A bemutató idején igazán formabontónak számított itthon már maga a műfaj is, hiszen a rock- és popzene a hagyományos színházzal egyesült az Isván, a királyban. De nemcsak előadásmódja volt különleges. Mi történt a színfalak mögött? Miért volt csalódott Varga Miklós? Hogyan kapta vissza útlevelét Nagy Feró? És mit tett Vikikdál Gyula, mikor halott Koppányként egy hangya mászott a hátán? Így készült István, a rockoperák királya. 35 éve, augusztus 18-án mutatták be.
Koltay Gábor rendező az 1970-es években ismerkedett meg Szörényi Leventével. 1980-ban dokumentumkönyvet jelentetett meg Szörény-Bródy címmel, majd koncerfilmet forgatott a legendás Illés-zenekarról, melynek tagjai hét év mosolyszünet után a film kedvéért álltak újra össze. A koncertet egymillióan látták.
A sikeren fellelkesülve a Budapest Filmstúdió vezetője, Nemeskürty István irodalomtörténész 1983 elején felvetette, hogy a "győztes csapat" - a Jézus Krisztus Szupersztár mintájára - készítsen Szent István királyról rockoperafilmet. A zenét Szörényi Levente szerezte, a szöveget pedig Bródy János írta Boldizsár Miklós Ezredforduló című drámája alapján.
Koltay Gábor rendező és a szerzőpáros: Bródy János és Szörényi Levente
Egy igen hosszú alkotási folyamat eredménye az István, a király, amelyről Szörényi így mesélt Koltay Gábor jubilemumi könyvében:
"Az Illés és a Fonográf együttes határmezsgyéjén fogalmazódott meg a gondolata, 1970-71 körül. Bródy János, Boldizsár Miklós és én elkezdtünk azon morfondírozni, vajon tudnánk-e színpadi művet írni. Zeneszerzőként egészen biztos voltam abban: maga a műfaj alkalmas arra, hogy komolyabb drámai tölteteket hordozzon.
Ebben az is megerősített minket, hogy Amerikában akkor mutatták be a Jézus Krisztus Szupersztárt. Valahogy meghallgattuk egy becsempészett lemezen, és teljesen egyértelművé vált, hogy igazunk van. Két téma merült fel: egyrészt az ezredforduló, a kereszténység felvétele, István, Koppány és az utódlás, másrészt Attila és a hunok története."
Azt pedig mindannyian tudjuk, hogy jó döntés volt az előbbit feldolgozni.
A darab minden alkotó pályáján mérföldkőnek számított
Mivel a Filmfőigazgatóság nem támogatta az elképzelést, és a Magyar Hanglemezkiadó Vállalat igazgatói sem hittek a produkcióban, elapadt az anyagi támogatás. Nemeskürty ekkor találta ki, hogy - akárcsak A koncertnél - a film alapját egy színpadi előadás képezze.
Először a Népstadionban próbáltak, utána az Óbudai Amfiteátrumban - már a plakátokat és a jegyeket is kinyomtatták ezzel a címmel -, de a "műemléki felügyelőség nevében titokzatos kezek ismét megakadályozták a végleges engedély megadását" - idézi Majoros József tanulmányát Koltay Gábor az István, a király 1983-2008 című emlékkönyvében.
Így jutottak el a városligeti szánkózódombhoz. A legenda szerint ezt a helyet azóta nevezik Királydombnak, bár a korabeli újságok már a bemutató előtt is így emlegették. Valószínűleg egy stábtagtól terjedt el az új név, és került be a közbeszédbe.
Harmincöt évvel ezelőtt, 1983. augusztus 18-án a Királydombon tartották az ősbemutatót
Az operatőr Andor Tamás ötlete volt, hogy a színészek a dombokon játsszanak, a közönség pedig lentről lássa őket. "Rövid morgolódás" után még a koreográfus Novák "Tata" Ferenc is elfogadta, hogy a kétszáz naptáncos a sík terep helyett a meredek domboldalon mozog majd.
A próbákat egyre több érdeklődő figyelte, a társulat köré kordont kellett vonni. Az eredetileg néhány száz fő előtt tervezett bemutató, és a közönség nélküli főpróba helyett végül hatszor mutatták be a darabot augusztusban, a nézőket tízezer ülőhely várta, de ültek a fákon és a díszletek tövében is. A finálékat félórás vastapsok követték.
