Eredetileg Turcsányi Emíliának hívták, ám ahogy karrierje felfelé ívelt, az első világháború előtti évek pesti félvilága már csak Mágnás Elzaként emlegette. A híres luxusprostituált csillogó élete és brutális meggyilkolása több volt, mint egy kis cselédlányból lett kurtizán tragikus története: a kor leghírhedtebb bűnügye, mely nemcsak a közvéleményt rázta meg, és a világsajtót tartotta lázban, de a korszak nagy művészei által az irodalomba is bevonult.
Kosztolányi Dezső a temetéséről tudósított, Krúdy Gyula pedig a Pesti levelekben idézte fel alakját. Sőt, van olyan pletyka is, miszerint a Vörös postakocsi hősnője a meggyilkolt Mágnás Elza. De természetesen a első szó most is a sajtóé volt: ezekben az években már Pesten is a bulvár volt az úr. A lapok hihetetlen példányszámban számoltak be a történetekről.
Krúdy az esetre úgy emlékszik, "mintha az egész főváros magáévá tette volna az ügyet, minden legkisebb részlete a bűnnek a közérdeklődés napfényén hentergett, vizsgálóbíró és detektív volt minden pesti ember, az esti lapokat úgy kapkodták a közutakon, mintha forradalom lett volna…"
A külföldi sajtó is ráharapott a témára. A New York Times még tudósítót is küldött, hogy kinyomozza: mi az igazság a Mágnás Elza-sztoriból.
"Fagyottan unottan, haltekintettel..." Kovács Patrícia Mágnás Elzaként a Félvilág című filmben
Holttest az utazókosárban
1914. január 10-én hajnalban a Margit rakparton két arra hajtó kocsis a rakparti lépcsőkön egy utazókosárra lett figyelmes. A kosár félig a folyóba lógott, és a szerencsésnek éppen nem mondható megtalálók egy jóformán meztelen nő holttestére bukkantak benne.
„Ma reggel nyolc órakor két kocsis, a Duna baloldali partján, tizenöt centiméternyire a víz állása alatt, egy utazókosarat pillantott meg. A lépcsőkön fölhozták a partra és fölfeszítették a lakatokat. Ijesztő látvány tárult eléjük. Szederjes női holttestet találtak a kosárban. A nőn, aki szőke hajú s rendkívül ápolt, finom testű, csupán csipke-pántlikás finom vékony vászoning van.” - adta hírül a Kis Újság, ám tele voltak a szenzációval nemcsak a pesti, de néhány napon belül már a világlapok is; az esetről még Ausztráliában is cikkeztek.
A Kis Újság hatalmas címlapsztoriként hozta le a gyilkosság legfrissebb fejleményeit
A bűntényt a bulvárlapok közül főként az Est, és annak akkori bűnügyi riportere, Tarján Vilmos - a rendőrséggel versengve - próbálta nagy erőkkel megfejteni. Ez volt az első eset, amikor azonosítás céljából egy holttest fotóját közzé tette az újságokban a rendőrség, sőt, még a mozikban is levetítettek egy pár perces mozgóképet az esetről, amely az első világháború előestéjén, 1914. januárjában rendkívüli módon megrázta az akkor még boldog békeidőkben élő közvéleményt.
A detektíveknek csak néhány nap múlva sikerült azonosítaniuk az áldozatot: a gyönyörű szőke lány Mágnás Elza volt, akit a rendőrfőkapitány sógornője ismert fel először.
Az asszony elmesélte, hogy amikor a Margit körúton lakott, volt a szomszédjában egy feltűnő szépség, aki már akkor "igen vidám életet" élt. A szomszédok, különösen a hölgyek gyakran nézegettek át a függöny mögül a szép kurtizán otthonába, akinek csillaga gyorsan emelkedett.
Amikor bejárta a világot a félvilág - a gyilkosság korabeli sajtóillusztrációi a galériában
Mágnás Elza tündöklése
A millennium évében még csak pincérlány volt, majd gazdag barátok révén a pesti éjszaka ismert orfeumaiba került: innentől kezdve már mindenki Mágnás Elzaként ismerte. A gyilkosság előtt hat évvel aztán igazán megszaladt neki: a kiscelli kastély ura, a bécsi származású bútorgyáros, Schmidt Miksa vette pártfogásába.
Lakást bérelt neki a Bem rakparton, elhalmozta - százezer koronát érő - ékszerekkel, és talpig (huszönötezer koronás) csipkébe bújtatta. Elza ezután már csak vendégként, saját fogatán jelent meg az orfeumokban, ahol pályatársai irigykedve beszéltek róla. A legenda szerint a "rosszkislányok" karrierjük csúcsának a Somossy Orfeum Kávéházat tartották.
Schmidt Miksa lakást bérelt kedvesének
Saly Noémi író, a korabeli pesti éjszakák legjobb szakértője részletesen is idézi, hogyan festette le a kokottot a kávéházat igencsak jól ismerő Krúdy Gyula; az Ady Endre éjszakái című híres sorozatában így írt az „az éj királynőjének” történetéről:
"Fagyottan unottan, haltekintettel, ajkán örökké gunyoros, elbizakodott mosollyal (mint azok a nők, akiket végül megölni szoktak a férfiak, vagy pedig magukat ölik meg értük) ült a Télikert felső végén Mágnás Elza, aki bár egy mosónőnek volt a lánya: még műveletlenségében is oly hidegnek és előkelőnek tudta magát maszkírozni, hogy a szegény érzelmes zsidólányok, akik többnyire pénztelen pincéreknek voltak a titkos szeretői: csakhamar elnevezik vala Mágnás Elzának.”
