Ingvar Kamprad, az IKEA kilencvenegy éves korában, idén januárban elhunyt alapítója híres volt arról, hogy szinte kényszeresen igyekezett megfogni a pénzt. Ahogy az adót is. Milliárdos létére is egy öreg Volvóval járt, diszlexiája pedig befolyásolta az összes IKEA-termék elnevezését. A világ nyolcadik leggazdagabb emberként halt meg, de vajon mi állhatott legendás fukarsága hátterében?
Az ember teljes joggal feltételezné, hogy a férfi, aki forradalmasította a lakberendezést, és aki 2004-ben a világ leggazdagabb embere volt, olyan kényelemben és luxusban élt, amiről egy földi halandó álmodni sem mer. Mi sem áll távolabb azonban a valóságtól, Ingvar Kamprad ugyanis egyszerű faházban lakott Svájcban, amit általa összeszerelt IKEA-bútorokkal rendezett be, bolhapiacokon vett ruhákban járt, étterme kantinjában lekváros húsgombócot ebédelt, és a helyi piacon vásárolt, ráadásul nem sokkal zárás előtt, mert akkor már minden olcsóbb.
Tizenöt éves Volvója volt, amelyet már használtan vett, de szívesebben utazott tömegközlekedéssel, külföldre pedig fapadossal repült, bár magánrepülőgépet is bőven megengedhetett volna magának.
Kamprad, az IKEA bútoráruház-lánc elnök vezérigazgatója egy Volvo 240 kombival járt
Egyszer azért nem tudta átvenni az Év Üzletembere díjat, mert a gálára is busszal ment, és ezért a biztonságiak nem engedték be, a kávéházakból pedig hazavitte az asztalra kis zacskókban kitett sót, borsot és cukrot. Fodrászhoz akkor ment, amikor fejlődő országban járt, ahol gombokért vágnak hajat, egyszer ugyanis 22 eurót kellett fizetnie egy holland borbélynál, ami nagyon nem tetszett neki, mondván, ilyen kiadás nem fér bele a havi költségvetésébe.
Mindez meglehetősen szokatlan életvitelt sejtet olyasvalakitől, akinek cégbirodalma évi több milliárd dollár profitot termel. Az IKEA a világ harmadik fafelvásárlója, katalógusukból többet nyomtatnak évente, mint a Bibliából, minden tizedik európai gyerek az ő ágyukban fogan, és övék a világ egyik legnagyobb fotóstúdiója: katalógusaik fényképei egy 8000 m2-es helyiségben születnek.
Az IKEA katalógusaiból többet nyomtatnak évente, mint a Bibliából
Élete legnagyobb hibája
Kamprad túlzó takarékossága amellett, hogy őszinte, egy okosan kigondolt és kommunikált PR-eszköz is volt egyben, amivel mind a saját, mind cége megítélését próbálta jó irányba befolyásolni. Az IKEA termékei azt sugallják, hogy olcsón is lehet élhető életet élni, és a tulaj a saját életét is ehhez az üzenethez szabta.
Ugyanazzal a profizmussal menedzselte a közvéleményben róla kialakult képet, mint ahogy azt az 1994-ben kiszivárgott információt is kezelete, miszerint tizenhat éves korában, 1942-ben tagja lett az Új Svédország Mozgalom nevű náci pártnak, és hosszú időn át jó kapcsolatot ápolt Per Engdahl svéd fasiszta vezérrel.
Múltjának e csúnya foltját százmillió dolláros jótékonykodással igyekezett jóvátenni,
és céges körlevélben kérte munkavállalói bocsánatát, amelyben elmondta, életének ezen mozzanatát bánja a legjobban. Az IKEA történetéről szóló könyvben a nácikkal való kapcsolatát azzal magyarázta, hogy német származású nagymamája Hitler rajongója volt.
Évente háromszor leállt az ivással
A svájci, szerény bungalló mellett Kampradnak azért volt egy vidéki háza is Svédországban, valamint egy szőlőbirtoka Provence-ben, a hatvanas években pedig még Porschéval járt, és méretre készült öltönyöket hordott. Élete második felében mindenesetre - életrajzírója megítélése szerint - úgy állította be magát, a huszadik század egyik legjobb üzletemberét,
mint egyszerű kisembert, diszlexiás alkoholistát, akinek rengeteg hibája van, és "nem ő a legélesebb kés a fiókban".
Valójában azonban nagyon is vágott az esze, és odafigyelt a legapróbb részletekre is. Másodpercek alatt, fejben kiszámolta például, hogy egy Oroszországban kivágott, majd Lengyelországban feldolgozott fenyő mennyibe kerül egy svéd áruházban. Ami az alkoholizmusát illeti, arról azt állította, kézben tudja tartani, és évente háromszor leállt az ivással.
A lapra szerelt bútorok ötlete költözködés közben jutott eszébe
Takarékosságával példát mutatott
Kamprad tizenkét éves volt, amikor 1943-ban megalapította korunk egyik legismertebb márkáját abból a pénzből, amelyet az apjától kapott jutalomként, mert diszlexiája ellenére jó jegyeket szerzett.
Cége nevének első két betűje a saját monogramja, a E az Elmtaryd, a családi farmjuk kezdőbetűje, az A pedig szülőfaluja nevéből, az Agunnarydból jött.
A lapra szerelt bútorok ötlete akkor ugrott be neki, amikor egy asztalt próbált a kocsija csomagtartójába gyömöszölni, és a barátja azt javasolta, szereljék le a bútor lábait.