A csapat viszont a legnagyobb eufória közben sem téveszthette szem elől az elsődleges célt, a filmet. Több jelenetet újra kellett venniük az előadáok után. "Egy sikertől fáradt gépezetet kellett éjszakáról éjszakára újból lendületbe hoznunk" - fogalmaz a könyvben Andor Tamás.
Andor Tamás operatőr ötlete volt, hogy a színészek a dombokon játsszanak
HIMNUSZ ÉS TRIKOLÓR
Koltay Gábor a magyar színháztörténetben először léptette fel együtt a rockzene aktuális csillagait és a neves prózai színészeket, például Vikidál Gyulát, Deák Bill Gyulát, Schuster Lórántot, Szakácsi Sándort, Sörös Sándort, Balázs Pétert, Hűvösvölgyi Ildikót és Berek Katit.
Nagy Feró meghívása bátor döntésnek számított, mert a Beatrice vezetőjeként akkoriban a színpadon csirkét daráló közellenségnek állították be. A premier utáni ünnepi fogadáson viszont még a belügyminiszternek is bemutatták. Feró elé állt és megkérdezte:
"Belügyminiszter elvtárs! Nekem miért nincs útlevelem?"
Néhány hét múlva visszakapta az okmányt.
"Nem kell olyan Isten, aki nem tud magyarul..." Nagy Feró a bemutató után visszakapta az útlevelét
"A főpróba előtti délutánon (…) Koltay Gábor arról álmodozott, hogy a darab végén be kellene játszani a Himnuszt - emlékezik Feró a Boldog szép napok című könyvében. - Nagyon nagy merészségnek tűnt, mert eddig a Himnuszt csak akkor lehetett énekelni, ha K. Állambácsi azt mondta: most. És akkor mi rázendítettünk. Na de itt most nem mondta, és tudtuk, ha 
megkérdezzük Beszary kulturális vezető elvtárstól, azt fogja mondani, hogy inkább nem. Gyakorlott ellenállóként azt javasoltam, a főpróbán biggyesszük a darab végéhez. Ha szólnak az elvtársak, hogy ejnye-bejnye, majd azt kell mondani, hogy csak kipróbáltuk, illik-e a darabhoz."
A Himnusz és a domb horizontján kifeszített, szalagszerű trikolór zászló végül frenetikus hatást keltett, a közönség sírt, énekelt, gyertyákat gyújtott. Ám a szimbólumok használata utólag megosztotta a közvélyeményt: míg az egyik tábor felesleges giccsnek érezte őket, a másik úgy gondolta, ritka alkalom, hogy fiatalok tízezrei ilyen intenzíven átéljék a magyar nemzethez való tartozásukat. A filmváltozatból Koltay Gábor végül elhagyta a Himnuszt.
"A filmet ugyanis nem csupán a mozikban, díszelőadásokon fogják bemutatni - foglalta össze a rendező érveit egy kritikus. - Játszani fogják kis füstös, utánjátszó helyeken tizedik, tizenötödik héten is. Ne tegyük ki annak, hogy közben álmos jegyszedő nénik a függönyt húzogassák, a sietősebbek a ruhatárba törtessenek, kabátba cihelődjenek."
"Ha szólnak az elvtársak, hogy ejnye-bejnye, majd azt kell mondani, hogy csak kipróbáltuk, illik-e a darabhoz"
RÁSZÁLLT A SZABAD MADÁR
"Az egész darab többek között arra volt jó, hogy a különböző félrevezető történelemleckék, a különböző agyonmanipulált politikai ideológiák után végre valamiféle őszinte, átélhető nemzettudata legyen annak a néhány tízezer embernek, aki ott könnyekre fakadva egyféle katarzisban föloldódott" - mondta egy interjúban Vikidál Gyula, aki a szerepéhez könyveket, tanulmányokat is olvasott Koppányról.
A kritikusok külön dicsérték, hogy a mű végén a kínpadra feszítés és felnégyelés helyett a pogány vezér szimbolikus képpel, a táncosok által négyfelé szakított véres lepellel középről tűnt el, és a kegyetlen leszámolást csak vörös szalagok jelezték.
"Hát ott semmi dolgom nem volt, csak a levegővétel - felelte az énekes, amikor a jelenetről kérdezték. - Egyszer egy hangya elkezdett mászni a hátamon, de nem mozdulhattam meg."
Az ősbemutatón Vikidál Gyula alakította Koppányt
Koltay Gábor könyve feleleveníti a legendát is, hogy az István-láz idején egy élelmes kisiparos négyfelé szedhető Koppány-baba gyártásába kezdett.
