Te mitől félsz? Nem szereted, ha éjjel végigszalad rajtad egy pók, esetleg nem érzed jól magad, ha összepréselnek a villamoson, vagy izgulsz, ha sok ember előtt kell beszélned? Teljesen természetes, hogy egyes helyzetekben félelmet érzünk, ám az, hogy valamit nem szeretünk vagy valamilyen szituációban kellemetlenül érezzük magunkat és lehetőség szerint minél előbb szabadulni szeretnénk belőle, még nem jelenti, hogy fóbiáról lenne szó. De mikortól lesz egy hétköznapi iszony kóros és káros, illetve mit tehetünk a gyógyulásért? Ennek jártunk utána pszichiáter szakértőnk segítségével.
És hogy ne érezd magad egyedül fóbiáiddal, megtudhatod, kedvenc sztárjaid mitől rettegnek, majd feszültségoldásként játékra invitálunk.
A RÉSZLETEKBEN REJLIK A KULCS
Dr. Kárpáti Róbert pszichiáter szerint fontos, hogy különbséget tegyünk félelem, szorongás és fóbia között.
- A fóbiát a szorongásos zavarok között tartják számon, noha a szorongást magát tárgy nélküli félemként szokás definiálni - kezdi szakértőnk. - Aki szorong, nem tudja megmondani, hogy mitől fél, csak érzi, hogy ez a kellemetlen, bénító érzés egyre jobban eluralkodik rajta, annyira, hogy a végén már a mindennapi teendőit sem tudja ellátni. 
A fóbiások is hasonlót élnek át, csak náluk a félelem tárgyiasul, hiszen meg tudják nevezni, hogy a szorongást egy pók, a metró, egy szociális helyzet, vagy mondjuk a magasság váltja ki.
Félni a pókoktól például önmagában nem nagy dolog, az emberek nem igazán szeretik őket, többek között én sem, ezzel nincs semmi baj. Ha azonban az ügyeletes orvost hívják egy beteghez, és ő nem megy, mert az ajtaja fölött ott egy pókháló, benne a pókkal, ami miatt nem mer kimenni, akkor nagy baj van - összegzi Dr. Kárpáti Róbert a puszta félelem és a fóbia közötti lényeges különbséget.
Aggodalomra akkor van ok, ha már a mindennapi életünket is ez határozza meg. Nem az a gond, ha valaki nem szeret metrózni, hanem ha emiatt mondjuk mindennap fél órát késik a munkahelyéről, mert inkább busszal megy be az irodába, ami tovább tart. Ebben az esetben már közlekedési fóbiáról beszélünk, és célszerű szakemberhez fordulni a problémánkkal.
AZ ŐSEMBER HAGYATÉKA
Az internetet böngészve kénytelenek vagyunk szembesülni a ténnyel, hogy a fóbiáknak se szeri, se száma; világszerte a legkülönbözőbb dolgok töltik el szorongással az embereket. Elég, ha csak arra gondolunk, hogy az amerikai szállodákból kiiktatták a 13. emeletet és a 13-as szobákat is, de sok esetben még a repülőkön sincs ilyen számú sor. Kívülállók számára érthetetlen, hogy miért kell ennyire rettegni egy számtól, pedig a 13-ast övező hiedelmek, babonák miatt erre a félelemre még nem is olyan nehéz magyarázatot találni.
- Noha extrém esetek is előfordulnak, mint például a gombfóbia, a legtöbb fóbia megalapozottabb, mint gondolnánk - folytatja a pszichiáter. - Az egyik lehetséges magyarázat az lehet, hogy régen bizonyos ingerek veszélyt jelentettek az életünkre. Ilyen lehet a pók, amely bár törékeny, de a mérge halálos lehet, ám a magasság, sőt a nyílt tér is, ami nem nyújt fedezéket a ránk leselkedő ragadozókkal szemben.
Ezek a viszolygások, rettegések tehát valamikor hasznosak lehettek túlélésünk szempontjából, mára azonban haszontalanná váltak, és önálló életre kelve akadályozhatják a tőlük szenvedők mindennapjait.
