Picasso és Dalí. Két spanyol donhuán. Bár míg az egyik falta a nőket, a másik azt szerette nézni, mikor felesége mással szeretkezik. Dalí és Picasso. Két őrült spanyol, két elsöprő tehetségű géniusz: embertelen munkabírással, emberi gyarlóságokkal. Ismerték, kölcsönösen csodálták egymást, ennek ellenére közös fotó soha nem készült róluk.
Főleg Picasso ódzkodott az összehasonlítástól: nem féltékenységből, hiszen egy percig sem kételkedett abban, hogy nála nincs nagyobb művész. Dalí ugyanezt gondolta magáról, ebben is hasonlítottak:
egyformán hatalmas volt az egójuk. Imádtak provokálni: a műveikkel, a megjelenésükkel, rendkívüli szexuálisukkal.
Bár ez utóbbi élvezetében különböztek. Dalí egyetlen nőt imádott: Galát, a múzsáját, bálványát és feleségét, akinek kicsapongásait szó nélkül tűrte, sőt szerette nézni, amikor az asszony másokkal szeretkezett.
Salvador Dalí: Gala
Míg az ágyban megvadult bikaként tomboló Picasso úgy váltogatta a szeretőit, mint a zsebkendőket. Első szeretője, rózsaszín korszakának múzsája, a szép modell, Fernanda Olivier nyolc évig tűrte Picasso rabiátus természetét, őt akkor hagyta el, amikor megismerkedett a férjezett Marcelle Hubert-tel. Első felesége, az orosz Olga Koklova a Gyagilev-balett táncosnője viszont annyira megkeserítette az életét örökös féltékenységi jeleneteivel, hogy
elmenekült a házasságból. Ekkor kezdett agresszív képeket festeni: tele fogakkal, végtagokkal és nemi szervekkel.
Következő szeretője, a 17 éves Marie-Thérése Walter hatására vásznain megjelenik az idilli erotika. Míg Olgától egy fia, Paul, új szeretőjétől lánya, Maya született, de Marie-t is megcsalta Dorával, a neves fotóssal, aki rendkívüli erotikus vágyat váltott ki belőle késes performance-ával. A jugoszláviai származású fotós előbb a modellje, azután a múzsája és a szeretője lett.
A két festőgéniusz: Salvador Dalí és Pablo Picasso
Dora Maar, a síró nő
Az új szerető intellektuális kihívást jelentett Picassónak, a lány - lenyűgöző vadságával, depressziós hajlamával, szélsőséges hangulatváltozásaival - akaratlanul is kiszabadította a festőben szunnyadó szadista vadállatot.
Dora később bevallotta, hogy eleinte még élvezte is nem szokványos szeretkezésüket,
de miután azok egyre durvábbak, agresszívabbak lettek, rettegni kezdett az együttlétektől. Picasso olykor attól sem riadt vissza, hogy agyba-főbe verje Dorát, amíg elájul, utána hagyta eszméletlenül heverni a műterem padlóján.
Picasso: A Síró nő, vagyis Dora Maar
Elég érdekes dolgok játszódhattak le abban a műteremben, ahol aztán világhírű alkotások születtek a forró, szenvedélyes vagy gyötrelmes pásztorórákból. Dora könnyeiből például a szétvert, felismerhetetlenül eltorzított arcú Síró nő portréja, több változatban. Ezt sokan hozták összefüggésbe a Guernicával, csodálattal adózva a művésznek, aki ilyen megrázóan fejezte ki a férjüket, gyerekeiket elveszítő feleségek, anyák fájdalmát.
"Dora számomra mindig is egy síró nő volt - nyilatkozta a sajtónak Picasso -, és ez fontos, mert a nők valóságos szenvedőgépek."
Dora ekkor még hallgatott, de egy amerikai pszichiáter, Andrew Brink rátapintott a lényegre: szerinte valójában a szexuális erőszaktól szenvedő Dora Maar lett megörökítve.
Picasso és múzsája: Dora Maar
Egy fura "háromszög"
Kilencévi együttlét után Picassót már nem érdekelték szeretője könnyei, szabadulni akart tőle, ugyanis 1943-ban találkozott egy fiatal, tehetséges festőnővel, Françoise Gilot-val, és beleszeretett. Kapóra jött neki egy amerikai rajongója, James Lord, aki a második világháború végén katonai elhárítóként szolgált Párizsban, és egyik nap beállított a műterembe.
