"Minden, ami pénzt hozhat, műalkotásnak minősül - mondta egy francia műtárgypiaci szakértő. Ami pedig pénzt hozhat, azt a műkereskedő beszerzi és eladásra kínálja - felismerték ezt már az 1700-as években Londonban is, ahol útjára indult a világ két legismertebb aukciósházának története. Festményt 49 milliárdért, órát 1 milliárdért, Russell Crowe herevédőjét 1,5 millióért eladni: ezt csak a Sotheby's és a Christie's tudja. Hogyan tudnak jóval névérték felett értékesíteni? Mit tudnak ők, amit mások nem?
Chris Levine: A Lélek könnyedsége című, II. Erzsébet királynőt ábrázoló illusztris portréja 2007 áprilisában a Sotheby's aukcióján 187,5 ezer fontért kelt el
Ha megtehetnéd, vennél 66 éves svájci karórát több mint 1 milliárd forintért? Nos, valaki kedden a Sotheby's genfi árverésén megtette: 3,9 millió svájci frankot fizetett egy Patek Philippe órárét. A neves aukciósház világrekordként aposzrofálja a leütést. Órák közt biztosan ez viszi a pálmát, ám úgy tűnik, az óriások harcában még mindig a Christie's áll nyerőre, ugyanis legutóbb náluk dőlt meg két aukciós világrekord is.
2015-ben New Yorkban hihetetlen összegek cseréltek gazdát: Pablo Picasso Algíri nők - O változat című művéért 49 milliárd forintnak megfelelő dollárt, Alberto Giacometti A mutató ember című életnagyságú szobráért pedig 38,6 milliárd forintot érő dollárt adtak a névtelenségüket megőrző vevők.
Az akkori aukció vezetője szerint kultúrtörténeti pillanat tanúi lehettek a résztvevők, merthogy akár tíz évig is eltarthat, mire árverésen újra ennyiért adnak el egy képet vagy szobrot.
Pablo Picasso Algíri nők - O változat című műve 49 milliárd forintot érő dollárért kelt el 2015-ben a Christie's aukciósháznál
Szóval, valami igazán nagy dobással kéne előrukkolnia a rivális Sotheby's-nek, hogy az órán kívül az abszolút rekordot is megdöntse, bár az biztató számukra, hogy
eredeti profiljuk, a könyvek területén azért a rekord jelenleg az övék: 2013-ban szintén New Yorkban a Bay Psalm Book (az amerikai angol gyarmatokon nyomtatott első könyv) tizenegy hiteles példányának egyike 14,2 millió dollárért (3,124 milliárd forint) kelt el náluk.
A vevő kiléte itt ismert, David Rubenstein, egy amerikai befektetőcég első embere csapott le az 1640-ből származó darabra. Boston egyik temploma bocsátotta egyébként árverésre a zsoltároskönyvet, a bevételt a templom felújítására szánják - nyugodt lélekkel, mert még egy példány maradt náluk a ritkaságból.
A Bay Psalm Book hiteles példányainak egyike 3 milliárd forintnak megfelelő dollárét kelt el 2013-ban a Sotheby's-nél
Ki volt Sotheby és Christie?
A Sotheby's ház alapját 1744-ben Londonban tette le Samuel Baker könyvkereskedő, aki árverést rendezett egy főúr, Sir John Stanley 457 darab könyvéből. Szegény Baker neve az idők során a feledés homályába veszett, ugyanis miután unokaöccse, John Sotheby átvette az irányítást, kezdett el igazán felfutni a cég. Olyannyira, hogy
Napóleon halála után Szent Ilona szigetéről egyenesen hozzájuk szállították értékesítésre a császár könyveit, de 1884-ben az Isteni színjáték Botticelli által illusztrált példánya is náluk került kalapács alá.
Az első világháború után bővítették profiljukat: már képzőművészeti tárgyakkal is foglalkoztak, 1917-ben pedig az elegáns londoni New Bond Streetre tették át székhelyüket, ahol központjuk ma is működik. 1936-ban csatlakozott a céghez Peter Cecil Wilson, aki korábban az MIS, vagyis az angol titkosszolgálat ügynöke volt, és innentől vált a Sotheby's igazi "világvállalattá".
A világ első aukciósháza, a Sotheby's kezdetben könyvek árverésével foglalkozott
James Christie 1766-ban tartotta első árverését - a könyvkereskedő Bakerrel szemben már a kezdetektől inkább bútorokra és festményekre koncentrált, de a francia forradalom idején Londonba menekült, és
anyagilag nehéz helyzetben lévő arisztokratáktól felvásárolt ékszerekből a Christie's rendezte az első ékszerárveréseket is.
Mr. Christie sok kiemelkedő ügyfele közül talán a leghíresebb Nagy Katalin orosz cárnő volt, de árverései a londoni Pall Mallon mindig is meghatározó szerepet töltöttek be az angol felső tízezer életében. Ennek kapcsán született az a korabeli mondás, miszerint
a Christie's olyan gentlemanek cége, akik megpróbálnak árverezni, míg a Sotheby's olyan árverezőké, akik megpróbálnak gentlemanek lenni.
Feszültség, koncentráció és repkedő milliók - A Christie's-nél épp egy Renoir festmény kerül kalapács alá
Nagy dobások fej fej mellett, avagy a híres licitháborúk
Egyesek szerint az 1957-es londoni aukciójával a Sotheby's vált az "impresszionizmusmánia" kirobbantójává. Náluk került ugyanis kalapács alá William Weinberg gyűjteménye; a német pénzember - aki a nácik elől menekült Amerikába - még az 1940-es években vásárolt fel jelentős mennyiségű impresszionista festményt,
csak Van Goghtól tíz képe volt.
