A jó asszony köténye mindent eltakar - tartja a mondás. Gyakran van is mit, hiszen nemigen él olyan ember az országban, akinek a családjában, baráti körében ne lenne szenvedélybeteg. Talán a legnagyobb tabu ez, ami a betegen túl sorsdöntő hatással van a hozzátartozók - főként a gyermekek - életére is. Hogyan éli meg egy fiatal lány, ha szülei alkoholisták? Mit lehet tenni? A pszichiáter válaszol.
Jelenleg közel 1 millió alkoholbeteg él Magyarországon, a nagyivók száma pedig 2,5 millióra tehető.
Mindenki tudta, de titkolta
"Mindkét szülőm ivott - kezd bele megrázó történetébe Adél. - Nevetséges, hogy sokáig csak anyám alkoholizmusa foglalkoztatott, apám ivása korábban fel sem tűnt nekem. Azt sem "tudta" senki, hogy anyám iszik; a családban sosem beszéltünk róla.
Ez igazi feket lyuk volt, mindenki tudta, de úgy tettek, mintha nem létezne.
Azt hiszem, nekem volt a legrosszabb, hisz én voltam a legkisebb, sokat kellett együtt lennem vele. A nővéreim sem mondtak soha semmit, gondolom, kínos lett volna nekik. A bátyám máig hallgat erről. Valószínűleg azt gondolja, ha nem beszél róla, akkor anyám ivászata nem létezik.
Az iskolában majd megőrültem, soha nem tudtam, mi vár rám otthon.
Ha hazaérve anyám aludt, és láttam az üres üvegeket, az jó volt; tudtam, ma már nem történik semmi. A félig kiivott üveg viszont rosszat jelentett: mellém ült a vodkásüveggel ellenőrizni a házi feladatomat, és csapdába kerültem. Apám nem szólt semmit. Tanáraim egyszer megkérdezték a szüleimet, miért borulok ki olyan hamar, miért nem lehet velem beszélni. Azt felelték, hogy kiskorom óta szeszélyes vagyok - és ez jó téma lett a vacsoránál."
A családtagok is segítségre szorulnak
Az alkoholfogyasztás meglepően nagy társadalmi elfogadottságnak örvend, holott a családi, társadalmi, egészségügyi és kriminológiai következményei egyaránt meghatározóak.
- Persze ugyanígy megvannak a negatív hatásai a családban a drog-, a munka- és a játékfüggőségnek is, csak ilyen esetekből kevesebb van nálunk - mondja Dr. Kárpáti Róbert pszichiáter szakértőnk. - A szenvedélybeteg kifejezés jelzi, hogy betegségről van szó: azokat nevezzük így, akik már nem tudják kontrollálni a szerrel kapcsolatos tetteiket.
Korábban csak az ellátórendszerbe bekerült betegeket kezeltük, aztán a szakemberek idővel felismerték, hogy mindegyik függő mellett ott van egy anya, egy feleség, egy férj is. Azóta már a társat is kezelendőnek tekintjük: ő az, aki a másik fél szenvedélybetegségétől függ.
Természetesen nem arról van szó, hogy ő lenne az oka az illető betegségének, hanem arról, hogy mindketten a saját viselkedésükért felelősek, és a közösen létrehozott rendszerben a függőség irányít.
A társfüggő magáért kell kiálljon
Mivel a szerfüggő és az úgynevezett társfüggő hozzátartozó között érzelmi viszony áll fenn, nagyon ritka, hogy az utóbbi csak úgy el tudjon menekülni.
- A szenvedélybeteg függősége és a családtag társfüggősége sem egyik pillanatról a másikra kezdődik. Ez egy folyamat, amelynek során egymás mellett haladnak: először tagadják a bajt, majd elhiszik, hogy a szeretet mindent megold.
A házastárs maga sem veszi észre a saját társfüggő viselkedését, és sokszor ő maga is ront a helyzeten a leplezéssel vagy éppen a tiltással - sorolja a fázisokat a szakértő. - Tudatosítani kell, hogy ez egy kezelendő betegség, és a családon belül szinte biztosan nem gyógyítható.
A hozzátartozóknak a rendszer részeként nincsenek eszközeik a helyzet megoldására. A segítséget kérő házastársnak abban kell támaszt nyújtanunk, hogy elsősorban a saját életével törődjön.
Nem is olyan ritka eset, hogy a függő férj gyógyulásához az járul hozzá, amit a felesége önmagáért tesz: hogy kimászik a gödörből, amibe a közös évek során került, és kilép az ördögi körből. Az üres fenyegetőzés és zsarolás azonban semmilyen eredményt nem hoz.
Aki felismeri, hogy egy szenvedélybeteggel él együtt, az nem a másiknak, hanem magának kérjen segítséget, és a saját útját próbálja megtalálni - javasolja a szakértő.
Elfeledett gyermekek
Hazánkban nagyjából négyszázezer gyermek él - Adélhoz hasonlóan - szenvedélybeteg családban. A kétharmaduk akkor sem nő fel károsodás nélkül, ha a hozzátartozók között nem fajul agresszióig a helyzet.
- Képzeljük el, hogy van egy nagyon súlyos nehézség az életünkben: valami, ami nagyon bánt minket, amitől félünk, de nem beszélhetünk róla. Ezek a gyerekek - mint ahogy Adél is - ebben a stesszhelyzetben élnek, mivel a család azt közvetíti feléjük, hogy titokban kell tartaniuk a szerettük állapotát - folytatja Dr. Kárpáti Róbert. - Pedig ők már a kulcs csörgéséből tudják, hogy milyen állapotban érkezett haza apa vagy anya.
Különösen nehéz annak megélése, amikor a kicsik felnőttszerepbe kényszerülnek, és nem természetes reakcikókat várnak el tőlük: például amikor anya azt mondja:
"Ha apukád részeg, inkább ne szólj hozzá, de ha jól van, akkor légy hozzá barátságos."
Az sem mindig kiszámítható, hogy a társfüggő fél hogy fog viselkedni, hiszen ő annyira a beteg felé fordul, hogy a gyerek számára végül mindkét szülője elérhetetlenné válhat - figyelmezetet a szakértő.
- Mi történik ezekkel a gyerekekkel? A saját sorsukon sokszor csak felnőttként tudnak változtatni, és gyakori, hogy a szer- vagy a társfüggőség őket is maga alá temeti: a statisztikák szerint több mint a harmaduk maga is függővé válik - hívja fel a figyelmet szakértőnk.
Általánosságban elmondható, hogy sérül az önértékelésük, jellemző rájuk a bizalmatlanság, a távolságtartás, a kötődési zavarok, a túlteljesítés.
Pozitív fejlemény, hogy közülük sokan vesznek részt segítő foglalkozásokon. A szenvedélybeteg családtagjainak már az is nagy segítség, ha beszélhetnek valakivel, nem is feltétlenül a problémáról. Különösen az ő esetükben fontos, hogy részesei legyenek egy olyan bizalmi kapcsolatnak, amiben kimondhatják, hogy érzik magukat.
A másik fél lehet egy barát, egy pedagógus, egy pszichológus, egy pszichiáter vagy egy családtag, egy segítő, aki közel kerül hozzájuk, programot szervez velük.
A cél, hogy kiszakadjanak abból a környezetből, amiben élnek, és közben azt érezzék, hogy végre figyelnek rájuk.
