A ragyogó tehetségű Kollányi Zsuzsi hétről hétre energiával telten lép színpadra a TV2 A Nagy Duett című zenés vetélkedőjében, mégpedig a méltán népszerű és kivételes tehetségű színésszel, Kamarás Ivánnal az oldalán. A vadóc, folyton pörgő énekesnővel a közös munkáról és a babavárás örömeiről beszélgettünk.
Hogy érzed magad a műsorban?
Nagyon szerettem volna részt venni A Nagy Duettben, amit valamivel könnyebbnek tartok, mint tavaly a Sztárban sztárt. Már csak azért is, mert most kettőnkre hárul a felelősség, ráadásul a szövegtanulás is megoszlik Iván és köztem. Nem érzem a műsor nehézségeit, inkább csak az örömeit.
Imádom az ilyen tévés produkciókat, mert számomra igazi élmény egy kollektíva tagjaként kreatív dolgokat létrehozni. Szeretem, hogy mindenki ugyanazért a célért dolgozik.
A május 20-ai adás előkészületei - Saját felvétel
Milyen a közös munka Kamarás Ivánnal?
Nagyon jó partnert kaptam! Bár korábban csak a képernyőről ismertem, olyan, mintha ezer éve együtt dolgoznánk, nem csupán két hónapja. Minden dalt szuper egy olyan pasival előadni, mint Iván, akinek kellemes a hangtónusa, és profi a színpadon.
Nagyon érdekes, érzékeny, mély érzésű pasinak tartom. Örülök a társaságának, szívesen beszélgetek vele bármiről.
Sokan Majka daliból ismertek meg téged, hiszen éveken át vokáloztál neki. Mindig vágytál arra, hogy szólóénekesként is színpadra léphess?
Sosem határoztam meg magam vokalistaként vagy fronténekesként, és nincs ez máskét ma sem. Zenész vagyok, akinek az éneklés a mindene. Nem érzem, hogy több lennék attól, ha szólóban állok a színpadra.
Hároméves korom óta énekelek, és imádom a munkámat, ezért remélem, hogy a következő 70-80 évben is ezt csinálhatom, és mindegy, hogy mások erre milyen címkéket aggatnak. A lényeg, hogy énekelhessek!
Az számított igazán nagy váltásnak, amikor pár esztendeje otthagytam a civil munkámat, amiben tizenhárom évig dolgoztam. Nagyon nehéz döntés volt, de miután meghoztam, soha többé nem hiányzott a korábbi hivatásom.
A mostani életvitelem sokkal jobban passzol a lelkemhez: szeretem a rugalmas, szaladgálós munkát, a kreativitásról már nem is beszélve. Nem tudok olyasmit csinálni hosszú távon, amiben nem látok teremtési vagy fejlődési lehetőséget.
A próbákon kívül mivel foglalkozol mostanában?
Éppen az új dalaimat hangszereltetem. Emellett nemrég indítottuk el a webshopomat a saját logós termékeimmel. Mindent mi alkottunk meg ketten a párommal, mert ő ugyanolyan fontosnak tartja a munkámat, mintha a sajátja lenne. Attila az első számú támaszom mindenben. Még dalötletekkel is elő szokott állni, pedig soha nem foglalkozott zenével. Valahgoy ő is ki tud teljesedni ebben.
Ezek szerint elég intenzív a babavárás időszaka… 
Igen, nagyon tevékeny ember vagyok, és ez egyelőre nem változott. De a későbbiekben sem tudom elképzelni, hogy hosszú távon a lakásba zárva éljek. Valahogy megpróbálom majd összeegyeztetni a kreatív önmegvalósítást a gyerekneveléssel.
Egyébként jól bírom ezt az állapotot, bár néha mulatok azon, hogy már a bevásárlásnál is levegőért kapkodok. Az is vicces, hogy nemrégiben hihetetlen mennyiségű kovászos uborkát és körtét pusztítottam el, amiket korábban soha, semmilyen körülmények között nem ettem volna meg.
És sok dolog átértékelődött bennem mostanában.
Egyszer azt olvastam, hogy az ember nem születik anyának, hanem azzá válik. Már kezdem érezni, hogy ez mit is jelent.
A pároddal csodálatos harmóniában éltek. A gyermekáldás még inkább elmélyítette kettőtök kapcsolatát?
Épp az egyik barátnőmnek meséltem, hogy olyan, mintha azzal, hogy Attila gyermekét hordom a szívem alatt, erősödött, megsokszorozódott volna a szerelmem, a szeretetem a párom iránt. Pedig eddig is imádtam...!
Persze, néha előfordul, hogy összekapunk valami butaságon, de igazából soha senkit nem éreztem ennél közelebb magamhoz.
Szuper dolog megélni ezt a fajta összetartozást!
