Amikor a világ leghíresebb elméleti fizikusa, Stephen Hawking hetvenhat éves korában elhunyt idén márciusban, az egész világgal együtt Hollywood is lerótta előtte kegyeletét. Eddie Redmayne, a Hawkingról szóló Oscar-díjas életrajzi film, A mindenség elmélete főszereplője úgy emlékezett rá, mint a "legkarizmatikusabb ember, akivel valaha találkoztam, és egyértelműen a nők kedvence". A professzor pedig mindennél jobban szerette a nőket, akiket az élet végső és legnagyobb, megfejthetetlen misztériumaként aposztrofált.
A fiatal felnőttkora óta kerekesszékbe kényszerült, ALS-sel küzdő elméleti fizikus James Deanre emlékeztette a színészt, mondván, ugyanaz a "kopott, de menő szexepil" jellemzi mindkettőjüket. A két világsztár életpályája azonban nem is különbözhetett volna jobban.
Hawking professzornál huszonegy évesen diagnosztizálták az izmait lebénító betegséget, és az orvosok akkoriban azt mondták, legfeljebb két éve van hátra. Ő azonban a legoptimistább jóslatokat is fényévekkel túlszárnyalve leélt egy egész emberéletet, kötött két házasságot, és született három gyermeke.
Hawking testére súlyos csapást mért a sors, miközben szinte emberfeletti intelligenciával áldotta meg. Kerekesszékhez láncolva, agyában a kozmosz végtelen távolságait rótta. Tudományos munkájában nem egy részterület részterülete izgatta, nem arra vállakozott, hogy arasznyival előrrébb viszi a tudományos megértést, hanem a mindenség elméletének kidolgozását tűzte ki életcéljának, hogy az emberiség végre megértse "Isten gondolkodását".
És még ez sem volt elég, megpróbálta a lehetetlent: fejébe vette, hogy egy tudományt népszerűsítő könyvben, Az idő rövid történetében az átlagember számára is érthetően elmagyarázza, hogyan működik az univerzum, és mi az idő.
MARILYN MONROE A FÜRDŐSZOBÁJA AJTAJÁN
Naivitás lenne feltételezni hogy egy ilyen formátumú zseni élete átlagos volt vagy egyszerű. Egyik sem volt. Stephen Hawking magánélete tele volt ugyan szerelemmel, szépséggel és inspirációként szolgáló gyengédséggel, de olyan szintű érzelmi fádalommal is, ami csak az őt gyötrő fizikai fájdalomhoz volt mérhető. Ugyanakkor talán azt is megkockáztathatjuk, abba, hogy több mint ötven évvel túlélte az orvosai által számára megjósolt időt, szerepe lehetett a szerelem által generált élni akarásnak is.
Első felesége, Jane iránt érzett vonzalma a fiatal tudósnak célt adott, amiért élni volt érdemes. Ő volt az a nő, aki súlyos betegségének teljes tudatában mondott igent a közös életükre, nevelte három gyermeküket és gondoskodott róla évtizedeken keresztül. Hawking Miatta és közös családjuk miatt szerzte meg a doktori címet is, hogy munkát tudjon találni.
Ez a szerelem mentette meg őt, és egyben munkásságát is az egész világnak. Jane akkor lépett az életébe, amikor már készült feladni, és amikor még minden tudományos fefedezése előtt állt.
Két házassággal a zsebében és egy Marily Monroe-poszterrel a fürdőszobája ajtaján Stephen Hawking
mindennél jobban szerette a nőket, akikről azt állította, "az élet végső és legnagyobb misztériumai".
Hawking zseni volt, aki a fekete lyukkal, a térrel és idővel kapcsolatos, bonyolult elméleti problémák megoldásán dolgozott, de közben nyíltan elismerte:
"az univerzumban a legbonyolultabb probléma megérteni a nőket". Hawking professzor szerint az ellenkező nem tökéletes rejtély maradt számára egész életében, amit soha nem sikerült megfejtenie.