A svéd, aki skót volt
Amikor szülőföldjén szobrot kapott, és az avatáson megkérték, vágja el a szalagot, ő inkább kicsomózta, és összehajtva visszaadta a polgármesternek, mondván, máskor is tudják majd használni.
Ha valaki rákérdezett a takarékosságára, csak annyit mondott:
"Kicsit smucig vagyok, igen, egy svéd skót. És akkor mi van? Ha elkezdem szórni a pénzt, mások is eldkezdenek utánozni. Fontos, hogy a vezetők jó példát mutassanak. Amikor venni akarok valamit, mindig mérlegelem előtte, az IKEA vásárlói megengedhetik-e maguknak ugyanazt, bár néha azért szeretek venni egy-egy szép inget vagy sálat, és enni egy kis svéd kaviárt."
Kampradot az a jellemvonása tette dúsgazdaggá, amelyet jellemzően rossz tulajdonságnak ítélünk: fütyült rá, ha a fukarsága miatt bolondnak nézték, és nem érdekelte, ha mások ezért lenézték, vagy kellemetlen társaságnak tartották. A cégnél dolgozó vezetőket sem engedte üzleti útjaikon puccos szállodákban megszállni, és egy papírlapnak mindkét oldalát használniuk kellett, mert Kamprad nem tűrte a pazarlást.
"Nemcsak a költségek miatt kerüljük a luxushoteleket. Nincs szükségünk flancos autókra, hangzatos címekre, státusszimbólumokra, mert az erőnkre és az akaratunkra támaszkodunk!" - ezt a mondatot gyakran idézik tőle.
A hibát elnézte, csak a semmittevést nem tűrte
Híres volt arról is, hogy aki dolgozik, annak szívesen elnézte, ha hibázik, vagyis jobban viselte a melléfogást, mint a semmittevést. "Csak az nem hibázik, aki alszik" - szokta állítólag mondogatni.
Az áruházaiban forgalmazott bútorok neveit pedig egyáltalán nem a véletlennek köszönhetjük,
sokkal inkább az alapító diszlexiájának. Hogy számára is könnyen megjegyezhetők legyenek, a kanapék, könyvespolcok és hasonlók svéd települések nevét kapták, a szőnyegek dán helységneveket viselnek, míg az étkezőasztalok és székek finneket, a könyvszekrényeket főleg foglalkozásnevek után nevezték el, a fürdőszobai részleg pedig tavaktól és folyóktól kölcsönözte a neveit.
Flancos autók helyett erő kell és akarat
A lakberendezés forradalmára
Ingvar Kamprad 1926-ban született Svédország déli részén, és üzleti vénája már ötévesen kibukott, amikor gyufát árusított bicikliről a szomszédainak. Tízéves korában már árult halat, karácsonyfa-dekorációt, vetőmagot, golyóstollat és ceruzát, később helyi lapokban hirdette postai katalógusát.
1950-ben kezdett bútorokat is kínálni, amelyeket helyi iparosok készítettek a faluja melletti erdőben nőtt fákból, és ez a biznisze annyira sikeresnek bizonyult, hogy úgy döntött, minden más termék forgalmazásával leáll, és csak erre koncentrál.
Ingvar Kamprad 1920-ban
Így született meg a máig ismert koncepció: megfizethető árú bútor, amelyet a vásárló maga állít össze otthon, és ebből jött össze a nagyjából 50 milliárt dollárra becsült vagyona. Az árukat a kezdeti években a helyi tejesember furgonjával szállította a vasútállomásra.
1973-ban elege lett a magas svéd adókból, és Dániába költözött, majd végül Svájcban találta meg azt az adórendszert, amely kedvére volt, és az sem érdekelte, hogy honfitársai ezért hazaárulónak, adóelkerülőnek nevezték. 2010-ben felesége, Margarehta halála után visszatelepült Svédországba.
Ingvar Kamprad és fiai, akik jelenleg a céget vezetik: Jonas, Mathias és Peter Kamprad
2010-ben vonult nyugdíjba, de csak 2013-ban, nyolcvanhét éves korában lépett végleg hátra az IKEA vezetésétől. A céget azóta három fia, Peter, Jonas és Mathias vezeti, mindhárman a negyvenes éveikben járnak. Kampradnak rajtuk kívül volt egy örökbe fogadott lánya is. A takarékosság jegyében.
Idén január 28-án 91 éves korában, a világ nyolcadik leggazdagabb embereként hunyt el. Vagyonát 362 milliárd svéd koronára, mintegy 11. 084 milliárd forintra becsülte 2017-ben a Bilan című svájci gazdasági magazin. Kamprad vagyonának felét gyermekei öröklik, a másik felét pedig Észak-Svédország (Norrland) üzleti vállalkozásainak felvirágoztatására fordítják.
„Az örökségem fennmaradó része az FKS alapítványhoz kerül. Ezt az összeget a Norrlandban folyó üzleti tevékenységek fejlesztésére kell fordítani” – írta az üzletember 2014-ben kelt végrendeletében.
Kamprad halála után nem sokkal XVI. Károly Gusztáv svéd király az üzletembert méltatva azt mondta: "Kamprad segített megismertetni Svédországot a világgal”.
Ma már világszerte 49 országban 411 IKEA áruház működik, itthon tavaly júniusban nyílt a harmadik IKEA Soroksáron.