Picasso azonnal összeismertette Dorával, remélve, hogy majd csak kialakul köztük valami.
A cél érdekében közös tengerparti nyaralásukat is finanszírozta. Az írónak készülő fiatalember és a szitán átlátó, csalódott fiatal nő valóban összebarátkozott, ám a fiú bevalotta, hogy a saját neméhez vonzódik.
Françoise Gilot, vagy ahogy Picasso hívta: a nő, aki nemet mond
A legnagyobb csapást azonban exszeretője mérte a nőre azzal, hogy elvette Françoise-t, két gyerekük is született: Paloma és Claude. Válásuk hírére újból reménykedni kezdett Dora, pláne, hogy hatalmas csomag érkezett a címére Picassótól. Ki nem találta, mi lehet benne. Aztán meglátta: egy szék. A világ legrondább, legkényelmetlenebb széke. Se ráülni, se gyönyörködni nem lehet benne. Nem szék volt az, hanem kínpad. Félre nem érthető üzenete: ott a helyed. Ilyen "lovagias" bosszút állt a feldühödött zseni azon is, akit ő dobott el.
Persze a feleségét is megcsalta Geneviéve Laporte-tal, aki diákkorában interjút készített vele az iskolaújságnak. A vele töltött két évet "gyengéd korszakának" nevezte, és bármennyire igyekezett titokban tartani félrelépését, felesége tudomást szerzett róla, emiatt vált el.
Gilot volt az egyetlen nő, aki fellázadt a zsarnoksága ellen, a maga lábára állt és férje nélkül is boldogult. A ma már 97 éves, New Yorkban élő festőnő még mindig alkot, képeiből a világon mindenütt rendeznek kiállításokat; nálunk utoljára 2016 nyarán a Várfok Galériában, párhuzamosan Picasso Alakváltozások című tárlatával, amely akkor a Nemzeti Galériában volt látható.
Françoise Gilot Pablo Picassóval sétál a tengerparton, aki fiukat, Claude-ot a húzza egy babakocsiban - Robert Capa fotója
Életem Picassóval című, még volt férje életében kiadott könyvében arra is válaszolt, hogy Picasso miért gyötörte a nőket, akik szerették:
"Pablónak valamilyen kékszakáll-komplexusa van, szeretné levágni valamennyi nő fejét és megőrizni kis magánmúzeumában. De nem vágja le a fejüket teljesen. Hagyja, hadd éljenek tovább, hogy bebizonyítsák, van még bennük élet, ha csak egy cérnaszálon lóg is, de annak a szálnak másik végét ő maga tartja a kezében."
Ezt a sorsot szánta Dorának is, aki szép lassan beletörődött sorsába, és egész jól megélt Picasso szeretőjének státusából. James Lord visszament Amerikába és könyvet írt személyes élményeiről Picasso és Dora címmel. A Síró nő modellje, többek között azt is elmondta, hogy a festő valamennyi róla készített portréja hazugság: "Mind Picasso-portré, egyik sem Dora Maar."
Pablo Picasso és Françoise Gilot a Francia Riviérán 1951 körül - Robert Capa fotója
Istennők és lábtörlők
Picasso Gilot-nak is tudtára adta, hogy számára csak kétféle nő létezik: az istennő és a lábtörlő. A fiatal szerelmes nő ezt akkor viccnek gondolta, később rájött, hogy a festő többnyire mindkét szerepet az éppen ügyeletes szeretőjének szánja. Gilot ebből nem kért, és miután elvált, Geneviéve is elhagyta Picassót.
A magányos férfi azonban nem adta fel, 79 évesen újranősült: utolsó nagy szerelme, Jacqueline Roque abban a kézműves műhelyben volt eladó, ahol a mester kerámiáit is bemutatták.
Ő volt az egyetlen, aki a vad bikát megtanította kesztyűbe dudálni. Hálás férje több portrét festett róla - több mint négyszázat -, mint az összes többi szeretőjéről, és hatalmas vagyonát is ráhagyta. Lett is ebből világraszóló pereskedés az özvegy és a Picasso-gyerekek között, végül megegyeztek és közösen hozták létre Párizsban a Museé Picassót. Jacqueline, férje halála után tizenhárom évvel főbe lőtte magát.
