A csodás hajkorona, a szabályos vonások, a karcsú derék, a gyönyörű mell, a feszes popsi, a hosszú comb mind-mind hozzájárul ahhoz, hogy valakire felfigyeljünk, és azt mondjuk, hogy szép. Ám önmagukban mit sem érnek ezek az adottságok, ha nem tudunk a testünkkel bánni, például ha tartásunk hanyag, járásunk hibás. Pedig ez az, ami megtanulható, és - esztétikai értékén túl - azért is rendkívül fontos, mert betegségek sorát előzhetjük így meg, mint például a gerinc- és derékfájdalmakat, melyek ma már népbetegségnek számítanak, és később akár gerincsérvvé is fajulhatnak. Mit tehetünk? "Gyorstalpaló" tanfolyamunkhoz a téma kiváló szakértőjét, Csermely Andrea szomatikával foglalkozó gyógytornászt hívtuk segítségül, aki hatásos és egyszerűen elvégezhető gyakorlatokat is ajánl a fájdalmak kiküszöbölésre.
Mik lehetnek a helytelen testtartás következményei?
A nem megfeleő testtartás számos fájdalmat, kellemetlenséget, a későbbiekben pedig akár betegségeket is okozhat. Így például a hát- és derékfájás, a gerincbántalmak, amelyek mára már népbetegségnek számítanak, és később gerincsérvvé is fajulhatnak. De a nyaki-, tarkó- és térdfájdalmak, a merev, letapadt izmok, bizonyos idegbecsípődések is sokszor a helytelen tartás számlájára írhatók.
Sok esetben a fejfájás, a migrén is az egész napos görnyedt testtartás következménye lehet, de a helytelen tartás okozhat akár álmosságot, levertséget is. Nem beszélve arról, hogy az emésztés is lelassulhat, ami számos negatív következményt von maga után, de az összenyomott gyomor hatása sem elhanyagolható.
Összességében: sokan nincsenek tisztában azzal, milyen rendkívül fontos a helyes testtartás elsajátítása, pedig tízből nyolc ember a görnyedtség következtében szenved.
Emellett a megfelelő tartás határozottságot, magabiztosságot sugall, ami pedig rendkívül vonzó tud lenni.
(Korábban írtunk róla, hogy még örömszerző izmaink is kárát látják helytelen testtartásunknak.)
Kezdjük az alapoknál! Egyáltalán: milyen a jó tartás? 
Álljunk kis terpeszbe egy fal elé, két sarkunk, a fenekünk és a hátunk érintkezzen a fallal, a fejünk legyen a fal szintje előtt kb. 3-4 cm-rel, a vállakat pedig lazán engedjük le. A betegeimnél a tartáshibákat úgy tudom kiszűrni, hogy megkérem őket, álljanak háttal az ajtóhoz, sarkukat és feneküket szorítsák a falhoz, majd vegyék fel megszokott tartásukat. Ilyenkor rögtön fény derül a hiányosságokra, mindenkinek más és más pontja "metszi" az ajtó síkját.
Alapjában véve két típust különböztetünk meg: az egyiknél lóg a fej, és csak a hát közepe érintkezik a fallal, a másiknál pedig úgymond "katonás", vagyis teljesen feszült a testtartás.
Az előbbit védekezőtartásnak, "stopreflexnek", az utóbbit pedig menekülőtartásnak, "startreflexnek" nevezik a szomatikában. A védekezőtartást felvevő emberek tartózkodók, ezért minél kisebbre akarják összehúzni magukat, behajlítják a hátukat, behúzzák a nyakukat, maguk alá húzzák a medencéjüket, és kitolják a hasukat, befelé fordítják a lábukat, sokszor még a lábujjakat is begörbítik.
A "startreflex" is gyakaran menekülést, védekezést takar, csak ebben "szembeszáll" a problémákkal, a kihívásokkal, peckes járással, kihúzott háttal és vállakkal, fölszegett fejjel, kifelé forduló lábakkal, "főnökösen" tör előre. Régebben a fejre helyezett könyvvel, a karok alá feszített seprűnyéllel próbálták erőltetni a "startreflex"-állást, ami ideig-óráig akár ment is. Akinek azonban ez nem belülről fakad, azt a reflexei visszahúzzák, és egy idő után megint görbe háttal jár-kel.
Hozzáteszem: átmenetileg ez természetes kórtünet a kamaszoknál. Aki természetével ellentétes tartást vesz föl, megerőszakolja magát, olyan, minhta egész nap saját magával szkanderozna.
