Örökölni sok mindent lehet; pénzt, ékszert, üzletet, házat, vagyont, még adósságot is. Külső és belső tulajdonságok sorát, kapcsolati rendszert, szokást, habitust, testi és lelki alkatot. De lehet örökölni sorsot is? Milyen erősen hat ránk elődeink története, öröme vagy tragédiája? A családban lappangó régi titkok, olykor szégyenteljes események, traumák milyen mértékben befolyásolják hétköznapjainkat?
Mindannyian szemek vagyunk egy láncban. Szülőket, nagy-, déd-, sőt ükszülőket kapcsol össze ez a képzeletbeli fonál, amelynek egyik végét sem látjuk, mégis ennek mentén rakódik ránk láthatatlan örökségünk. A fejforma, a hajlam borúra vagy derűre, a szemünk állása, színe, formája, a hangszínünk, a kitűnni vágyásunk vagy éppen a mindig beolvadni akarásunk.
Az örökség egy része biológiai eredetű, a másik lelki, és van, amit a nevelés, a tapasztalatok során kapunk meg, és adunk tovább az utánunk következőknek.
Biológiai adottságainkon korlátozottan tudunk változtatni, a lelki útravalóval több a lehetőségünk. De ehhez jó ismerni családi történeteinket, felmenőink sorsát: fájdalmukat, örömeiket, gyengeségeiket, erősségüket, sikereiket vagy bukásukat. Nem az előnyös tulajdonságok, az ősök sikere, tehetsége, szépsége, ügyessége számít, hanem az, ha valaki a lehető legtöbbet tudja a saját láthatatlan örökségéről. Mert akkor tudja a legjobban kamatoztatni, a legtöbbet kihozni belőle.
Arra, hogy a családi múlt jelentősen befolyásolja az életünket, csak a huszadik században jöttek rá a szakemberek. Korábban az embert mint egyént vizsgálták, és szinte kizárólag biológiai lényként tekintettek rá. A lelki történéseket meghagyták a vallásnak és a misztikusoknak, de a tizenkilencedik század pszichológusai és pszichiáterei sem voltak szerves részei a gyógyításnak.
- A huszadik századi rendszerterápiák megjelenése hozta el azt a változást, hogy az emberek sorsára kapcsolatain - pár, család, iskola, munkahely, nemzet - keresztül is tekinthetünk, mert a lelki elváltozások, a személyiség fejlődése csak ezen keresztül kap értelmet és válik érthetővé - magyarázza Dr. Kárpáti Róbert pszichiáter. - Régen azt vallották, mindenki tiszta lappal születik, ma már tudjuk, hogy ez a lap a születésünk pillanatában is sok információt tartalmaz,
és ezek akkor is hatnak ránk, ha nem ismerjük őket.
Abban az esetben, ha feltárjuk a múltunkhoz tartozó kapcsolataink erényeit és hibáit, felszínre kerülnek a tudattalan, rejtett mozgatóerők, és esély nyílik a jobbításukra, megoldásukra vagy elengedésükre. Feloldjuk az ismétlődést, amit a saját életünke gyakorolnak.
Bontsd ki a csomagod!
Az elmúlt száz év történelmi változásai minden ma élő családot érintettek. A famíliákban sok az áldozat, a meghurcolt, a jogfosztott, a kitelepített, de a tetteseknek, bűnösöknek, gyilkosoknak is vannak utódai. Ezeket az örökségeket is hordozzuk, de sokszor torzítva, titkolva, elhallgatva vagy éppen felnagyítva. Nem segíti a feldolgozást, hogy ami negyven éven át büszkeségnek számított, az ma szégyen, és fordítva.
György nagyapja a nyilaskeresztes párt tagja volt, és bár úgy tudja, nem ölt meg senkit, unokáját mégis elborzasztja a történet. Felnőttfejjel tudta meg, és úgy érezte, neki van szégyellnivaló titka. A nagyapa lovász volt, amúgy kiváló szakember, szerető családfő, jó szomszéd, a közösség lelke. Ezeket az információkat kellett valahogy összerendeznie magában. György felnőttként minden évben kétszer részt vesz a helyi zsidó temető gondozásában, és igyekszik a gyerekeit úgy nevelni, hogy azok ne tegyenek különbséget embertársaik között származás, vallás, vagy egyebek szerint. Ez az ő válasza a múltra.
- Az ember sok lehetőséggel születik, de ezeket nemzedékről nemzedékre terhek nehezítik - mondja a szakember. - Nehéz sorsok, rossz kapcsolati minták, bűnök, veszteségek, betegségek, igazságtalanságok. Ezek az utódokra is hatással vannak, és ez a hatás akkor múlik el, amikor a rendszerben, ami alatt a generációk sorát értjük, helyreáll a rend, megtörténik a kiegyenlítődés. Akkor, amikor valaki felvállalja, elrendezi, megoldja.
Ebből a szempontból nincs különbség bűnösök és áldozatok utódai között, mert mindkét helyzet negatívan hat, és hasonlóan feloldásra váró problémák. Az újabb terápiák erre tesznek kísérletet, ilyen a családterápia, a különféle rendszerterápiák. A terápiák segítenek meglátni, mit hozunk a családból, tehát mi az, aminek tudattalan elszenvedői vagyunk, és mi az, ami saját életproblémánk. Mindkettőn lehet aktívan dolgozni, de más-más módszerekkel.
A múltban nemcsak történelmi traumák rejtőznek, hanem hétköznapi titkok is. Egy korai házasság, egy örökbefogadás, alkoholizmus, sikkasztás.