Az ősember ment, a félelmeit meg ránk hagyta. Persze ezzel együtt sem törvényszerű, hogy az esetleges fóbiáknak ehhez hasonló evolúciós gyökere legyen, mindenesetre érdekes látni, hogyan lett valamiből, ami évezredekkel ezelőbb még az életünk megmentésére szolgált, mára okafogyott szorongás.
MIHEZ KEZDJÜNK VELE?
Aki szemtanúja a másik túlzott félelmének, egyfelől szeretne segíteni, másfelől bosszantja a helyzet, hiszen nem érti, miért kell ekkora ügyet csinálni valamiből, ami számára bagatell apróság. Mit tehet az, aki szabadulna a szorongástól?
- Mindenekelőtt arra van szükség, hogy a páciens nagyon akarja a változást, eltökéltség nélkül 
ugyanis nem megy - hangsúlyozza szakértőnk. - Ameddig tehát az érintett nem akar igazán szabadulni a fóbiájától, kár bármivel próbálkozni. Viszont ha ez megvan, akkor mindenképpen pszichoterápiás kezelés szükséges: általában kognitív és viselkedésterápiát szoktunk javasolni.
Ezt nagyjából úgy kell elképzelni egy pókfóbiás esetében, hogy először lerajzoltatunk vele egy pókot. Majd előbb fekete-fehér, aztán színes képeken nézetik meg vele, később jöhetnek a videók, végül pedig a személyes kontaktus, azaz a félelem tárgyának közelsége. Vagyis a cél az, hogy új benyomásokat szerezzen a félelme tárgyáról, és ezeken keresztül megtapasztalja, hogy nem kell rettegnie egy élőlénytől vagy egy adott helyzettől.
Akinek van ideje, az választhatja az analitikus terápiát is. Ez hosszabb ideig tart, és nem kifejezetten a fóbiát kezeli, hanem az egész eredetére igyekszik fényt deríteni. Indokolt esetben szóba jöhet a gyógyszeres kezelés is, de ahhoz nagyon nagy bajnak kell lenni, hogy ezt a megoldást válasszuk.
AZ ÉLET UTÁNA...
Ilyen könnyedén megszabadulhatunk a rettegéstől? A pszichiáter szerint elvileg lehetséges a teljes gyógyulás, gyakorlatilag azonban nem feltétlen biztos.
- Bizonyos helyzetek előhívhatják a fóbiás tüneteket - folytatja szakértőnk. - Mondok egy példát: adott egy diszfunkcionálisan működő család, ahol az egyik családtag elkezd pszichés tüneteket produkálni annak érdekében, hogy magára vonja a figyelmet. Mondjuk nem mer tömegközlekedéssel utazni, hanem vigyék el mindenhová… Innentől kezdve pedig már két ember érintett a dologban, az egyik megajánl egy betegségtünetet, a másik pedig kiszolgálja azt.
Ez persze csak egy példa, de ahhoz, hogy a terápia után tényeg fóbiamentes életet élhessen a beteg, elképesztően motiváltnak kell lennie.
AKINEK NEM INGE...
Minden fóbiának félelem az alapja, ugyanakkor nem minden félelem fóbia.
- Fontos tudatosítani tehát, hogy a fóbia és a félelem között nincs egyenlőségjel - hangsúlyozza 
a pszichiáter. - Aki minden adandó alkalommal fóbiaként azonosítja a viszolygásait, gondoljon bele, hogy ami neki csupán kellemetlenség, az másnak az év mind a 365 napját megkeseríti.
Akit pedig valóban érint ez a fajta iszony, az nyugodtan forduljon szakemberhez, és nem, nem kell senkinek magyarázkodnia miatta. Elvégre a lelkének-elméjének ugyanúgy szüksége lehet némi támogatásra, mint bármelyik másik szervének. Aki pedig már eljutott addig, hogy segítséget kérjen, az meg is tette az első fontos lépést a cél, vagyis egy szorongásoktól mentes élet felé.
