Vajon hogy készül fel a színész egy adott szerepre, ha egy legendás történelmi személyiséget kell megformálnia? És egyáltalán mennyire hasonlítanak a művészek az általuk eljátszott hírességekhez? Most többek között ez is kiderül!
GARY OLDMAN
mint Winston Churchill
Oldman idén már bezsebelte az Oscar-díjat és a Golden Globe-ot A legsötétebb óra című film főszerepéért: a dráma a frissen miniszterelnökké választott Winston Churchill első hivatalban töltött heteit mutatja be a II. világháború elején.
A művész sokat vacilált, mielőtt rábólintott volna a felkérésre. "Elárulom, hogy az öltet már korábban is felmerült, és akkor nemet mondtam az ajánlatra. Nem a lélektani vagy az intellektuális része zavart, hanem a fizikai tényező. Tessék csak megnézni Churchillt, aztán engem…"
Oldman a hanggal kezdte a nagy átalakulást, megtanulta utánozni az államférfi hangtónusát, valamint elolvasott számos történeti munkát, hogy lélektanilag is jobban megismerje a figurát.
"El akartam mondani Churchill beszédeit, mert a legjobb szövegek közé tartoznak, amelyeket valaha angol nyelven írtak." - nyilatkozta Gary Oldman
A külső átalakulásban pedig Kazuhiro Tsuji volt a segítségére. "Gary feje ovális, Chruchillé viszont tömrebb, kerekebb volt. Gary szemei közel ülnek egymáshoz, Churchill esetében viszont távol. Mégis csodát lehet tenni a maszkkal, ha egy színész szívét-lelkét beleadja a szerepbe" - nyilatkozta a neves maszkmester.
A szilikonból készült, bőrre simuló maszk alatt Oldman mimikája tökéletesen érvényesül, a homlokát és az ajkait pedig szabadon hagyták, hogy kellően plasztikus maradjon az arckifejezése. Tsuji speciális habszivacs kövérítőjelmezt is tervezett Oldman számára. Így lett tökéletes az átalakulás; és határozottan elsőrendű az alakítás.
DANIEL DAY-LEWIS
mint Abraham Lincoln
A rendező, Steven Spielberg sokáig győzködte a színészt, mire az rábólintott a Lincoln című film főszerepére. Bár mindenki tisztában van azzal, hogy Daniel Day-Lewis milyen fantasztikus színész, még ő is tartott egy ennyire ikonikus karakter megszemélyesítésétől. Utána viszont - szokásához 
híven -, egyszerűen tökéletesen hozta a figurát.
Egy évig készült a szerepre; például - bár amúgy sem volt nagydarab -, még jobban lefogyott. "Nem tudom, mennyit, de ilyen soványnak még sosem láttam"! - mondta róla ekkor Spielberg.
Elolvasott számos történeti munkát, történész kísérővel felkereste az egykori elnök életében különösen fontos helyeket, hosszú órákon át tanulmányozta a róla készült képeket: " Megpróbáltam ezekre úgy tekinteni, mintha tükörbe néznék."
Külsejében, tartásában, gesztusaiban, sőt, még a hangjában is igyekezett Lincolnná válni - bár a hangot a bemutató utána sokan kritizálták -, ráadásul, szokásához híven, a forgatási szünetekben is a "szerepben maradt". Az eredmény? A harmadik Oscar-díja!
HELEN MIRREN
mint I. és II. Erzsébet
Az Oscar-díjas színésznő mindkét királynőt alakította már pályája során. I. Erzsébetet egy tévésorozatban: itt a vörös parókát és az erős fehér sminket leszámítva "megmaradhatott" Helennek, hiszen az igazi I. Erzsébet állítólag kissé férfias, kemény arcvonásokkal rendelkezett, magas, kecses, méltóságot sugárzó alkatát pedig idősebb korára is megőrizte.
A jelenleg is uralkodó II. Erzsébetet Mirren A Királynő című filmben, valamint az Audiencia című színdarabban játszhatta el - mindkettőben óriási sikerrel. A filmes változatban nyújtott fenséges 
játéka Oscart érdemelt. Alakítása a királynő tetszését is elnyerte.
Helen maga azt állítja, hogy a filmben II. Erzsébetté lényegülni már-már természetes folyamat volt, amint megkapta az ősz parókát és a jellegzetes szemüveget, valamint sikerült eltalálnia a kellően szigorú arckifejezést és az enyhén lefelé görbülő szájtartást. A forgatókönyvíró szerint Helen olyan szinten vált királynővé, hogy egy idő után a vele dolgozó stábtagok szálfaegyenesen, a kezüket illedelmesen hátratéve álldogáltak a jelenlétében.
Mirren a II. Erzsébet szerepére való felkészüléskor többekkel is beszélgetett, akik személyesen ismerik a királynőt. Az interjúkból azt szűrte le, hogy II. Erzsébet egyfajta kényszerbetegsében szenved. Ezért ő javasolta a rendezőnek, Stephen Frearsnek azt, hogy a királynő telefonálás közben szép sorjában, egymástól pontosan ugyanolyan távolságban rakjon le tollakat az asztalra.
Frears eleinte nem volt meggyőzve arról, hogy ez jó ötlet, de végül Mirennek igaza lett, és az apró, de annál árulkodóbb momentum helyet kapott a filmben.
Aki külsőleg hasonlít: COLIN FARRELL
mint Nagy Sándor
A Nagy Sándor, a hódító című filmben Colin Farrell játszotta a híres makedón uralkodót. Farrell szőke volt, szép és délceg, és ha hihetünk a forrásoknak, ez az ábrázolás nem is áll olyan messsze 
az igazságtól.
"Mint mondják, Alexandrosz bőre világos színű volt, s ez a világos szín a mellén és az arcán vörösesbe ment át" - jegyezte fel Plutarkhosz, a történetíró Párhuzamos életrajzok című művében.
A leírásból azt is megtudhatjuk, hogy Alexandrosz tekintete "olvatag" volt, a fejét pedig mindig kissé balra hajtotta. A történetíró munkájából az is kiderül, hogy "külső megjelenését leginkább Lüszipposz szobrairól ismerjük". Ezek a szobrok egy hosszabb, hullámos hajú, csinos, de karakteres arcú férfit mutatnak, akiről feltételezhető, hogy nem volt túl termetes, viszont arányos, karcsú testalkattal bírt.
Aki pedig szebb volt, mint az eredeti: GERARD BUTLER
mint Attila
Az Isten ostoraként emlegetett hun szerepében a rendkívül jóképű és szexi Gerard Butler nyújtott emlékezetes alakítást. Senkit sem akarunk elkeseríteni, de…
Priszkosz (Priscus) rétor történetíró és kelet-római diplomata volt az, akit követségbe küldtek Attilához. Priszkosz leírja, hogy nézett ki a hun király, és ez alapján feltételezhető, hogy Attila kelet-
ázsiai, közelebbről is mongol származású lehetett:
"Külsejében igazi hun, alacsony termetével, széles mellével, nagy fejével, apró szemével, ritka szakállával, lapos orrával és sötét testszínével egyesítvén magában nemzetének sajátosságait."
Nos, Butlernél mindössze a széles mellkas és a sötét testszín stimmelt… Lássuk be, Gerard Butler túl szép volt Attila, a hun szerpére. De azért szerettük, és a készítők számára valószínűleg nem a történelmi hitelesség volt a legfontosabb ennél az alkotásnál.
