Frédéric von Anhalt herceg, Gábor Zsazsa kilencedik, egyben utolsó férje pénzért vett nemesi címet, arra a partira pedig, ahol megsimerkedtek, nem is volt hivatalos. Az egyszerű német családból származó férfi végighazudta az életét, de olyan meggyőzően, hogy a szintén nagy "vetítőként" ismert Zsazsa is csak tíz év házasság után tudta meg: lóvá tették. Mondhatni, a "herceg" volt Hollywood legnagyobb színésze.
A fehér Rolls-Royce kabrió autókölcsönzőből érkezett, a sofőr és a testőr pedig két egyetemista volt, akiket előző este szerződtetett a szerepre fejenként száz dollárért. 1982 októberében járunk, amikor Hans Robert Lichtenberg - aki most már Frédéric von Anhaltnak, Szászország és Vesztfália hercegének hívatja magát - megjelent Los Angelesben, készen a nagy bevetésre.
Az eseményre, amelyet bemutatkozására kiszemelt, csak a hollywoodi krém krémje volt hivatalos: Sidney Sheldon író adott estélyt a birtokán, ahol Sinatráék és a Douglas-dinasztia voltak a díszvendégek.
Amikor a márványlépcsőkön lépkedve a háziasszony felé tartott méregzöld, álkitüntetésekkel tűzdelt áluniformisában, Lichtenberg elégedetten nyugtázta magában, hogy nem izgul. Vagy bejön, gondolta, vagy nem.
Ha nem jön be, legfeljebb hazamegy. De bejött.
Sheldon felesége, Jorja Curtright színésznő minden nehézség nélkül elhitte, hogy egy főnemessel van dolga, és ezzel az álherceg megkezdte garázdálkodását az illúziók, mesék, fantáziák és a megtévesztés fővárosában, Hollywoodban.
Bel Air hercege
Az első vendég, akihez a fogadáson odalépett az akkor harminckilenc éves férfi, a hatvanöt éves, magyar származású színész- és életművésznő, Gábor Zsazsa volt, aki a csaló Lichtenberghez hasonlóan szintén nagyon gondosan konstruálta meg saját nyilvános énjét.
Németül beszélgettek a München iránt érzett, közös vonzalmukról, majd a férfi gyorsan lelépett a partiról, mert attól tartott, minél tovább marad, annál nagyobb az esélye, hogy lelepleződik. De távozása előtt még Zsazsa megkérdezte tőle, hol szállt meg, és másnap felhívta a szállodájában, hogy meghívja egy látogatásra a Bel Air-i villájába.
Négy évvel későb ő lett Gábor Zsazsa kilencedik férje.
A meglehetősen szégyentelen és az önmegtartóztatást hírből sem ismerő, vidám látszatpár lett a következő húsz évben Holywood egyik fő látványossága. A magazinok kedvencei voltak mindaddig, amíg Zsazsa ágynak nem esett a kétezres évek elején, amikor is a róluk szóló pletykák sötétebb színt öltöttek, mondván a férj kihasználja és embertelen körülmények között tartja a magatehetetlen dívát.
A kilencvenkilenc éves korában elhunyt Zsazsa birtokán tavaly áprilisban rendezett aukción az álherceg árverésre bocsátott mindent: a híres ruhatártól kezdve a Steinway zongoráig bezárólag, amelyet még Zsazsa harmadik férje, George Sanders festetett át aranyra, amikor megnyerte az Oscar-díjat a Mindent Éváról című filmben nyújtott alakításáért.
Az idén hetvenöt éves von Anhalt úgy érzi, nem volt az rossz élet annak ellenére, hogy csaláson alapult. Most, hogy életének nyilvánosság előtt zajló fejezete lezárult, szívesen beszélt őszintén - és nem kevés büszkeséggel telve - a Hollywood Reporter magazinnak arról az egészen sajátos útról, amit megtett.
Egy német hercegnő fogadta örökbe
Von Anhalt soha nem árulta el Zsazsának, hogy nem volt hivatalos Sheldonék partijára, azt azonban egy idő után kénytelen volt bevallani, hogy nem született hercegnek. A megözvegyült férfi állítása szerint felesége
el volt ragadtatva a történettől, annak szemtelenségétől és merészségétől.
Hans Robert Lichtenbergből 1979-ben lett Frédéric von Anhalt herceg, amikor a nyolcvanegy éves, elszegényedett Maria-Auguste von Anhalt hercegnő örökbe fogadta havi kétezer márkás eltartási szerződésért cserébe. A tranzakciót Hans Hermann Weyeren keresztül intézték, aki
foglalkozásszerűen árult nemesi címeket,
és aki korábban a börtönt is megjárta egy kétes ügylet miatt, amikor hamis tudományos címekkel kereskedett. A közvetítő Lichtenberg adoptálását nevezte karrierje legmeredekebb esetének, márpedig több mint ötszáz hasonló ügyletet bonyolított le.
Azt mesélte az újságíróknak, hogy Lichtenberg melegítőben jelent meg a szuperelegáns irodájában, és hogy a leendő herceg ekkoriban egy szaunát üzemeltetett homoszexuálisoknak Dortmund piroslámpás negyedében. Weyernek azonban leginkább azért fűződnek kellemetlen emlékei ehhez az ügyhöz, mert a kétszázezer márkás közvetítői díjának nagy részét soha nem kapta meg.