HÍRES FÓBIÁSOK
A fóbiák nem újkeletű betegségek, hanem ősidők óta létező kóros állapotok. Ráaduásul nem válogatnak, Newtontól kezdve Goethén át a híres embereket éppúgy kínozták, mint a "hétköznapi halandókat". Napjaink sztárjai sem kivételek.
Isaac Newton, a híres angol fizikus, szociális fóbiától szenvedett: két ember jelenlétében meg sem tudott szólalni.
Johann Wolfgang von Goethe, a világirodalom egyik legnagyobb alakja fiatal korában csak italos állapotban, álöltözetben tudott társaságba menni, nehogy felismerjék, ha “badarságot” beszél. Így aztán részegen táncolt papi öltözetben, “mint az ördög” - mesélte el idős korában.
Sigmund Freud neurológus, a pszichoanalitikus iskola megalapítója irtózott a fegyverektől és a páfrányoktól. Felvállalta a félelmeit, és azt vallotta, hogy a fegyverektől való rettegése a késői szexuális és érzelmi érettség jele volt.
Bonaparte Napóleont, a francia tábornokot, hadvezért és politikust a kiscicák tartották rettegésben. Az nem derült ki, hogy mitől alakulhatott ki nála ez a fóbia, de már csak a macskák árnyékának látványától is pánikrohamot kapott. Azonban nem volt egyedül ezzel a félelmével: Mussolini, Hitler és Julius Caesar is rettegett a macskáktól. Tán a macskák és a diktátorok nem jönnek ki jól egymással.
George Washington, az Amerikai Egyesült Államok 1. elnöke rettenetesen félt az élve eltemetéstől, amit nem is titkolt. 1799-ben, a halálos ágyán megígértette gondozóival, hogy halála után legalább két napig várnak a temetéssel, hogy megbizonyosodjanak arról, már biztosan nem él.
Az Amerikai Egyesült Államok 34. elnöke, Richard Nixon a kórházaktól rettegett. Úgy gondolta, ha egyszer be kell mennie a kórházba, soha nem jön ki onnan élve. Amikor 1974-ben kórházba kellett volna mennie egy vérrög miatt, visszautasította a kezelést. Ez a fóbia igen elterjedt, ugyanazért, amiért Nixon is félt.
Johnny Depp (képünkön), a nagyszerű színész kuloulrofóbiától szenved, vagyis beteges szorongással töltik el a bohócok. Saját bevallása szerint "irtózik a festett arcuktól, a hamis mosolyuktól, ami mögött mintha sötétség lappangana". Emellett betegesen fél a pókoktól és a szellemektől is.
Orlando Bloom, A Karib-tenger kalózai film másik hőse - bár nagy állatbarát és környezetvédő -, a malacoktól egyenesen retteg. A swinofóbiás színész állítólag az Állatfarm című film egyik főszerepét is amiatt utasította vissza, mert malacokkal kellett volna együtt dolgoznia.
Van, aki a forgóajtókat utálja olyannyira, hogy mindenhová csak hagyományos ajtón hajlandó bemenni. Ezt pedig nem más, mint az elvileg rettenthetetlen Matthew McConaughey.
Macaulay Culkin és Kim Basinger súlyos agorafóbiája miatt alig tud emberek közé menni, Jessica Simpson a cápáktól retteg betegesen, Nicole Kidman megmerevedik félelmében, ha lepkét lát, Kylie Minogue nem bírja a vállfákat, Madonna pedig betegesen retteg a vihartól és a villámcsapástól.
A pálmát kétségtelenül Woody Allen viszi, aki gyakorlatilag mindentől retteg. Olyan hétköznapi dolgoktól is, mint a rovarok, a magasság és a zárt helyek, de mindemellett irtózik az állatoktól, a liftektől, az élénk színektől, sőt még attól is, hogy a mogyoróvaj a szájpadlásához ragad.
LAZÍTÁSKÉNT
JÁTSSZ VELÜNK!
Mennyire ismered a fóbiákat? Töltsd ki tesztünket és megtudod a választ! Ne félj, menni fog!
