Nagydarab teve: így emlegette a háta mögött menyét Erzsébet királyné, azaz Sisi. Pedig inkább hálásnak kellett volna lennia a belga hercegnőnek, aki az udvarba érkezvén többször átvette tőle a reprezentálás terheit, így ő szabadon kóborolhatott a világban, a lehető legtovább távol maradva a bécsi udvartól. De ki volt valójában Stefánia, akit császárnénak szántak, végül Coco, azaz Rudolf trónörökös özvegye lett?
Stefánia főhercegnő Ferenc József szűkebb családjának egyik legkevésbé ismert tagja. Anyósa, Erszébet királyné szerint „tésztaképű, unalmas flamand tehén” volt. Sisi eljátszotta fia feleségével ugyanazt, amit a zsarnok Zsófia, Ferenc József anyja tett vele ifjú asszony korában: megalázta, kiszorítva saját köreiből, gyermekei gyerekkorából.
Sisi akármennyire idegenkedett menyétől, Stefániától, akit „nagydarab tevének” is titulált, mégis felcsillant a szeme, amikor a családba került, hiszen végre rátolhatta a reprezentálás általa oly annyira utált terhét. A lázadásra nem hajlamos Stefánia memoárjából anyósként ismerhetjük meg a szabadságszerető és rebellis császárnét, akit egyfajta „lógósként” ábrázol:
„Gyűlöli ezt a rabszolgaságot, ezt a mártíriumot, amit a helyzetéből adódó reprezentáció ró rá, hogy a szavait idézzem. Életfelfogása afféle tündérálom volt egy olyan világról, amelyben nincs bánat és kényszerű kötelezettség.”
Stefánia és Rudolf esküvői képe az örömszülőkkel (1881)
Rudolf trónörökös felesége, Stefánia a történelem szürke eminenciása, nemhogy anyósáéhoz fogható kultusza nincs, de sokan még a nevét sem tudják. Élete első felében is megdöbbentően kevés megértést kapott, az ember csak hüledezik visszaemlékezéseit olvasva.
Mintha a belga királyi pár, II. Lipót és Mária Henrietta átestek volna a ló túlsó oldalára abbéli igyekezetükben, nehogy elkényeztetett királyi sarjat neveljenek, nevelésük inkább sanyargatásnak mondható.
Stefánia és testvérei gyerekszobájában télen sem fűtöttek, és hiába fagyott meg a mosdóvíz reggelre, azzal kellett tisztálkodniuk. Télen sem kaptak meleg ruhát, igaz, egy órával tovább alhattak. Egészen hatig… Hidegben tanultak, előtte maguknak kellett kitakarítaniuk cellához hasonlatos szobájukat. A reggelizőasztalon volt ugyan kalács, kuglóf és csokoládés karika, de abból ők nem ehettek, és amint valami iránt vonzalmat mutattak, azonnal eltiltották őket tőle.
Stefánia hercegnő, mint Rudolf jegyese
Ezek után nem csoda, hogy a szigorú szabályairól elhíresült angol Viktória királynő udvara maga volt a szabadság fellegvára a kislány számára. A sovány, sápadt gyereknek azért akadt némi öröme. Imádta későn született kishúgát, szeretett kertészkedni, erdőben sétálni, kocsikázni. Beszélt németül, angolul, franciául és nemigen tudta, hogy királyi hercegnőként elsősorban dinasztikus tervek cserealapjának tekintik.
Tizenöt évesen megpezsdült körülötte az élet, szép ruhákat kapott, majd nekiszegezték a kérdést: igent mond-e Ferenc József fiának és örökösének házassági ajánlatára.
Nem kellett nagy családi nyomás, hogy az engedelmes lány igent mondjon, így nem sokkal később meg is ismerhette leendő férjét. A pár első rövidke beszélgetése jobbára a vadászatról szólt. Stefánia gyerekkora örök megfelelési kényszerben telt, most is azon igyekezett, hogy helytálljon az új szerepben.