Jacqueline Rouque-vel, a vallaurisi kerámiastúdióban
Dalí és Gala
A szürrealista festészet géniusza, az avantgárd művészet ikonja elérte, hogy még azok is csodálják majd, akiket hidegen hagynak a képei. Fantasztikus ruhákat, ékszereket, sőt parfümöt is kreált, könyvet írt, két filmet rendezett Buñuellel (Andalúziai kutya, Aranykor), saját magát is kitalálta. Jellegzetes bajusza mint két felkiáltójel uralta az arcát, extravagáns öltözékére ráerősítettek bizarr szokásai:
hangyászt sétáltatott pórázon, búvárruhában pukkasztotta a polgárokat - kis híján megfulladt benne.
Ehhez tegyük még hozzá elképesztő nagyságú exhibicionizmusát, hajlamát a különc szexuális élvezetekre. Ráadásul mindehhez ideális partnert is talált: Galát, élete egyetlen szerelmét, múzsáját, bálványát, feleségét.
Dalí 25 évesen, mikor megismerte élete szerelmét, Galát
"Egy csók pecsételte meg új jövőmet! Gala lett életem sója, személyiségem edző fürdője, a hasonmásom - lett ÉN!" - lelkesedett önkívületben, amikor 25 évesen, a spanyol tengerparton megismerte a nála tíz évvel idősebb Galát, eredeti nevén Elena Diakonovát, Paul Éluard, a szürrealista francia költő feleségét.
Az erős erotikus kisugárzású, kebleit fesztelenül napoztató asszony és az őt lépten-nyomon csókolgató, nála kisebb, bohócos öltözékű festő rendesen felhergelte a kis falu mélyen vallásos közösségét. Gala, aki hármasban élt együtt férjével és Max Ernst festőművésszel, elvált, és 1934-ben összeházasodtak Dalíval. Ő vette el a festő szüzességét.
Dalínak ugyanis volt egy furcsa románca a spanyol költővel, García Lorcával. "Közismerten homoszexuális volt és őrülten belém szeretett" - vallotta meg később, hozzátéve, hogy egyszer a szeretkezéssel is megpróbálkoztak, de semmi élvezetet nem talált benne.
Feltehetően ebből adódtak szexuális zavarai: nehezen tudott feloldódni testi kapcsolatban. Gala volt az első nő, aki megszabadította szorongásaitól, mégis jobban élvezte nézni a feleségét, amikor másokkal szeretkezett.
Dalí és imádott felesége, Gala Dalí
"Spirituális" kapcsolatok
Gala, akinek szexuális étvágya nyolcvanon túl sem csillapult, falta a férfiakat, de Dalí ezt nem vette rossz néven, sőt bátorította. Felesége sem kifogásolta, hogy "spirituális házasságban" éljen Amanda Lear diszkókirálynővel, attól kezdve hármasban töltötték együtt a nyarakat, utazgattak, nyilvános helyeken is együtt mutatkoztak.
Mindezek mellett házasságuk boldog volt, tökéletes párt alkottak.
Dalí festett - sokféle pózben megörökítette Galát is: báránysülttel a kezében, masnival a hajában, a Leda Atomica című képne Zeusz-Dalí hattyú alakban egyesül Léda-Galával, termékeny kapcsolatuk gyümölcse a művészet.
A fiatal diszkókirálynő és az öregedő festő: Amanda Lear és Dalí
Gala rendet rakott körülötte, egy személyben látta el a múzsa, a könyvelő és a titkárnő feladatkörét. Egy kiadós veszekedés után úgy megverte imádott hitvesét, hogy annak eltört a csípőcsontja.
Ezután néhány évig külön éltek, végül összeköltöztek, nem bírták ki egymás nélkül.
Gala 1982-ben hunyt el, 87 évesen. Kérésére testét bebalzsamozták és kedvenc, Dalí tervezte vörös ruhájában temették el, kastélyuk kertjében. Hat év múlva, 1989-ben, a 84 éves Dalí is követte imádott múzsáját.
Forrás: Françoise Gilot: Életem Picassóval, James Lord: Picasso and Dora - A Personal Memoir és Salvador Dalí: Egy zseni naplója