- A nagymamám halála után, az iratok rendezésekor tudtuk meg, hogy a nagypapa előtt volt egy férje. Sosem beszélt róla. Elmentünk a legjobb barátnőjéhez, aki még élt, ő mesélte el vonakodva a történetet. Az első férj nagyon szép férfi volt, a faluban mindenki őt akarta férjnek, senki sem tudta róla, hogy iszik. Nem látszott… A nagyi élete pokol volt mellette. A férfi nem bántotta, csak minden este merevre itta magát. Egy éjjal a saját hányásába fulladt, amikor a nagyi a nővéréhez utazott pár napra. Amikor ezt a történetet megtudtuk, megértettünk sok mindent. A nagymamánk gyűlölte az alkoholt, ha egy családi ünnepen valaki egy pohárral többet ivott a szerinte kívánatosnál, képes volt tönkretenni a hangulatot, olyan döhösen tette szóvá.
Annamária, aki a történetet mesélte, említett még valamit. A nagymamája az évek során belénevlete: óvakodjon a szép arcú emberektől, mert "a szép vonások csak elleplezik a lélek csúfságát". Ez a tanítás kifejezetten terhes egy felnövekvő embernek. Annamáriának az igazság ismeretében lehetősége lett, hogy megszabaduljon - a nagymamája terheitől…
Gyökerekből szárnyak
Gyakran, ha nem is tudják a családtagok a teljes igazságot, valamit azért sejtenek. A titok ott van közöttük.
- Nagyon bonyolult működése van a léleknek - mondja Dr. Kárpáti Róbert. - Már Jung is leírta, hogy közös ősképek, közös tudattalan emlékek is működnek bennünk. Ez a sajátos, láthatatlan információáramlás intuíción, tudáson, emlékeken, érzeteken keresztül zajlik. Szoros, tudattalan összeköttetés, amiben az is jelen van, amit nem mondunk ki, és hatása a kimondott dolgoknál is nagyobb, éppen attól, hogy nem kerül felszínre, nem tekintünk rá, nincs lehetőség a korrekcióra.
A szakember szerint a múlt nemcsak sérelmeket rejthet, hanem erőforrás is lehet. Az ember gondolhat arra, mennyi mindent kibírtak az elődeim, biztosan én is képes vagyok erre. A családi történetekben hétköznapi hősök jelennek meg: akik dolgoztak, túléltek, ápoltak, megmentettek és megmenekültek, megoldásokat találtak, újrakezdtek, felülkerekedtek.
Bajban ezek a minták sokat segítenek. A családtörténet amúgy is minták sokaságát kínálja, és sokkal könnyebb a nagymamánk helyébe képzelni magunkat, mint egy idegenébe. Hiszen hasonló lehet a habitusunk, és lám, ilyen habitussal is meg lehet oldani a gondokat.
Erre a következtetésre könnyebben jut az, akinek mesélnek a családról, és nem úgy kezelik ezt a témát, hogy semmi sem számít, ami elmúlt, húzzunk egy vonalat, ne gondoljunk régi dolgokra. Mint kiderült, ha nem gondolunk rájuk, akkor is belénk fészkelik magukat, hatással vannak ránk.
- A többgenerációs családban a mindennapok során történt az emlékek, a történelem átadása. A gyerekek együtt éltek a dédszülőkkel, találkoztak a nagynénikkel, nagybácsikkal, hallották a beszélgetéseiket, visszaemlékezéseiket, ismerték sorsukat - mondja Dr. Kárpáti Róbert. - Ma a szűk vagy szétesett családokban ezekhez a információkhoz nehéz hozzájutni, nincs elég időnk egymásra. Kevés a követhető minta.
Ugyanakkor látni, hogy a téma nagyon aktuális. Egyre többen kutatják fel az őseiket, rajzolnak családfát. Nagyon jó tudni, kik vagyunk, de az a szerencsés, ha nem a rang, a kutyabőr a cél, hanem arra irányul a figyelmünk, milyen emberek voltak az őseink, mik a történeteik, és különböző helyzetekben hogyan cselekedtek.
A múlt rendszereiben való kutakodás egyik formája a családállítás, de sajnos ezt a módszert kellő szaktudás nélküli emberek misztikus köntösbe bújtatva "sufniterápiákon" is alkalmazzák. Ez viszont többet árthat, mint használ.
Az is veszély, ha valaki túlságosan beleragad a múltbeli eseményekbe, mindent azokkal magyaráz, másokat hibáztat, úgy tekint a gondjaira, mint a családi karma részére. "Nálunk minden nőnek ez a sorsa…", "Korán halunk", "Minket mindig is kihasználtak, én sem vagyok kivétel…" stb.
- Ez nem más, mint a felelősség áthárítása - szögezi le a pszichiáter. - Sok mindent hozunk, kapunk, de ezek nem determinálnak minket befolyásolhatatlanul ilyen vagy olyan életre. A saját sorsáért mindenki maga felelős. Szakember segítségét soha nem szégyen kérni a változtatáshoz.
Vannak problémák, amiket az egyén szerez születése után, és vannak, amelyek egy nagyobb összefüggésben léteznek. Ha tudjuk, mik történtek a családtajainkkal, akkor a leghelyesebb, ha szembenézünk azokkal a helyzetekkel, amelyek ilyen módon ismerősek a számunkra. Az ember mindig eldöntheti, hogy siránkozva hurcolja-e tovább a problémákat, vagy kísérletet tesz a megoldásukra, bármilyen nehéz is az odáig vezető út.