Első beszélgetésük főként a vadászatról szólt
Mézes helyett rémes
Esküvőjükre 1881 májusában került sor a Burg kápolnájában. Stefánia még nem volt tizenhét éves, Rudolf huszonhárom. Az elképesztő pompával lezajlott esemény után a fiatal pár egy kastélyba kocsizott, útközben egyetlen szót sem váltottak.
"Micsoda éjszaka! Micsoda kín! Micsoda undor!" - jegyezte fel másnap reggel a leendő királyné, ebből mindenki képzelheti, mennyire voltak mézesek elkövetkező heteik.
Közös életükről megoszlik az utókor véleménye. Abban mindenki egyetért, hogy nem illettek egymáshoz. Rudolf kifejezetten liberálisan gondolkodott, emiatt komoly ellentétei akadtak konzervatív apjával, aki szerette őt hosszú külföldi utazásokra küldeni, hogy ne sok vizet zavarjon a birodalmában.
Két külön világ
A trónörökös nem kapott túl sok melegséget a családjától, ezért azt másutt kereste, állítólag még a brüsszeli háztűznéző utazásra is vitt magával egy lányt, de az biztos, hogy a későbbiekben kicsapongóan élt. A házasság első éveiben azonban igyekezett, szeretett volna bensőséges kapcsolatot kialakítani a feleségével.
Stefánia nemigen értette férje természetét, nem osztotta a nézeteit, az ő puritán önuralmától távol állt a férfi érzékenysége. Viszont örömmel reprezentált, szerette az ünneplést és a külföldi utazásokat. Sokan ítélkezési kényszerből megróbálják eldönteni, melyik fél volt a hibás kapcsolatuk csődjééért, pedig valószínű, hogy mindketten inkább áldozatok voltak.
Elnyomott, magányos gyerekből lettek sérült, kompenzáló felnőttek, extrém feladattal, elvárásokkal, minimális szabadsággal. Össze nem illő emberekként mindketten boldogtalanok voltak, azzá tették a másikat, és közben próbálták vigasztalni magukat. Rudolf vadászott, és nőket cserkészett be - ennek később tragikus következménye lett.
Stefánia és Rudolf gyermeke, Erzsébet hercegnő
Ám előtte még megszületett egyetlen gyermekük, akit Erzsébetnek kereszteltek, de leginkább Erzsinek hívtak. Mivel a gyerek lány lett, nem okozott nagy örömet, és nem hozott áttörést a kapcsolatban sem.
Mégis, Stefánia erről a korszakról írt soraiban, és férje leveleiben felsejlik némi gyöngédség; Rudolf vagy érdeklődik a kicsi hogyléte felől vagy ő számol be arról, hogy a kislánnyal minden rendben van. És így írja alá sorait: a te Cocód.
Rudolf kézírása
A mayerlingi titok
Ferenc József erőfeszítéseinek hála egymást érték a pár külföldi útjai. Stefánia még a török szultán háremébe is eljutott, és áradozva írt a hódolatról és az ajándékokról, amelyekben ott részesült. Nem sokkal később szűkszavúan számolt be férje súlyos betegségéről, majd kisvártatva a magáéról.
Hasháryagyulladás - írta, pedig gonorrhea volt.
Rudolf ezzel fertőzte meg, és tette meddővé örökre. Ezután egymást érték az "ijesztő változások", a dührohamok, fenyegetések, a házaspár közös élete gyakorlatilag csak minimális érintkezésre korlátozódott.
Stefánia memoárja 1935-ben jelent meg először, és az derült ki belőle, hogy a Mayerlingben történtekről a hercegnő tudta a legkevesebbet. Szinte utolsóként tudta meg a szörnyű hírt. A román királyné levélben így vigasztalta:
„Drágám, de hát melyik hercegnőnek könnyű az élete?!”
