Kétségtelen, hogy a szex az élet szerves része, az intimitás adja minden párkapcsolat teljességét. Mi lehet az oka, hogy míg egyes párok hosszú párkapcsolatban, érett korban is rendszeresen ölelkeznek, addig mások lemondóan legyintenek, mondván, negyven felett eljárt az idő a szex fölött, sőt egyenesen unalmasnak tartják? Szexuálpszichológust kérdeztünk arról, vajon mi vezethet unalomhoz, és mit tehet az, aki már lemondott az élvezetekről?
A szaunában ezúttal nem politizált senki. Most a szexről folyt a szó. Két markánsan különböző álláspont csapott össze. Az egyik szerint a szex negyven felett már dögunalom. Olyan, mintha az ember saját magát simogatná, nem ér semmit. A másik álláspont szerint viszont csak ekkor kezdődnek az igazi örömök. Mert egyre jobban ismerjük egymást, egyre inkább tudjuk, mi a jó nekünk és a másiknak. A gyerekek már nagyok, nem igényelnek annyi családilag együtt töltött időt, gyakoribbak is az intim pillanatok.
A férfi csak legyintett, ugyan, negyven felett már egyre kevésbé érdekes a szex - jelentette ki magabiztosan -, az ember megfárad, megkopik, kiismeri és megunja a másikat, nem is érdemes ezzel 
foglalkozni. Ők a feleségével jól megvannak így, nem erőlteti egyikük sem, vicces is lenne, negyven után szép lassan leszoktak róla, öregek már ehhez, felnőtt gyerekeik vannak, jobb így.
A többség a szaunában persze csak hallgatott, nem árulta el a véleményét, de azért feszült volt a csend.
Csak egy negyvenes nő, Mónika csattant fel méltatlankodva a hallottakon. Hogy ő nem tudja, de velünk, valami egész más történik. Már tíz éve vannak együtt a párjával, de még mostanában is gyakran előfordul, hogy kétszer szeretkeznek naponta. Mert mindig van egy mozdulat, ami után már nem lehet abbahagyni. És egyáltalán nem unalmas, sőt szerinte egyre jobb mindkettőjüknek.
A pasim sem unja - tettem hozzá elégedettséggel a hangjában -, sőt gyakran mondogatja, még újra és újra meg tudom lepni valamivel.
A vitapartnerének azonban hiába magyarázott, a férfi, aki még csak az ötvenen volt túl, egyáltalán nem értette, miről beszél a nő. Hiszen szerinte tíz, húsz, harminc év után már nincs a másik testén semmi újdonság, semmi meglepő, minden ugyanúgy történik, ahogy szokott, meg is öregednek közben, és ezután már nem lehet vágyni a szexre. Ez képtelenség is, ellenkezik az emberi(?) természettel. Szerinte. Otthon nyugalom van, rend, béke, ebben a korban már ezzel kell megelégedni. (Miért is csak ennyivel?)
A szavai azt érzékeltették, ez a természet rendje, ez történik mindannyiunkkal, akár akarjuk, akár nem. Akivel nem, az hazudik! - mondta. Vagy csak nem él hosszú ideje a házastársával. Amit mondott, akár meggyőzőnek is tűnhetett volna, ám aki az ellenkezőjét állította, az sem hazudott, egyszerűen csak másfelé indult el.
De vajon mitől függ, ki melyik útra lép? Szerencse dolga volna? Vagy az is számít, hogy ki mennyire vonzó?
A nőstény, az ösztönös nő
- A szexuális megújulás útján nem a külső vonzerő a legfontosabb tényező - mondja Dr. Hollósy-Vadász Gábor szexuálpszichológus. - Nem az teszi a nőt, hogy ötven kilós és 
műcicije van, inkább az, hogy az a fajta, aki vállalja önmagát, aki tud úgy viselkedni, hogy felkelti a férfi vadászösztönét. Kell mindehhez persze egy férfi is, aki beérett a monogámiára. Végigjárta azt az utat, ami alatt megértette a saját szexuális viselkedését, és csak ezután döntött úgy, hogy egy nő mellett éli le az életét.
De legalább ennyire fontos, hogy ott legyen a vonzalom közöttük a kezdetektől. És ebben azért van egy kis misztikum, mert egyelőre nem tudjuk, hogy ez a "kémiai" vonzás mitől alakul ki, és mitől múlhat el egyik pillanatról a másikra.
Az azonban biztos, hogyha nem teszünk a vágy megmaradásáért, akkor könnyen járhatunk úgy, mint a férfi a szaunában - a legoptimálisabb kezdetek esetén is. Kopottá, unalmassá válhat a szexuális életünk, sőt teljesen meg is szűnhet.
De vajon mi vezet az unalomhoz? Mi ennek az útnak a forgatókönyve?
- A párkapcsolat kezdeti szakaszában a szexualitás még ösztönvezérelt, az újdonság vágya, a rákattanás, a sóvárgás, a dopoamin hormon jelenléte jellemzi - folytatja szakértőnk. - Ilyenkor a pár lelkileg szimbiózisban él, ez azt jelenti, hogy a "mi" élménye mindennél fontosabb. Ez az időszak egy-két, maximum három évig tart, utána újra fontossá válik az "én" és vele az egyéni szükségletek.
Amikor ez az időszak lecseng, átalakul a szexualitás is, már nem vezérlik "automatikusan" az ösztönök. Sokkal tudatosabban kell a másikat rávezetni arra, hogy mik az igényeik. Csak ebben a szakaszban ismerhetjük meg igazán a magunk valódi szexuális viselkedését, a tényleges igényeinket.
