Sabina Spielrein volt Jung legelső betege, akit a világhírű analitikus előbb a szeretőjévé tett, majd kidobott. Egészen a közelmúltig a létezéséről sem tudtunk, nem véletlenül: Sabina Spielrein története a pszichoanalízis piszkos kis titka, amiről az érintettek egész életükben hallgattak.
A Spielrein-szori bombaként robbant néhány évvel ezelőtt a pszichoanalízis macsó világában, mert nemcsak az bizonyítja, Jung és Freud levelezésének fontos témája volt egy nő, de ez a nő alkotó módon járult hozzá a pszichoanalízis alakulásához.
"A pszichoanalitikus módszer lényegéből és szelleméből az is következik, hogy a pszichoanalitikus és betege között szexuális kapcsolat nem lehetséges. Ez szakmailag tilos.” - írta Freud Junghoz írt egyik levelében.
Carl Gustav Jung a pszichiáter-beteg kapcsolat legalapvetőbb szabályát szegte meg, amikor szerelmi viszonyt kezdett a kezelése alatt álló pácienssel. Sabina Spielrein története azonban nemcsak a világ egyik vezető pszichoanalitikusának árulásáról szól, hanem arról s, hogy a pszichoanalízis Nagy Emberei hogyan vették "kölcsön" egy kreatív nő gondolatait és hallgattak róla egy életen át.
Spielrein sztoriját a mai napig könnyen interpretálják úgy, mint ahogy az A Dangerous Method (Veszélyes vágy) című filmben tették Keira Knightley főszereplésével: eszerint Sabina nem volt más, csak egy bolond nő, aki beleszeretett a pszichoanalitikusába, és arra kényszerítette, hogy egy veszélyes módszerrel, a "szerelemterápiával" gyógyítsa meg.
Valójában azonban a neves Burghölzli Pszichiátriai Klinika huszonhét éves nős pszichiátere - az etika szabályait is figyelmen kívül hagyva -, szexuális viszonyt kezdett a gondjaira bízott tizenkilenc éves páciensével, tettéért soha nem vállalta a felelősséget, ennek ellenére ma is ott ragyog a pszichoanalízis történetének égboltján, mint annak egyik legfényesebb csillaga.
Carl Gustav Jung, a Zürich melletti Burghölzli Pszichiátriai Klinika ifjú orvosa 1906-ban levélben kereste meg Sigmund Freudot, hogy egy "különösen nehéz és tanulságos" esetéről számoljon be. Jungnak ez az akkor huszonegy éves nőbeteg, egy rosztovi gazdag zsidó kereskedőcsalád lánya volt első páciense, akit az új módszerrel, a pszichoanalízissel kezelt ekkor már két éve, s akivel egy füst alatt viszonyt is kezdett.
A Jung és Spielrein közötti kapcsolat gyorsan átlépte az orvos-beteg viszonyt, és nem tudni pontosan, mikor, de levelezésükből kiderül, hogy az érintettek szexuálisan is kapcsolatba kerültek. Jung ekkor már már évek óta nős volt, két kislánya is született. Sabina állapota a kezelés során gyorsan javult, olyannyira, hogy 1905 áprilisában már ismét a zürichi orvosegyetem hallgatója volt, 1911-ben saját skrizoféniájának esettanulmányával doktori címet szerzett.
A SZEXUÁLIS KÉSZTETÉS
Jung először 1906-ban, Freudhoz írt második levelében érezte szükségét, hogy beszámoljon a lányról, mint "bonyolult és tanulságos" esetről. Magának a Freuddal való levelezésnek az ötletét is az "esettel" kapcsolatos ambivalens érzései, elfojott bűntudata és lelkiismeret-furdalása ihlette. Ahogy a levelezésből kiderül, Spielrein nagy hatással volt nemcsak Jung, de Freud nézeteinek alakulására is.
