Ne ítélj meg egy könyvet a borítója alapján, tartja a mondás, miközben egy számunkra ismeretlen személyről nagyjából négy másodperc alatt alakítjuk ki az első benyomásunkat, és ez nem sokat változik az idővel. De mit lehet pár másodoperc alatt megállapítani a másik személyiségéről? Úgy tűnik, meglehetősen sokat.
Akár párt keresünk, akivel majd családot alapítunk, akár új barátokat vagy új munkatársakat egy állásinterjún, tudni szeretnénk, bízhatunk-e bennük, jó képességekkel rendelkeznek-e, és passzol-e egymáshoz a személyiségünk. Bármennyire is igazságtalannak tűnik véleményt alkotni másról csupán az alapján, milyen benyomást tesz ránk pár másodperc alatt, lépten-nyomon ezt tesszük.
Sokszor az első benyomásunkkal ellenkező infromációk sem tudnak minket meggyőzni arról, hogy tévedtünk velük kapcsolatban.
Tegyük fel, az volt az első benyomásunk egy férfiról, hogy meleg, később azonban tudomásunkra jut, az illető nővel randizik. Megváltoztatjuk az új információ hatására a véleményünket, vagy kötjük az ebet a karóhoz, és inkább az ösztöneinkre hallgatunk továbbra is?
Ben Alvarez, a "Family Outreach Program" elnevezésű amerikai családsegítő program alapítója
A bűnözők máshogy néznek ki?
A pszichológiai szakirodalom pszichopata bájnak nevezi a pszichopatáknak azon tulajdonságát, hogy ezek a többnyire nagyon jó megjelenésű emberek kimondottan megbízhatónak tűnnek első ránézésre, és
éppen a velük született sármjukat, bájukat vetik be, amikor kihasználnak másokat.
Ahogy az is régóta ismert, hogy a fizikailag vonzó emberektől hajlamosak vagyunk automatikusan azt feltételezni, hogy ők kedvesebbek, intelligensebbek és jobb képességekkel rendelkeznek, mint a szerencsétlenebb külsővel megáldottak. Mint légy a légypapírhoz, úgy vonzódunk a szépekhez, mert a szimmetrikus arcvonások a jó gének, a fizikai egészség és a termékenység jelei. Illetve mindezt annak véljük.
Jane Nguyen, háromgyermekes özvegy édesanya
Jeffrey M. Valla, Stephen J. Ceci és Wendy M. Williams a Cornell Egyetemen azt bizonyították, az emberek nagyon is meg tudják különböztetni a bűnözőket a nem bűnözőktől, pusztán annak alapján, hogy egyetlen pillantást vetnek rájuk. Ezek alapján
úgy tűnik, a bűnözők valóban máshogy néznek ki, mint akik nem azok, és hogy beépített pszichés mechanizmusaink vannak arra, hogy észleljük ezeket a különbségeket.
Valla és munkatársai vizsgálatukban harminckét fiatal, húszas éveiben járó fehér férfi arcának fényképét mutatták. Egyiküknek sem volt arcszőrzete, sem hege, sem tetoválása, és mindegyikük arckifejezése semleges volt. Közülük tizenhatan elítélt bűnözők voltak, a másik tizenhat nem. Valláék mindössze annyit kérdeztek a vizsgálatban: egy hétfokú skálán mennyire tartják a megkérdezettek valószínűnek, hogy az illető egy bizonyos típusú bűncselekményt - gyilkosságot, nemi erőszakot, rablást, egyéb erőszakos támadást, gyújtogatást vagy drogos bűncselekményt - követett el.
Vizsgálatuk eredménye egyértelműen bizonyította, az egyének nagy százalékban meg tudják állapítani egy pillantás alapján, ki bűnöző, és ki nem az.
Kíváncsi vagy, hogy meg tudod-e különböztetni a bűnözőt az ártatlan embertől? Cikkünk végén megtalálod az eredeti tesztet, melyet Jeffrey M. Valla és munkatársai használtak szóban forgó vizsgálatuk során.
Azt azonban a megkérdezettek már nem tudták megmondani, milyen típusú bűnöző az illető. Valla és munkatársai először értetlenül álltak a jelenség előtt, valójában azonban ez nagyon is összhangban van
a kriminológia azon megállapításával, miszerint a bűnözők nem szakosodnak.
Aki elkövet egy bizonyos fajta bűncselekményt, hajlamosabb lesz elkövetni egy más típusút is. A valóságban nincsenek csak gyilkosok vagy csak rablók, sokkal inkább bűnözők és nem bűnözők, és a két típus máshogy néz ki.
Sahar Shaleem, nővér New Yorkban
A nemi erőszak azonban más kategória. Rendkívül érdekes, hogy az említett, "bűnöző vagy nem bűnöző?"-vizsgálatban a nők képtelenek voltak kiszúrni a nemi erőszaktevőket. Valla és munkatársai megállapították, hogy
a nemi erőszak miatt elítélteket a nők jóval kisebb valószínűséggel ítélik ránézés alapján bűnözőnek, és nemcsak a más típusú bűnözőknél, de még a nem bűnözőknél is.