Von Anhalt a Hollywood Reporternek adott interjújában nem kertelt azzal kapcsolatban sem, miért vett magának nemesi címet:
"Eszköz volt. Szükségem volt valamire, ami megnyitja előttem a kapukat. Üzleti döntés volt, sima biznisz. Showbiznisz."
Egyszerű falusi gyerek
Lichtenberg egy nyugat-németországi faluban, Wallhausenben született, könyvelő anya és rendőr apa gyerekeként. Az, hogy zsidó lány vett el Amerikában feleségül, bevallása szerint
bosszú volt az apja felé, amiért az gyerekkorában verte.
A fiatal Lichtenberg tizenkét éves korában találta meg élethivatását egy unokatestvére esküvőjén, amikor állandóan a kamera környékén lebzselt, minden felvételen ott akart lenni. Amikor felnőtt, vállalkozásokba kezdett, üzemeltetett diszkót, steakvendéglőt és több szaunát is Dortmundban és környékén, a hetvenes évektől pedig uzsorásként működött Münchenben:
"Amint pénzed van, megjelennek körülötted a leégett alakok. Valaki ötvenezer márka kölcsönt kér, te pedig hetvenötezret kérsz tőle vissza. Mindez illegálisan folyt, a pénz könnyen jött, könnyen ment."
A színészettel is szerencsét próbált, mondván: szórakoztató személyisége erre a szakmára predesztinálja.
Ezekben az időkben azonban leginkább a bírósági tárgyalótermek vendége volt a későbbi vol Anhalt herceg: erőszakért, betörésért, csalásért és lopásért is a törvény elé kellett állnia. Az egyik ügyben a biztosítója perelte be, amikor kétszer akarta kifizettetni az egyik szaunájában keletkezett tűzkárokat.
Egy másik esetben egy tizenhat éves fiú vallotta eskü alatt, hogy von Anhalt fizetett neki, hogy lopjon el egy fehér bőrdzsekit, egy krokodilbőr övet, egy sétapálcát és két borotvaecsetet egy áruházból. A vádlott ehhez képest azt állította, ő csak megvette a tinédzsertől az általa ellopott javakat, de megbízást nem adott. Amikor a bűnlajstromáról kérdezte a riporter,
von Anhalt egy legyintéssel intézte el a dolgot, mintha csak valami félreértésről lenne szó.
Újonnan szerzett hercegi címével von Anhalt maga is beszállt a nemesi címek adás-vételébe. Saját címét bocsátotta áruba csak papíron megköttetett házasságokon keresztül, illetve örökbe fogadott öt felnőtt férfit is.
A lovagi címeket ötven- és százezer márka körüli áron adta, amivel saját bevallása szerint több tízmillió márkára tett szert.
1979-ben pedig von Anhalt államférfivé avanzsált - egy nem létező országban. Régensherceg lett Sealand Hercegségben, amelyet adóelkerülők alapítottak 1967-ben Anglia partjainál, egy második világháborús légibázison. Hercegi kötelezettségei jórészt abból álltak, hogy diplomataútleveleket árult borsos közvetítői díjért cserébe.
Állítása szerint ez a tevékenysége legális volt, ennek ellenére azonnal felhagyott vele, amikor a németek szigorúbb pénzügyi ellenőrzést vezettek be 1983-ban. A hercegség honlapján ma is lelkesen kínálják
a hercegi címeket: 73 499 dollárért cserébe.
Von Anhalt manapság azért panaszkodik, mert ősi neve egyre inkább devalválódik. Egyik örökbe fogadott fia, Marcus Eberhardt ugyanis arra használta hercegi címét, hogy egy német bordélyházhálózatot reklámozzon vele.
Mint borsó meg a héja
Zsazsával közös életére nagyon büszke, máig őrzi az összes magazint, amelyekben szerepeltek. Azt, hogy feleségül veszi Gábor Zsazsát, ő maga a színésznő sajtósától tudta meg 1986-ban egy partin.
Már az esküvő dátumát is tényként közölte vele Zsazsa egyik alkalmazottja,
mire ő csak elismerően bólintott: "Ez Hollywood." A magyar származású életművésznőben a csaló Lichtenberg megtalálta élete tökéletes párját: házassági papírjaikon a menyasszony tizenhárom évet tagadott le a korából.
Lichtenberget eredeti családja kitagadta, és amikor egy karácsonykor megjelent a wallhauseni házuk ajtajában, az anyja nem engedte be. Mivel nem volt egy vasa sem, egy hétig az utcán kényszerült aludni hóban-fagyban. Ennek az élménynek köszönhetően később mindig fokozott lelkesedéssel várta az ünnepeket.
Amikor 1995-ben nem tudtak szokásukhoz híven karácsonykor Európába utazni, von Anhalt harminc tonna hóval lepte meg Zsazsát a hollywoodi birtokukon. "Ha mi nem tudunk a hóhoz menni, a hónak kell eljönnie hozzánk", mondta magyarázatképpen.