Schmidt Miksa, a kiscelli kastély ura, aki imádta gyönyörű kedvesét, Mágnás Elzát
Nos, Elzát valóban megölték, de hiába terelődött a gyanú a bútorgyárosra: a szép kurtizánt Schmidt Miksa házvezetőnője, Kóbor Róza és annak szeretője, a „foglalkozás nélküli péksegéd” Nick Gusztáv fojtotta meg.
Bár akkoriban felrebbent a pletyka, miszerint a gyilkosság hátterében a két nő rivaláizálása állt, ám valójában puszta nyereségvágyból elkövetett emberöléssel állunk szemben.
Ráadásul az elkövetők meglehetősen kontár munkát végeztek, még a holttestet sem sikerült a Duna áramába juttatniuk, ezért találták meg már másnap reggel az áldozatot. A tettesek állítólag Svájcba akartak menekülni, ám néhány nap múlva lelepleződtek, amikor is Nick egyszerűen zaciba adta az elrabolt ékszereket.
Mágnás Elza ékszerei
Bűn és bűnhődés
A kiscelli kastély egykori ura valóban szerethette a kis "tót cselédből lett" kurtizánt, aki a korszak valóságos celebje volt: Schmidt Miksa Párizsból hozatta a lány ruháit, és egyedi ékszereket terveztetett neki.
Nem véltetlenül lett még a világháború kitörését megelőző napokban is a bulvársajtó fő témája e gyönyörű kincsek elárverezése. Ullmann József főékszerész országos hírnévre tett szert, amikor a "bijou"-kat kiállíttatta: kötelező társadalmi program, valóságos búcsújárás vált az eseményből.
No és a temetés… Maga Kosztolányi Dezső tudósította a Hét című újságot az egész országot megmozgató szertartásról, amelyen százezren jelentek meg:
"Megható volt, kérem, a temetés, mint egy szentimentális tucatregény utolsó fejezete, cifra, mint a konyhaedények alá csipkézett színes papiros, és fényes, egzotikus, könnyekkel és misztikummal teljes. Nézzétek: ilyen a tót mennyország."
Mágnás Elza temetése 1914. január 16-én volt
Krúdy Gyula kevésbé volt tapintatos: ő a temetésen ugyancsak megjelenő bútorgyárosról azt állította, hogy
"perverz szenvedélyeiről volt vala nevezetes Pesten. (Így többek között az volt a a híre, hogy azokat a nőket, akik megtetszettek neki, fehér menyasszonyruhában, mirtuszkoszorúval érckoporsóba fektette, és úgy imádta őket.)"
Ebből valószínűleg annyi igaz, hogy Schmidt Miksa valóban szerette fehérben járatni az ő Elzáját.
És vajon mi lett a gyilkosokkal? A tetteseket először életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélték, majd néhány hónappal később - 1915 februárjában - a Magyar Királyi Kúria kötél általi halált szabott ki rájuk. Később aztán fölmentették őket, így mindketten megmenekültek a bitófától.
A házvezetőnő végül a börtönben halt meg, tettestársát Tormay Cécile írónő 1919-ben a Lenin-fiúk között vélte látni. Van olyan pletyka, miszerint Nick Gusztáv még 1945-ben is élt, és szabadulása után magas beosztású káderektől kapott munkát.
A gyilkosságot követően Schmidt Miksa a kiscelli birtokán egy emlékkápolnát rendezett be egykori kedvese emlékére
"A nő tőkéje"
Igen, még a politikát is - áttételesen - megérintette a Mágnás Elza-ügy. A magyar nőmozgalom mindenestre zászlajára tűzte a prostitúció kérdését. Az egyik élharcos Bédy-Schwimmer Róza volt, aki A nő című lap 1914. január 20-ai számában éles szavakkal támadt a kettős, álszent morált hirdető társadalomra. A nő tőkéje című írás szerint:
"A Mágnás Elza körüli érdeklődés nem a legyilkolt nő halálának, hanem életének szól… Amíg a társadalom a nőt elsősorban nemi szempontból értékeli, addig ne szavaljanak házias erényekről, ne biztassák a nőt nemes egyszerűségre, ne jajgassanak a nő fényűzési hajlamain, általában nem leckéztessék szavakkal, amelyeknek tetteik homlokegyenest ellentmondanak!"
Az 1921-től az USA-ban élő Bédy-Schwimmer Rózát 1937-ben világbékedíjjal tüntették ki
De a legszebb és legszomorúbb búcsúztatót mégis Krúdy Gyula írta:
"Elza sírján friss fű zendül, és a gyémántnak éppen olyan tündöklő a vize mostanában Budapesten, mikor a legszebb kövek egyike egy szőke, nagy hajú lány ujján ragyogott. A gyémánt most is szép, és mindig hívogatni fogja a nőket, az orfeumi zene bolondosan cseng, kis cselédek vackukon Elzáról álmodnak, szegény, ékszertelen nők irigykedve sóhajtanak. Míg egyszer újra eljön a pék, és öl."
A rejtélyes Mágnás Elza-gyilkosságról Szász Attila 2015-ben Félvilág címmel készített filmet, melyben a luxusprostituáltat Kovács Patrícia, Rózsit Gryllus Dorka, Schmidtet pedig Kulka János kelti életre. Zseniálisan.