Ez első hallásra érhetetlennek hangzik, Valla és munkatársai azonban magyarázattal szolgálnak a tanulmányukban. Ahhoz ugyanis, hogy valaki nemi erőszakot kövessen el, képesnek kell lennie, hogy megtévessze a nőket és elnyerje a bizalmukat. Az a férfi, aki úgy néz ki, mint aki képes megerőszakolni egy nőt, értelemszerűen nem kerül olyan helyzetbe, hogy lehetősége legyen rá, hiszen a nők ösztönösen elkerülik, elkerülnék.
Ezért van, hogy ugyan a nők általában ugyanolyan pontosan meg tudják saccolni, ki bűnöző és ki nem, mint a férfiak, a nemi erőszakolókat csak a férfiak szúrják ki bűnözőként, a nők nem.
Más kutatások szerint a nemi orientációt is meg tudjuk becsülni pusztán a külső alapján, de nem tűpontossággal. Azok a személyek, akik egy másodpercnél rövidebb ideig (!) nézhették mások fotóit, 60%-os biztonsággal meg tudták állapítani, az illető meleg vagy hetero, pedig a képeken szereplők nem viseltek sminket, sem piercinget, sem más vizuális mankót, ami segítséget nyújthatott volna a döntéshez.
Jefferson Moon, a Harvard Egyetemen végzett hallgató
Megbízhatóság és rátermettség
Az emberi evolúció során az egyik legfontosabb dolog az volt, hogy megtanuljuk, kiben bízhatunk. Az emberek többsége biztos abban, hogy pár másodperc alatt meg tudja állapítani, ki megbízható és ki nem, ki hazudik és ki nem.
Ehhez képest meglepően rossz találati aránnyal büszkélkedhetünk, ha arról van szó, hogy kiszúrjuk a hazugságot.
Úgy tűnik, hogy mások megtévesztésének képessége, a saját, alternetív igazságunk elhitetése legalább olyan fontosnak bizonyult az idők során az életben maradáshoz, mint az, hogy tudjuk, kiben bízhatunk. Hazugság dolgában ugyanis egyszerre állunk az árok mindkét oldalán, hol mi hazudunk, hol nekünk hazudnak, nincsenek közöttünk csak hazugok és csak igazmondók.
„A tetovált” - Pintér Gábor, sérült gyerekekkel foglalkozó asszisztens, amatőr költő
Alexander Todorov, a Princeton Egyetem pszichológia professzora kutatásai során azt találta,
-
a vékony ajkak és a szem körüli ráncok azt a benyomást keltik másokban, hogy az illető intelligens, kitűnő képességekkel rendelkezik és határozott.
- A szem körül félkörben megjelenő ráncok, az úgynevezett nevetőráncok pedig első ránézésre együttérző, vidám embert sejtetnek.
-
A kölyökképű felnőtteket viszont fizikailag gyengének, naivnak, behódolónak, ugyanakkor őszintének, kedvesnek és melegszívűnek ítéljük.
„A kigyúrt” - Bögre László, bankfiókigazgató
- A görcsösen egyenes tartású ember láttán hamis önbizalomra gyanakszunk, míg az állandóan görnyedt társaink esetében önbizalomhiányt, a belső tartás hiányát feltételezzük.
-
A közel ülő szemek gazdáiról hajlamosak vagyunk az feltételezni, hogy szűklátókörűek,
- a lefelé görbülő szájzug láttán pedig pesszimistának, míg a felfelé görbülő láttán optimistának ítéljük az embert.
-
A ringatózó járás kiegyensúlyozottságot és racionalitást sugall, míg aki inkább a talpa elülső részére lép, gyakran ingatag, bizonytalan ember benyomását kelti a külső szemlélőben.
Valóban meg tudjuk állapítani egy pillanat alatt, ki bűnöző, és ki nem az?
Íme az eredeti teszt, a harminckét fotó, melyet Jeffrey M. Valla és munkatársai használtak a fent részletezett vizsgálatuk során. A képeken láthatóak közül tizenhatan bűnözők, míg a másik tizenhat személy nem követett el bűncselekményt.
A kérdés csupán annyi: ki bűnöző, és ki nem az?
A helyes megoldást a kép alatt közzétettük.
í
Megoldás:
Nem bűnöző: 1, 2, 6, 7, 9, 12, 13, 14, 15, 17, 18, 19, 22, 25, 26, 30
Bűnöző:
Gyújtogatás: 5, 10, 16, 20
Támadás: 4, 24, 27, 28
Kábítószer-terjesztés: 8, 11, 21, 29
Erőszak: 3, 23, 31, 32
A képek és a helyes megoldás Jeffrey M. Valla, Stephen J. Ceci, and Wendy M. Williams, “The Accuracy of Inferences About Criminality Based on Facial Appearance” című tanulmányában jelentek meg. Másolásukat és közzétételüket az Egyesült Államok szerzői jogokról szóló törvényének idevonatkozó rendelkezése - az USA 17 U.S.C. § 107 - teszi lehetővé.
Forrás: itt és itt, valamint Alexander Todorov - Face Value: The Irresistible Influence of First Impressions című könyve.