KÁNKÁNLÁNYOK A HATVANADIK SZÜLETÉSNAPJÁN
A kétszer nősült és vált akadémikusnak az anyja, Isobel úgy vélte, "fiának egész életében a csinos lányok tetszettek, mindig csak a csinosak".
Hosszú éveken át a kedvenc poszterlánya, Marilyn Monroe fotója díszítette fürdőszobájának ajtaját, hatvanadik születésnapjára pedig egy Monroe-hasonmást kapott, aki elénekelte neki az I Wanna Be Loved By You-t, miközben kánkánlányok fonódtak a kerekesszékére.
Első feleségét, Jane Wilde-ot 1965-ben, két évvel azután vette Hawking feleségül, hogy diagnosztizálták nála a betegséget; Jane három évtizeden át gondozta őt. Három gyerekük született: Robert, Lucy és Timothy.
Jane-nel egyetemista korában ismerkedett meg; a lány szintén a Westfield College hallgatója volt akkoriban. Az első randevújuk a Soho egyik olasz éttermében volt, utána még beültek egy előadásra az Old Vic színházba. Az est végére azonban Hawkingnak már arra sem maradt pénze, hogy buszjegyet vegyen, ezért sűrűn szabadkozva megkérte Jane-t, hogy ő fizessen.
A pénztáránál kiderült, hogy a lánynak nincs meg a pénztárcája, ezért úgy döntöttek, visszamennek a színházba, hátha ott felejtették. Mivel a főbejáratot zárva találták, egy oldalajtón surrantak be; arra viszont egyikük sem számított, hogy a kivilágított színpad kellős közepén találják majd magukat. Az tárcát ugyan megtalálták, ám közben rájuk kapcsolták a villanyt, így vaksötétben botorkálva kellett megtalálniuk a kijáratot.
Ezt az anekdotákat Jane memoárjából ismerhetjük. Az asszony Utazás a végtelenbe - A mindenség elmélete címmel írta meg könyvét, melyből sikerfilm is készült, nem mellesleg pedig rengeteg részlet kiderül arról a különleges kapcsolatról, ami kettejüket összefűzte. Hawking exfelesége annak idején egy fiatal, ambiciózus és kirobbanóan tehetséges fiú
"széles mosolyába és gyönyörű kék szemébe" szeretett bele,
de a humora is egészen lebilincselte, amely még akkor sem hagyta el, amikor kiderült, hogy halálosa beteg és élete hátralévő részét gyakorlatilag vegetálva kell majd eltöltenie.
A lányt sokáig mindenki arról próbálta meggyőzni, hogy jobban jár, ha nem megy hozzá Hawkinghoz, óva intették, hogy ilyen hatalmas terhet vegyen a nyakába. Jane azonban hajthatatlan volt:
"Stephennek két arca van: az energikus tudósé, aki jön-megy a kerekes székében, és a kétkedő, a betegsége által meggyötört emberé, akit a nap 24 órájában ki kell szolgálni" - írta róla.
Házasságuk akkor vett érdekes fordulatot, amikor Jane beleszeretett egy másik férfiba, a zenész Jonathan Hellyer Jonesba, akit Hawking beengedett harmadikként az életükbe azzal a feltétellel, hogy a viszony nem jelent veszélyt a családjukra. A férfi tehát odaköltözött hozzájuk és besegített a tudós ápolásába is.
Végül 1991-ben váltak el, amikor a professzor elhagyta Jane-t és párját, az őt gondozó egyik nővér, Elaine Mason kedvéért.
1991-es válásuk nem volt szép, olyannyira nem, hogy Stephennek a három gyerekkel is jó időre megromlott a viszonya; állításuk szerint az asszony elmarta őket apjuk közeléből. Amikor 1995-ben feleségül vette Elaine Masont, egyik gyerek sem vett részt a szertartáson.