A Sotheby's meg is adta az egyedülálló képanyagnak járó tiszteletet, és az aukciók történetében először komoly hírverést csapott az esemény körül, például meghívót küldtek a királynőnek is.
Van Gogh L'Allée des Alyscamps című festményét, a 66,3 millió dollárért ütötték le a Sotheby's-nél 2015-ben
Egy évvel később szintén ők bonyolították le a Goldschmidt-gyűjtemény értékesítését, amely sokak szerint az évszázad árverése volt: egy-egy Van Gogh és Renoir, két Cézanne, valamint három Manet került kalapács alá.
Képekért soha azelőtt egyetlen árverésen nem fizettek még akkora összeget, mint ott, és soha nem volt még aukciónak akkora társadalmi presztízse sem.
Az ezernégyszáz estélyiben megjelenő vendég között olyan hírességek szerepeltek, mint Somerset Maugham, Anthony Quinn, Kirk Douglas, vagy Lady Churchill, akik ekkor lapozgathattak először színesben nyomtatott árverési katalógust.
A Sotheby's Ausztrália rendezte idén április 7-én Russell Crowe The Art of Divorce (A válás művészete) elnevezésű aukcióját, ahol - többek közt - a Gladiátor című film egyik harci szekeréért 65 ezer dollárt (12 millió forint), egy ugyanebben a filmben viselt mellvértért 125 ezer dollárt (23 millió forint), a Kapitány és katona című filmben használt Leandro Bisiach-hegedűért 135 ezer dollárt (25 millió forint), egy Charles Blackman festményért pedig 360 ezer dollárt (70 millió forint) adtak az árverésen. A remény bajnoka című filmből ismert herevédője ugyanitt 8,5 ezer dollárért (1,5 millió forint) talált gazdára
Persze büszkének lenni a Christie's-nél is van mire:
náluk kelt el a világ legdrágább kézirata, Leonardo da Vinci Hammer-kódexe, de a világ legdrágább hegedűje - egy Stradivari -, Eric Clapton gitárja, a legtöbbet érő tollaslabda-gyűjtemény, játékmackó, Barbie baba és dugóhúzó is - ez utóbbi ezüst volt, és James Christie idejéből származott.
Az aukciósház végül maga is elkelt: 1998-ban 226 milliárt forintért vette meg a François Pinault francia üzletember, aki egybek mellett a Gucci és a Samsonite tulajdonosa is.
Leonardo da Vinci Hammer-kódexe a Christie's-nél került kalapács alá
De miért kerül ennyibe?
John William Waterhouse angol festő Szent Cecília című festményét 2000 tavaszán a londoni műtárgypiacon 2,8 millió fontért kínálta akkori tulajdonosa, ám nem érdekelt senkit. Amikor azonban a kép a Christie's-hez került, a cég
reklámhadjáratot indított a vevők motiválására.
A katalógusukban már 3-5 millió fontra becsülték a művet, és amikor az végül kalapács alá került, a világhírű zeneszerző, Andrew Lloyd Webber több mint 6,5 millió fontot adott érte.
Andrew Lloyd Webber a Christie's-nél több mint 6,5 millió fontért vásárolt Szent Cecília festmény előtt, amit a kép korábbi tulajdonosa a londoni műtárgypiacon 2,8 millió fontért senkinek nem tudott eladni
Hogy mikor minek mennyi az ára, azt milliónyi tényező befolyásolja. Állítólag Csontváry halála után a képeit eredetileg csak a vászonalapanyag miatt akarták árverésre bocsátani, aminek az értékét alaposan csökkentette a rá kent festék. Egy másik anekdota szerint
a fiatal Michelangelónak egy Medici azt javasolta, ássa el a szobrait, állítsa be antiknak, és sokkal többet fog értük kapni. Állítólag az egyik el is kelt így.
A Kennedy-hagyaték eladása kapcsán fogalmazta meg egy történész a kérdést, miszerint mi késztethet egy olyan - civilben, nem a filmeken - épelméjűnek tűnő embert, mint Arnold Schwarzenegger, hogy 175 millió forintnak megfelelő összeget fizessen az Egyesült Államok elhunyt elnökének fából készült, sportolásra alkalmatlan golfütőiért.
A művészetével, rejtélyes egyéniségével is az abszolút különc kategóriát erősítő graffitiművész, Banksy reagált érdekesen erre az őrült költekezésre. 2007 februárjában a Sotheby's aukcióján a vártnál jóval magasabb összegért adták el a képeit, másnap honlapjának nyitó oldalán a következő felirat jelent meg klasszikus aranykeretben:
"I can't believe you morons actually buy this shit" (Nem tudom elhinni, idióták, hogy megveszitek ezt a szart)
Hogy mikor minek mennyi az ára, azt számtalan tényező befolyásolja
Márpedig megvették, mert a licit nem (csak) az aukciósházak csatájáról szól, hanem az egók harcáról is. Az, hogy mekkora a felhajtás egy-egy művész, egy-egy kép körül, elképesztő módon meg tudja nyomni az árat. Nagyon bejön,
ha egy alkotást kizárnak egy kiállításról, ha korábban ellopták, ha egy jó nevű gyűjtő vásárolt belőle, de akár az is, ha az aukciósház igazgatója ellen büntetőeljárás folyik.
De ami igazán hajtja az árverési tárcsát emelgetőket, az az ősi ösztön, amely arról szól: ki bírja tovább? Cérnával és bankszámlával.
Senki többet? Dehogynem!
Forrás: itt, itt és itt, valamint Martos Gábor: Műkereskedelem - Egy cápa ára című könyve.