Sokan hosszú órákig ülnek a foglalkozásukból adódóan. Az ülésre milyen szabályok érvényesek?
Az ülésre is ugyanaz vonatkozik, mint az állásra: sem a start-, sem a stopreflex nem jó. Tehát nem kell kifeszülni, de az asztalra borulni sem szabad, meg kell találni az arany középutat. A keresztbe tett láb hosszú távon nem előnyös, a lábszár, a comb és a törzs lehetőség szerint mindig derékszöget zárjon be. Az ülőmunkát végzők próbáljanak meg többször helyzetet változtatni. Bárhol ülünk is, néha figyeljünk oda tartásunkra, és ha szélsőségen kapjuk rajta magunkat, próbáljuk korrigálni. 
Ha túl feszes a tartásunk, cica módjára görbítsük a hátunkat, majd középig engedjük vissza a vállainkat, hátunkat. Erősen húzzuk ki magunkat, ha görnyedünk, majd középig engedjük vissza a hátunkat, vállainkat. Ezzel rengeteg nyak- és hátpanasztól menekülhetünk meg az idők folyamán.
Milyen tartó-lazító gyakorlatokat ajánlatos rendszeresen végezni?
Két fontos függesztőövünk van: a váll- és a medenceöv. A vállak lazítása igen egyszerűen elvégezhető: a kezeket a test mellett leengedve, előre kell húzni a két vállat, pár másodpercig megtartani, majd elengedni. Ezután hárazárni a lapockákat, pár másodpercig megtartani és szintén elengedni. Ezáltal automatikusan beáll középre a váll. Az izmok rövid megfeszítése, majd ellazítása a lényeg, nem pedig az, hogy a vállat az antagonista, vagyis ellenkező mozgást végző izom húzza vissza. (Ezt a gyakorlatot akár a cikk olvasása közben is könnyedén el lehet végezni. Azonnali felfrissülést okoz.)
Másik kifejezetten jó lazító gyakorlat, ha az ember megfeszíti, majd kiengedi a farizmait. Ezután meg kell próbálni csak az egyiket kiengedni, majd csak a másikat megfeszíteni. Eleinte általában senki nem tudja külön-külön mozgatni a kettőt, a combjait is "berántja", bemozdul az egész alsótestével, mert annyira görcsös.
Mivel ezekkel a gyakorlatokkal már a reflexkörökbe avatkozunk bele, még lényegesebb, hogy az ember ne erőlködjön, hanem inkább kisebb, finom, apró mozdulatokat végezzen. Hiszen minél jobban akarja, annál kevésbé fog menni. Ezt a mozdulatsortlegkönnyebb hanyatt fekve, kinyújtott lábakkal begyakorolni, és miután már helyreáll a reflex, állva és ülve, bárhol és bármikor végezhető. Az egyre szaporodó csípőpanaszok többsége a befelé, illetve a kifelé húzó izmok túlsúlya miatt következik be, ami befolyásolja a járást is: csámpássá vagy kacsázóvá teszi.
A medence tartása is nagyon fontos: enyhén hajlított és terpesztett lábbal, az egyik kezet a hasra, a másikat hátul, a derékra helyezve a medencét ki kell tolni, illetve be kell húzni, majd félúton megállítani. Kevesen tudják, de az állkapocs tulajdonképpen a medence "megfelelője", és aki az állkapcsát folyamatosan szorítja, éjszaka a fogát csikorgatja, annak valószínűleg a csípőízületei is kötöttek. Tehát még az arcizmainkon is érdemes néza lazítani!
Gyakran még a fiatalok is panaszkodnak derékfájásra, amit többnyire egy "rossz" mozdulat vált ki. Hogyan kell lehajolni, valamilyen terhet megemelni?
Semmi esetre sem feszített tartásban, nyújtott lábbal és egyenes törzzsel. A felnőtteknek a gyerekektől kellene példát venniük, mivel ők még ösztönösen kímélik a szervezetüket. Zokni- és cipőhúzáshoz leülnek a földre, és nem lehajolnak, hanem leguggolnak a földön heverő tárgyakért. Az ágyból való felkelésnél is a gyerekek módszere követendő, ők maguk alá húzzák a lábukat, oldalra fordulnak, és úgy másznak ki. A felnőttek általában "keljfeljancsi" módjára pattanak ki az ágyból.
Ugye úszással jól ellensúlyozhatók a gerincbántalmak?