Rudolf halálát ma is rejtély övezi
Ám ma sem tudunk mindent a vadászkastélyban történtekről. A tény, hogy Rudolf vadászatra utazott Mayerlingbe, vele tartott a tizenhét éves Vetsera Mária bárónő, akivel már egy éve szeretők voltak. Arról, hogy ott mi és miért történt, a romantikus regények és a krimiszerűen izgalmas összeesküvés-elméletek kedvelőinek mind megvan a maguk változata.
Előbbiek a halálos szerelem mellett teszik le a voksukat, utóbbiak arra esküsznek, hogy a Rudolf reformterveit ellenző bécsi udvar gyilkolta meg a koronaherceget.
Bár az eset leginább úgy vonult be a legendák világába, akár egy utolsó szerelmét élő kiégett férfi és egy első szerelmétől tébolyult naiv lány kétségbeesett menekülése a konvenciók világából. A
helyzetet tehát minden szempontból kilátástalannak ítélő trónörökös és a belé szerelmes fiatal lány eldöntötte, együtt halnak meg, majd Mayerlingben Rudolf megölte a lányt, ezután végezett magával is. Valóban így lehetett? Nem tudjuk...
Az eset utáni döbbenetben az udvar igyekezett mindent eltitkolni, a nyomokat eltüntetni, logikusan azért, mert egy katolikus uralkodócsaládban az öngyilkosság a lehető legsúlyosabb esemény. Sikerült is elérniük, hogy Rudolf tettét pillanatnyi elmezavarnak ítélve lehetővé váljék az egyházi temetés.
Rudolf és Vetsera Mária a végzetes pisztolylövést megelőzően egy évig voltak szeretők
Egy magyar gróf, akiből herceg lett
Stefánia a memoárjában méltányosan írt Vetsera Máriáról. Nagyvonalúságát könnyítette, hogy addigra már egy boldog házasság biztonságából gondolt vissza a nehéz időszakra. Mert a kiüresedett státuszú hercegnő nem sokkal később megismerkedett Lónyay Elemér gróffal, aki diplomataként szolgálta a császárt.
A képeken kifejezetten előnyös külsejűnek látszó férfi vonzónak látta Stefániát, és császári engedéllyel nőül vette. Esküvőjüket a trieszti Miramare-kastélyban tartották, Stefánia első házassága idején is itt szeretett a legjobban időzni. A hercegnő életében először boldog volt.
Bár öröme nem volt teljes, mert apja megszakította vele a kapcsolatot: a nehéz természetű II. Lipót Lónyayt csak "juhászként" emlegette, és szabályosan elzavarta a lányát, amikor az anyja ravatalánál akart tisztelegni.
Második férjével, gróf Lónyay Elmérrel boldog házasságban éltek
Ezt leszámítva a pár boldogan élt. Még úgy is, hogy a nemi betegség miatt az asszony nem szülhetett, pedig esküvőjük idején még csak harminchat éves volt. Ősztől tavaszig a ma Pozsony elővárosaként ismert Oroszváron éltek, a nyarat Bodrogolasziban töltötték, ahol Stefánia lelkesen kertészkedett, parkosított. Jól érzte magát Magyarországon, sokat jótékonykodott, az
általa alapított országos anya- és csecsemővédelmi szervezetből nőtt ki a máig világhírű védőnői hálózat.
Érdeklődött a magyar konyha iránt is, nem véletlenül adta nevét süteményhez, tortához és egy vagdalthoz.
Stefánia torta
A házaspár még életében a pannonhalmi apátság javára végrendelkezett, oda is menekültek a szovjet invázió elől, és Stefánia ott halt meg 1945 augusztusában. Nyolcvanegy évet élt. Lónyai gróf egy évvel később követte. Mindkettőjüket a főapátsági templom kriptájába temették.
A bodrogolaszi kastély, Stefánia és gróf Lónyay Elemér nyári lakhelye