Az a férfi, aki számára negyven-ötven évesen már érdektelenné válik a szex, valószínűleg nem járta be ezt az utat, így nem ismerhette meg saját szexuális viselkedését sem. Talán titokban sóvárog az (új) szexuális élményekre, de mégis a sótlan, de biztonságos ürességet választja. Ehhez azonban arra van szüksége, hogy elkerülő legyen a szexuális magatartása.
A párok között gyakran az történik, hogy egy idő után már senki sem mondja ki, mire is vágyna valójában. Időnként előfordulhat, hogy mindketten jeleznek, de ha elvész a szinkron, és már egyáltalán nem hallják meg egymást, akkor könnyen véget érhet a szexuális életük - hansúlyozza szakértőnk.
Vanília szex(?)
Gyakori félreértés, hogy sokak szemében csak a kapcsolat kezdeti szakaszában tapasztalt forrongó szexualitás és szerelem az igazi. Ennek az intenzitását istenítjük, és ez merül fel ideálképként a médiában. Holott ez az időszak előbb-utóbb óhatatlanul lecseng. Jóval kevesebben tudják megélni az ezután ránk váró csendesebb örömöket. Ez tudatosabb szexualitást jelent, amelyben van kötődés, sőt döntés, több benne a gyöngédség, az érintés, olykor meglehet, nem annyira látványos, máskor épp ellenkezőleg, de mindenképp mélyebb és intimebb, mint az ösztönvezérelt szex.
Általában egyfajta lelki orgazmus is kíséri. Erről a fajta szexről kevesebbet tudunk, nem annyira divatos, lekicsinylően sokan csak nyugdíjas maszatolásnak nevezik, vanília szexnek… Ez nem zárja ki az izgalmat, a megújulást, a szenvedélyt vagy új szexuális szokások kialakítását. Sőt a biztonságos kapcsolat mindkét félnek inkább kínálja a kísérletezés lehetőségét, szexuális igényeink vállalását. Bevethetünk izgalmas szerepjátékokat, fotózást, napközbeni incselkedő üzeneteket. Itt a nyár, hív a természet lágy öle - legyünk együtt a szabadban, langyos esőben, erdőben, mezőn, vízparton, vízben. Vagy próbafülkében, zuhany alatt, kádban. Bárhol.
Persze kereshetjük újra és újra a szerelem kezdetének lángolását, de akkor arra ítéltetünk, hogy egyik viszonyból vándoroljunk a másikba, és a végén újra és újra ugyanott találjuk magunkat. Az az út sem annyira vonzó, amikor belesüppedünk a biztonságos unalomba. Mit lehet hát tenni? Hogyan léphetünk át erre a másik útra, a kifinomult, érzéki szex világába?
- Könnyebb dolga van annak, aki olyan családból származik, ahol az érzelmek jobban áramolhattak, ahol gyerekként megtapasztalhatták a biztonságos kötődést, ahol volt intimitás, elfogadás, ahol mindig volt ölelés és szeretet - vélekedik Dr. Hollósy-Vadász Gábor. - Aki ezt nem tapasztalhatta meg, ahol nem alakulhatott ki a biztonságos kötődés, az felnőttkorában a belső üressége, magánya elől menekül majd a szerelem kezdeti szakaszán megélt intenzív érzések közé, mert csak akkor érzi, hogy nincs egyedül.
De nagyon számít az is, hogy mi történik a párok között. Nagyon gyakori, hogy a gyerek születése után távolodnak el, a férfi úgy érzi, kiesett a nő kegyeiből, a nő meg érzelmileg érzi elhagyatottnak magát. Ha ez a helyzet nem oldódik meg valahogyan, és a gyerek továbbra is ott áll majd közöttük, akkor ez könnyen a szexualitás rovására mehet.
A pár tehet-e ilyenkor még valamit?
- Jobb esetben, ha még nem telt el túl sok idő szex nélkül, vissza lehet hozni a vágyat. Ehhez azonban tudatosságra van szükség. Téveszme, hogy mindennek spontán kell történnie. A valóság az,
hogyha nem teremtünk alkalmat rá, akkor nem fog történni köztünk semmi.
Sokszor, még a szexuálterápia előtt, a pár konfliktusait, megoldatlanságait kell rendezni, hogy újra közel tudjanak kerülni egymáshoz. Mert ma már az egész kapcsolatot erogén zónának gondoljuk, amiben minden szó, minden érintés, minden pozitív és negatív értékelés számít.
Gyakran tapasztalom, hogy az emberek alapösztöneiket nyomják el, az evés- és alvásigényüket, a szexuális késztetéseiket. Egy idő után előfordulhat, hogy már úgy érzik, teljesen kiürültek, egyáltalán nem kívájnák a másikat. Ilyenkor azt szoktam tanácsolni, hogy csak figyeljék magukat, mikor fut át rajtuk egy erotikus gondolat, vagy mikor szeretnének egyszerűen csak közel lenni a másikhoz. Mert egy idő után már ezek az érzéseik sem tudatosulnak.
De ha sikerül ezeket tudatosítani, akkor jelezni kell valahogy a párunknak. Nem feltétlenül kell hozzá vörös rózsa, csak egy-két becéző szó, hogy a másik megértse… Ilyenkor nagyon fontos, hogy erre ne az elutasítás legyen a válasz, mert az a legrombolóbb az önértékelésre. Valahogy muszáj ezt fogadni, olyan gesztussal, amire ott és akkor képesek vagyunk. Innen még messzi az út egy igazi szeretkezésig, de ha áttört a fal, már újra minden lehetségessé válik!
OLVASTAD MÁR?