Az orvosok különösen a mozgásszervi problémákra, a gerincferdülésre javasolják előszeretettel az úszást. A víz felhajtóerejének köszönhetően valóban olyan könnyített mozgásról van szó, amely tehermentesíti a gerincet és az ízületeket, enyhíti a fájdalmakat, tehát elvileg mindenkinek jót tesz. De csak elvileg, hiszen mindenkinek mást jelent az úszás: a legtöbben "egyedi" úszásnemben tempózunk, fittyet hányva a szabályokra. Ha valaki kiemelt fejjel úszik, az egész gerince megfeszül, megterheli a nyakát, illetve a felső hátszakaszt.
A szabályosan, helyes légzétechnikával úszóknak is csak akkor tesz jót ez a sport, ha lazán, kényelmesen tempóznak, nem pedig minden erejüket beleadva, összes izmuket megfeszítve. Gerincferdülés vagy mozgásszervi problémák esetén a helytelen mozgással csak fokozhatjuk a panaszokat. Emellett az úszásnemet is egyénileg kell megválaszatani.
Mely mozgásfajták javasolhatók mindenkinek?
A séta nagyon egészséges, de csak a friss levegőn, és nem az aszfalton. A pilates is jó szívvel ajánlható minden korosztály számára, hisz amellett, hogy kíméletes az ízületekkel, megerősíti a gerinc és medence stabilitásáért felelős ún. core izmokat. Ha melegebb lesz az idő, illetve nyáron pedig érdemes majd minél többet mezítláb járkálni a homokban vagy füvön. Ilyenkor részben "fellélegzik" a láb, részben a lábujjhelyen, a sarkon, a külső,
majd belső talpélen való járás jót tesz a láb boltozatának, a tartásnak, a vérkeringésnek, jótékonyan hat a bokasüllyedésre, a bokaszalag-sérülésekre.
Mozgásra egyébként mindenképpen szükségünk van, de fontos, hogy ki-ki a saját igényének, mentalitásának, csontozatának, izomzatának, ízületeinek, korának és nemének megfelelő sportot válasszon. Lényeges alapelv az is, hogy csak annyit mozogjunk, amennyi jólesik! Az egész világ, a hétköznapok úgyis kizárólag a megfelelésről szólnak, elvárások sorának kell eleget tennünk, legalább a testmozgást ne teljesítménykényszerből végezzük, hanem a felfrissülésünk, regenerálódásunk érdekében! Ha közben valahol fáj, azt vegyük komolyan! A test ugyanis azonnal jelez, ha valami nem jól működik, s ilyenkor nem szabad erőltetni, mert azzal csak árthatunk. A túlfeszített, túlnyújtott izmok később megbosszulják magukat.
Az izomláz, az izmok túlzott tejsavképződése pedig az első tünete a megerőltetésnek, a túlterhelésnek. Ha bekövetkezik, laza, könnyed mozgással rá kell dolgozni az izmokra, hogy a tejsav mielőbb felszívódjon. Egy kellemes, sós fürdő szintén enyhítheti a tüneteket. Sokáig az plántálták belénk, hogy akkor leszünk erősek, ha sportolás után izomlázunk lesz. Pedig épp az ellenkezője igaz: az izmok a fájdalommal jelzik elégedetlenségüket, túlterheltségüket.
Milyen bemelegítő gyakorlatokat ajánl a húzódásokra, az egyéb sportsérülések megelőzésére?
A hirtelen megkezdett fizikai aktivitás kifejezetten káros, a sérülésekről nem is beszélve. Nagy megterhelés előtt tehát elengedhetetlen a bemelegítés, az izmok és az ízületek alapos átmozgatása, óvatos fejkörzés, -billentés oldalra, előre - de hátra soha! -, a vállak, a kezek, a törzs körzése, átmozgatása, majd némi futás…
Végezetül milyen mozgásfajtákat ajánl gyemekeknek?
Bármit, amiben kedvüket lelik. Minél kisebb korban hozzá kell szoktatni a gyerekekett a rendszeres testmozgáshoz, úgy, hogy megtapasztalhassák a szabadidős sport örömét, vagyis azt ne kényszerből, ne teljesítményorientáltan, hanem saját kedvtelésükre űzzék. Sajnos a mai szülők többsége versenyszellemben nevelkedett, abban dolgozik, s ez jól látszik a testtartásukon is. Szülőknek és gyerekeknek úgy kellene sportolniuk, hogy az stresszmentesítő, feszültséglevezető legyen, ne pedig arról szóljon, hogy az ember teljes erőbedobással, gyorsan akarja elérni az elérhetetlent.