Ami Jungot illeti, valójában a Sabinával való kapcsolata, annak nehézségei során alakította ki saját pszichoanalitikus elméletét, s ebben a lány alkotótársként is aktívan részt vett.
Jung vele való kapcsolata során értette meg, milyen az, amikor egy férfi megtalálja saját, nőnemű másik felét, animáját.
Valójában Jung elméletének minden központi fogalma valamilyen formájában a Sabinával folytatott szerelmi viszony tanulságának tudható be. A nőt mint saját magában lévő rossz kivetülését határozta meg, megalkotva ezzel az árnyék fogalmát.
De a mindeddig Freudnak tulajdonított halálösztön is Spielreintől származik: 1912-ben, jóval Freud 
előtt jelentetett meg egy tanulmányt a rombolási ösztönről, amely kapcsolatban áll a szexuális késztetéssel. És ugye, nem is olyan nehéz e mögül kihallani a Jung iránt érzett, elfojtott indulatait. Mindenesetre izgalmasan hangzik, hogy az élettel ellentétes irányban ható, pusztító halálösztönt először egy női pszichoanalitikus fogalmazta meg.
Jung az évek során számtalanszor elárulta Sabina iránti érzelmeit, amiket nyilvánosan soha nem vállalt fel. A nő ennek ellenére egész életében lojális maradt hozzá, s nemcsak élete első szerelmét látta benne, de orvosát és tanárát is, aki a pszichoanalitikusi pályán elindította. Junghoz való ragaszkodása akkor sem szűnt meg, amikor évekkel később máshoz ment, s szült egy boldogtalan házasságba két lányt.
Jung eredetileg azért kereste a kapcsolatot Freuddal, mert a Sabinával folytatott viszony miatt a lelkében dúló viharokat nem tudta lecsillapítani. Segítségért fordult mesteréhez, de képtelen volt őszintén beszélni vele. Innen származik Jung elméletének az a kiindulási pontja is, hogy sokkal kisebb jelentőséget tulajdonít életünkben a szexualitásnak, mint Freud, hiszen a saját magánéletében is a szex szerepének tagadását választotta, s még önmaga előtt sem vallotta be a szexuális késztetés mindent elsöprő erejét.
Feudnak írt leveleiben sokszor támadta azon kollégáit, akik nagy nőcsábász hírében álltak, s érezhető irigységgel beszélt azokról, akik bevallották nőügyeiket. Neki ez a szabadság nem adatott meg, egyrészt mert protestáns lelkész fia volt, másrétszt mert anyagi jólétét felesége vagyonának köszönhette.
"Nyárspolgár vagyok - írta Spielreinnek. - Soha nem fogom magát feleségül venni."
Viszonyuk már a negyedik évében járt, amikor Jung még mindig virágnyelven számolt be Freudnak Spielrein iránti érzelmeiről. Miközben Sabina közös utódról álmodott, Jung felesége újabb gyereket 
várt. A Freud-Jung levelezésben eközben Spielrein csupán páciens, szerelmét pedig mint a kezelés során elszabadult tünetet, indulatáttételként értelmezik. Freud ekkor bizarr módon azt javasolja Jungnak, kérjen a lánytól vizitdíjat a közös tóparti sétáikért, hogy nyilvánvalóvá váljon, ki kicsoda ebben a kapcsolatban.
Csakhogy Jung a beszámolóiban sosem mondott igazat mesterének. „Soha nem volt szeretőm, egyike vagyok a legfeddhetetlenebb férjeknek.”- írta egy levélben. Folyton bonyolult és tanulságos esetként utalt a lányra, miközben találkozásaik semmi különösebb érdekességgel nem szolgáltak azon kívül, hogy Jung beleszeretett. Amikor először írt Freudnak, Sabina már jó ideje a páciense volt, és semmi nem indokolta, hogy beszéljen róla, hacsak az nem, hogy ekkor feküdt le vele először, és ezt nem tudta egyedül feldolgozni.