Varga Miklós neve mára összeforrt István szerepével, pedig az ősbemutatón még csak a hangját 
adta Pelsőczy László néma játékához. Koltay nem vállalta az esetleges kockázatot, amit a színházi közegben akkor még járatlan előadó szerepeltetése jelenthetett volna. (A Rékát alakító színész-néptáncos Kovács Ottília pedig Sebestyén Márta hangján "énekelt".)
"Függetlenül attól, hogy óriási megtiszteltetés volt számomra, hogy bekerülhettem ebbe a darabba, a szívem mélyén mégis nagy csalódás ért" - tekint vissza Egy hang Európa szívéből című életrajzában Varga Miklós, de beszél a szép pillanatokról is.
A Felkelt a napunk dallamára hófehér galambok repültek ki egy ketrecből, és a bemutató végén, amikor Pelsőczy Lászlóval kéz a kézben meghajoltak, az összekulcsolt, föltartott kezükre rászállt az egyik madár.
"Végig ott ült, amíg a Himnusz szólt, a meglepetéstől és a meghatódottságtól mozdulni sem tudtunk."
Sértettsége csak akkor enyhült igazán, amikor később megkapta Koltay Gábortól a János, a vitéz főszerepét. Azóta az énekes sokszor megtestesítette István királyt is.
Varga Miklós, mint István király
BÁTOR SZEMBENÁLLÁS VOLT
"Árpád szabad népe nem tűr meg idegen zabolát" - zengett harmincöt éve augusztusban a Városliget, ahol az összegyűlt tízezrek közül sokan először érezhették át, mekkora erő rejlik a Himnuszban.
A film 1984-ben készült el. "Az alkotók szándékától függetlenül kialakult valamiféle hangulat, miszerint akinek nem tetszik a film, az nem is lehet jó magyar ember (…) másrészról pedig, akinek tetszik, az egy kocsmai szintre süllyedt nacionalista" - írta Kardos G. György.
A "kritikuspárbajok" idején Gémes György, a Corvin filmszínház vezetője a fanyalgók figyelmét arra hívta fel, hogy tíz év viszonylatában náluk az István, a király a negyedik legnézettebb film volt; az ABBA, a Csillagok háborúja és a Ben Hur után.
1983, Városliget
Az Istvánt azóta számtalan helyen, számtalan szereposztással előadták, és 35 év után sem kopott a népszerűsége. Az alkotók útjai különváltak, a darabot később rendezte Szikora János és Alföldi Róbert is. Koltay Gábor pedig rendszeresen visszatér a magyar történelem nagy formátumú alakjaihoz és fontos eseményeihez, például Trianonhoz vagy a honfoglaláshoz.
Erdélyben először 20 évvel az ősbemutató után, 2003 júliusában mutatták be az István, a királyt. Csíksomlyón 350 ezer néző látta az előadást, amelynek végén a magyar himnusz után felcsendült a székely himnusz is.
Erdélyben felcsendül a székely himnusz is
"De hogyan lehet egy mai fiatalnak élményszerűen elmagyarázni, hogy Nemeskürty az akkor még létező Filmigazgatóság hivatalos, tiltó leirata ellenére vállalta a filmet? - teszi fel a kérdést a rendező. - Az ősbemutató egy meglehetősen bátor szembenállás volt az akkori elhallgatásra, sokfajta hazugságra is épülő történelemszemlélettel, s a végletesen elfojtott nemzettudattal kapcsolatban."
"Magunk sem voltunk biztosak abban, hogy az előadás után megtarthatjuk-e a következőket. A darab egyes jeleneteit, a próbák során mögöttünk egyre sokasodó érdeklődő előtt próbálni sem mertem. Ezeket késő éjjel - amikor az emberek már hazamentek - mertem csak beállítani… Ha az István, a király, teszem azt, az elmúlt harminc évben született volna meg, akkor is szép és emlékezetes rockopera gazdagítaná a hazai színházi életet, de megközelítőleg sem tapadna hozzá annyi érzelem, amely generációkon is átível."
"Felkelt a napunk, István a mi urunk. / Árad a kegyelem fénye ránk. / Hálás a szívünk, zengjen az örömünk, / Szép Magyarország, édes hazánk!"
Az idézetek Koltay Gábor: István, a király 1983-2008, Nagy Feró: Boldog szép napok és Varga Miklós: Egy hang Európa szívéből című könyveiből származnak.