A MÁSODIK ESÉLY
Elaine a mai napig úgy beszél Hawkingról, mint élete szerelméről, akit nehezen engedett el, és bár tizenkét évvel ezelőtt elváltak, a hatvannyolc éves Mason állítása szerint a fizikus utána még kétszer is újra megkérte a kezét. Ez a második házasság tizenegy évig tartott, és a feleség szerint a rosszakaróik szakították el őket egymástól.
A második házasságnak 2006-ban lett vége, két évvel azután, hogy a professzort gondozó nővérek jelentették a gyanújukat a rendőrségen, hogy Mason fizikailag és lelkileg is bántalmazza a férjét.
2004-ben a Times címlapján hozta a hírt, miszerint a világhírű elméleti fizikus teste egy őt gondozó nővér állítása szerint tele van sérülésekkel, eltört a csuklója, karmolásnyomok vannak az arcán, az ajka felszakadt, az év legforróbb napján pedig felesége kint hagyta a kertben úgy, hogy nem adta neki oda a komputere egerét, így nem tudott segítséget hívni.
Egy másik nővér arról számolt be, hogy Elaine Mason rendszeresen "kripli"-nek nevezi a professzort, és más degradáló nevekkel illeti, ami Hawkingot depresszióssá teszi. Máskor szándékosan túl forró vízben fürdeti, vagy elveszi tőle az üveget, amit vizelésre használ, és így hagyja, hogy a férfi összevizelje magát. Ha mérges, rádobja az ágyra, ahol ő csak kapálózik a lábaival, és megsérti magát. Máskor hagyja, hogy olyan mélyre csússzon a fürdőkádban, hogy a víz a szájáig érjen.
Vádemelés azonban soha nem történt az ügyben, a rendőrség ugyanis nem talált konkrét bizonyítékot a bántalmazásra, Hawking professzor pedig azt állította, a vád "tökéletesen alaptalan". Szerinte ő és felesége nagyon szerették egymást, és csak neki köszönhette, hogy életben van.
SZINGLIKÉNT
A mindenség elmélete bemutatása idején, 2014-ben mindenesetre Stephen Hawking már ismét egyedülálló volt, és néhány saroknyira lakott első feleségétől és annak férjétől. A gyerekeivel is rendbe jött a kapcsolata, helyreállt köztük a béke.
Hogy Hawking végül miért vált el a második feleségétől, biztosan nem tudni, de állítólag megcsalta a nejét. A szingli életet pedig nagyon is élvezte, 2012-ben, hetvenéves korában legalábbis egy dél-kaliforniai swingerklubban látták.
A Radar Online című internetes lap forrása egy hátsó "játszószobában" látta az elméleti fizikust, amint egy ágyon fekve, ruhában játszott két meztelen nővel. Mi sem bizonyítaná jobban a világ egyik legnagyobb tudósának életkedvét, akinek 1963-ban az orvosok mindössze két további évet jósoltak.
A swingerklub vezetője állítólag azzal viccelődött a professzor érkezésekor, hogy csodálja a munkásságát, és szeretne vele pár szót váltani az univerzumról, majd némi hatásszünet után így fejezte be a mondatot:
"Vagy esetleg inkább egy pillantást vetne a lányokra?" Rövid csend után a professzor csak annyit mondott, a lányokat választja.
Ha igaz a történet, csak azt bizonyítja, Stephen Hawking professzor egyszerre volt átlagon felül intelligens, és közben nagyon is emberi.
Korábban, az AP hírügynökségnak adott interjújában Stephen Hawking arról beszélt:
"Elfogadom, hogy vannak dolgok az életben, amelyekre képtelen vagyok. Ezek azonban többnyire olyanok, amelyeket egyébként sem nagyon akarnék megtenni." Majd szélesen elvigyorodott, és hozzátette: "Úgy néz ki, mindent meg tudok tenni, amit igazán akarok."