Sabina esete a többi betegéhez képeset enyhének nevezhető, hiszen 1905 tavaszától nemcsak hogy bentlakóból járóbeteg lett, de orvosi tanulmányait is folytatni tudta, és pszichiáterként doktorált. Jung azonban nem tudott szembesülni vele, hogy ő maga a szexuális bonyodalmak miatt kereste meg Freudot, s ez lesz később a Freuddal való szakításának is az alapvető oka.
JUNG ÉS FREUD LEVELEZÉSE
Amikor 1909-ben kitudódott a viszony, Jung nem tudta ezt méltósággal, úriemberként kezelni, először tagadta, majd az összes felelősséget a nőre hárította; így panaszkodott Freudnak: "Egy nőbetegem, akit évekkel ezelőtt mérhetetlen erőfeszítések árán igen kellemetlen neurózistól szabadítottam meg, az 
elképzelhető leggyötrelmesebb módon sértette meg bizalmamat és baráti vonzalmamat. Hitvány bortányt kavart azért, mert megtagadtam tőle az örömöt, hogy gyermeke lehessen tőlem." Jungot a levél tanúsága szerint az sem zavarta, hogy a botrányt nem Sabina kavarta, hanem felesége tálalt ki Jung üzelmeiről a lány anyjának.
Amikor pedig az édesanya kereste fel levelével, ő így válaszolt: "Miután már nem szorítottam háttérbe saját érzéseimet, orvosából barátja lettem. Szakmailag nem éreztem elkötelezve magam, hiszen kezelési költséget nem számoltam fel. (…) Ha azt kívánja, szigorúan ragaszkodjak orvosi szerepemhez, fizesse meg kellőképpen fáradozásaimat."
Spielrein - aki Jung hozzáállását szerelmük elárulásaként élte meg - ugyanekkor így számolt be a viszonyról 1909-ben anyjának: "Beleszerettem egy pszichopatába, s szükséges-e elmagyaráznom, miért? Apámat sem láttam soha normálisnak." Majd arról beszélt, hogy Junggal úgy viselkednek, mintha egymás gondviselői lennének, s hogy Jung sírása, dührohamai és sűrű hangulatváltásai a szüleire emlékeztetik. "Emlékezz vissza, hogy apu ugyanebben a stílusban kért tőled állandóan bocsánatot!"
1910-ben pedig azt írta naplójában: "Édes Istenem, bárcsak tisztában lenne vele, mennyit szenvedtem neki köszönhetően…"
Freud, amikor először szerzett tudomást arról, hogy Jungnak viszonya van egy kezelt betegével, szándékosan szemet hunyt, nem akarta kockáztatni a barátságuk elvesztését. Ám, amikor a történet teljesen kivilágosodott számára, aggasztotta, hogy Jung elárulta szerelmét, azt akit szeretett, és aki még mindig szerette őt, és okot sem adott a szakításra. Később Freud azt írta Spielreinnek: „…túlságosan méltatlanul viselkedett önnel."
Sabina a szakítás után feleségül ment Pavel Scheftelhez, 1911ben tagja lett a Pszichoanalitikusok Bécsi Egyesületének, majd Oroszországban kezdett praktizálni a módszer 1936-os betiltásáig. 1942-ben lőtték agyon a nácik két lányával, Evával és Renátával együtt.
Sabina Spielrein egész életében hallgatott történetükről. A nyilvánosságra hozatal vágya ott munkálkodhatott a tudatalattijában, amikor hármuk levelezését véletlenül a genfi Wilson-palota pincéjéban hagyta. Ami Jungot illeti, önéletrajzában egy szót sem szólt a viszonyukról, ő, aki egész életében az elfojtás megbetegítő hatásáról szónokolt. Örökösei máig nem hozták nyilvánosságra a levelezés náluk lévő darabjait.
EZ IS ÉRDEKELNI FOG!
