A Belvárosi Piacon találkozunk, ahol hazánk egyik leghíresebb, nemzetközileg is elismert séfje újragondolt, minőségi street fooddal kényezteti a vendégeket. "Felvágjam a zúzát, vagy maradjon egyben?" - kérdezi az interjú közben. A zúzák egyben maradnak, Bíró Lajos pedig lelkesen mesél az életéről és a munkájáról, amit ma is szenvedélyesen imád.
Bíró Lajos
séf
- Az Amerikai Séf Akadémia 2009-ben, egyedüli magyarként, a 122. tagjává választotta.
- 2011-ben lett a Magyar Bocuse d'Or Akadémia elnöke.
- Sok vagyok című szakácskönyvében 153 receptet mutat be.
- A nagyközönség a Mesterszakács című műsor zsűritagjaként ismerte meg.
- Kedvenc étele: paprikás krumpli galuskával és uborkasalátával.
- Mottója: "Jót csinálni ugyanannyiba kerül, mint rosszat, csak egy kicsit jobban oda kell figyelni."
"RENGETEGET DOLGOZTAM..."
Tizenévesen döntötte el, hogy pincér lesz, mert azt gondolta, azzal sok pénzt lehet keresni. A vendéglátóipari technikumban letette a szakács- és felszolgálóvizsgát is. Előbb szakácsként, aztán pincérként dolgozott, de néhány év után visszatért a főzéshez. Ifjúkori terve bevált, hiszen elmondása szerint mindig jól keresett, bár egyből hozzáteszi, hogy el is költötte a fizetését. Ennek ellenére negyvenéves korára már a saját éttermében volt séf.
- Gyakran mondják, hogy legalább egyszer minden ember életében beköszönt a szerencse, a kérdés csak az, ki mer vele élni - kezdi Lajos. - Nekem többször is megadatott, hogy új, jobb irányt vegyen az életem, és én meg is ragadtam ezeket a lehetőségeket.
Ugyanakkor rengeteget dolgoztam, mert a szerencse önmagában nagyon kevés!
Engem mindig egy-egy találkozás vitt előre. Kínai ételeket például akkor tanultam meg főzni, amikor az amerikai nagykövetségen dolgoztam. Ennek köszönhetően álmodtam meg később a Vörös Sárkány kínai éttermet, ami kilenc évig működött, minden este telt házzal.
Hasonló módon született meg aztán a közel két évtizedig üzemelő Múzeum Kávéház vagy a Bock Bisztró és a Piac is. Ez utóbbiban az ötvenéves üzleti partnerem inspirál.
NAPONTA 3-4 ÓRA TANULÁS
Lajos napi rutinjának része az önképzés is.
- Gasztronómiai újságokat lapozgatok, kitépem a fontos oldalakat, bejelölöm a lényeges részeket, illetve azokat, amelyeknek később utánanézek az interneten, és persze elteszem az érdekes recepteket - meséli. - Minden januárban előveszem az előző évi termést, újra átnézem, rendszerezem, beköttetem. Előfordul, hogy ilyenkor megszáll az ihlet, és akár órákon keresztül írom az újabb és újabb ötleteimet.
Nagyon fontosnak tartom a folyamatos tanulást és megújulást!
MINŐSÉGI ALAPANYAG ÉS ODAFIGYELÉS
Lajos a mai napig imád a konyhában lenni, sőt azt mondja, otthon is egyre gyakrabban nyúl a fakanál után. Mosolyogva teszi hozzá, hogy elősző vasárnap rizst akart főzni, de végül nyolcféle ételt készített, amiket aztán a felesége elraktározott és elosztogatott. Manapság egyre fontosabbak számára a hagyományos paraszti ízek.
- A siker egyik titka a minőségi alapanyag, a másik az odafigyelés, ezek az egyszerű ételeknél is rengeteget számítanak. A legtöbb étteremben még napjainkban is csak hetente cserélik a rántott hús alatt az olajat, a jobb helyeken meg naponta, mi viszont szigorúan másfél óránként.
Az éttermeimben fontos szerepet kap a zsír, hiszen a hedonista élet kiszolgálója vagyok. Márpedig a zsír adja a legtöbb hús szaftosságát, puhaságát.
Ugyanez vonatkozik a privát konyhámra is. Nagyon sajnálom, hogy már négy-öt éve nem ehettem egy jó zsíros kenyeret, mivel, mint kiderült, gluténérzékeny vagyok.
Bár, ahogy apám mondta mindig, bármihez hozzá lehet szokni… És ez valóban így van.
MIÉRT FONTOS A ZSÍR? 
Több neves séf mellett Lajos is a zsírfogyasztás mellett kampányol. A Zsír kell! elnevezésű projekt arra hívja fel a figyelmet, hogy mértékkel fogyasztva a szervezetnek nagy szüksége van erre az energiát adó alapanyagra, amelynek jelenléte nélkülözhetetlen a zsírban oldódó vitaminok felszívódásához.
"MÁR HÚSZ ÉVE EGYÜTT VAGYUNK…"
Büszke rá, hogy amit eltervezett, azt meg is valósította. Beutazta a világot, ötven évig motorozott, jó ételeket evett, jó italokat ivott.
- Szakmailag óriási dolgokat tettem le az asztalra, egy kicsit mindig a többiek előtt jártam. Régóta megengedhetem magamnak, hogy kimondjam, amit gondolok.
De a magánéletben is megkaptam 
mindent. Voltak nagy szerelmeim, van egy fiam és egy lányom. A negyedik feleségem mellett sikerült hosszú távra lehorgonyoznom. Már húsz éve együtt vagyunk, mert ő tud kezelni, meghagyja a szabadságomat.
Vénségemre arra is rájöttem, hogy az elmúlt esztendőkben ő irányított, de abban a hitben tartott, hogy egy macsó pasi vagyok.
Időközben én is megtanultam, hogy melyek a jó kapcsolat alapjai. Az egyik a kommunikáció!
Odafigyelek rá, hogy minden reggel és este legyen időnk egymásra. Úgy indítjuk a napot, hogy ketten kiülünk a teraszra, megbeszéljük a gyerekek dolgait, este meghallgatom a feleségem napi ügyeit, például hogy jógaórán milyen új ászanát tanult, vagy milyen új körömlakkot próbált ki.
"MINDIG IS NAGYON JÓL ÉLTEM"
- Hatvannyolc éves vagyok, egyre több barátom hagyja itt ezt a világot, és ilyenkor elgondolkodom az életemen. Nemrég kimentem a temetőbe, és úgy alakult, hogy a fiam is velem tartott, pedig ő nem szeret oda járni. Amikor eljöttünk, azt mondta: "Apa, ha meghalsz, majd én is kijárok hozzád." Aztán, persze, hozzátette: "De te sosem halsz meg!"
Elkezdtünk beszélgetni az elmúlásról, és őszintén kértem, hogy nehogy kikészüljön, ha meghalok. Engem nem kell sajnálni! Nem sokkal később megnéztem A bakancslista című filmet, ami arról szól, hogy két pasi milyen élményeket pótol be az utolsó hónapjaiban.
Elgondolkodtam rajta, hogy nekem mi maradt ki az életemből, de nem tudnék egyetlen dolgot sem mondani.
Mindig is nagyon jól éltem, és mindent a szakmának köszönhetek.
