fővárosában kihirdetik a karácsonyi békét. Az lenne a legszebb karácsonyi ajándék, ha nemcsak karácsonykor, de utána is béke lenne a világon!