Csodálatos édesanya, odaadó feleség, lelkesen kemény edző, céltudatos vállakozó, szépséges fitneszvilágbajnok, sztártréner. Közvetlensége, kedves lénye magával ragadó. Bűbájos mosolya állandóan ott ragyog arcán, a belőle sugárzó harmónia hátására pedig mi magunk is feltöltődünk közelében. A két lábon járó egészség és fittség. Energiabomba. Nagy szerepe van abban, hogy a lányom a sportot, a fitnesz világát választotta hivátásául; egyik személyes példaképe. Ő Béres Alexandra, aki a legbájosabban tudja mondnani: nincs sok hátra, ígérem.
Lányommal számtalan óráján vettünk már részt; most is egy intenzív aerobik napon, az órája után, izzadtan, csatakosan találkoztunk. Mozgásról, sportról, táplálkozásról, kislányairól kérdeztük, de a közelgő húsvét is szóba került, és még saját trükkjeit is megosztotta velünk.
Korán kezdtél sportolni, így a fegyelmezettség kicsi korod óta elvárás veled szemben, vagy inkább magaddal szemben. Az imádott nagyszülők hogy viselték, hogy finom falatokkal nemigen lehetett téged kényezteteni?
A nagymamám cukorbeteg volt, tartotta a diétát, úgyhogy még tanultam is tőle főzési trükköket. Mindig figyeltek arra, hogy mindenki kedvence be legyen készítve a hűtőbe, ez esetemben a lecsó volt, amit el tudtak úgy készíteni, hogy isteni volt, és nyugodt szívvel ehettem.
A gyerekeid követik a példádat, sportolnak?
Igen, mind a ketten tornásznak. Elvittem őket Irénke nénihez is gimnasztikára, az egykori edzőmhöz, aki a 80. évén is túl van, és Schultz Mónihoz, aki szintén ritmikus gimnasztika edzőm volt. Panna, ő már versenyzik is, nyert kupákat,
de nem ez a lényeg, hanem hogy nagy örömét leli a sportban.
Ha hazamegyünk, és kész a lecke, azonnal tornázni kezd, mutatja a koreográfiákat.
Van, aki szerint a versenysport csak ad a gyerekeknek, mások szerint nem tesz jót, például rengeteg időt vesz el tőlük.
Panna négyszer jár hetente edzeni, én ebben a koromban hatszor jártam. Sose éreztem úgy, hogy bármiről lemaradnék. Nekem csak adott a sport: közösséget, élményeket, sikereket.
A közösségi oldalakon látszik, a szülők sokszor hisztérikus résztvevői a gyerekek edzésének, versenyeinek. Mintha nem is a gyerekekről szólna mindez.
Egyetértek. Jó dolog, ha dicsérnek egy gyereket, mert többfelé is jól teljesít, de az nem jó, ha a szülő a gyereke révén akar sikerélményhez jutni.
Sok szülő az edőválasztásban is bizonytalan. Mit tanácsolsz nekik?
Mindenképpen nézzenek meg egy edzést a gyerekkel együtt. És egy versenyt is. Ott látszik, milyen az edző és a tanítványok viszonya. Nem feltétlenül az a lényeg, hogy kedves és szórakoztató legyen a mester.
Beszélgessünk a saját gyerekünkkel, hallgassuk meg, miket mesél az edzésekről, milyen érzései vannak. És adjunk időt! Érdemes legalább három hónapot beletenni egy sportágba. Nem lehet sikerélménye, amíg bele nem jön valamelyest.
Ha abba akarná hagyni a sportot az egyik gyereked, engednéd?
Azt, hogy teljesen abbahagyja, nem. A mozgásra szükség van, de sportághoz nem ragaszkodom.
Mennyire vagy szigorú a táplálkozással? Belerakod otthon a sütibe a cukrot?
Reformételek vannak nálunk, de nem szoktam megvadulni, például volt olyan sütemény, ami borzalmas lett édesítőszerrel. De ha például édesburgonya levest főzünk, akkor abban eritrit van vagy stevia, a süteményekbe viszont jobb a nyírfacukor. A természetes édesítőszerek híve vagyok.
A szabály édesség terén egyébként az, hogy otthon nem tartunk,
de ha például beülünk egy kávézóba, akkor rendelhetnek bármit, vagy ha kapnak például nyuszicsomagot - ami lassan aktuális lesz -, akkor természetesen azt is hazahozhatják, megehetik, nem tiltunk semmit. Én is szeretem az édességet, de csak háromszor eszem évente, a gyerekeim születésnapján és karácsonykor.
Mindig a mérték a lényeg, húsvétkor is.
Nincs baj a kacsacombbal, sőt a zsírjával sem, jó, ha ízes az étel, csak érdemes mellé salátát, zöldségféléket, káposztát enni köretként, nem csak a krumplipüré létezik. Egy bablevessel sincs gond. Nem kell hozzá feltétlenül kenyeret enni, a többiek megtehetik, én nem választom.
De ha valamit nagyon kívánunk, az sem gond, el lehet menni másnap kocogni, így senki nem szerezne pluszkilókat - a húsvéti dőzsölés miatt sem.
A lényeg az, hogy egész évben hogyan táplálkozunk. Őrült mennyiségű cukrot amúgy ilyenkor sem érdemes enni, mert nem tesz jót, megfájdul a fejünk, támadja az immunrendszert. Lehet finomítani a recepteken, kevesebb cukrot beletenni, mint amit írnak, illetve egy részét helyettesíteni.
Kibírod, hogy ne "téríts"? Hogy ne szólj rá például a férjedre, hogy na, azt inkább ne egye meg.
Fura, de még fogadásokon is észreveszem, hogy idegenek zavartan néznek rám, mintha ciki lenne a jelenlétemben enni valami zsíros vagy cukros ételt.
Pedig én soha nem szólok bele mások étrendjébe. Mindenki a saját döntései szerint él, én is.
Ha beülünk egy étterembe, a férjem kikéri olykor a csülköt is, még örülök is neki, mert azt otthon nem szoktam készíteni. Desszertet is eszik. Eszembe sem jutna lebeszélni róla. Viszont annak kifejezetten örül, hogy otthon nincs édesség, így nem esik kísértésbe. Amikor összekerültünk Krisztiánnal, én már versenyeztem, szigorú diétán voltam, ő pedig az ellenkező végletet képviselte a táplálkozásban, úgyhogy külön főztem neki és magamnak is. Aztán összecsiszolódtunk ezen a téren is. Az én szabályaim enyhültek, ő pedig megszeretett egy csomó olyan reformételt, amit én eszem.
Eljött a pillanat, hogy kimondta, fizikailag jobban érzi magát, ha inkább azt eszi, amit én.
Mit tanácsolsz az olvasóinknak, hogyan lehet megszerettetni a gyerekekkel, a családdal is az egészséges ételeket? Te hogy csinálod?
A trükk, ahogy rá lehet szoktatni a családot az egészséges táplálékokra az, hogy együtt kell étkezni. Kirakni az asztalra mindent: amit nekik készítek, és azt is, amit magamnak. Mindig legyen választási lehetőség. Többet főzök egyszerre, legfeljebb megmarad másnapra. Ha tésztát ennének, akkor magamnak külön készítek zöldséget. A férjem meg a gyerekek eszik az ételüket, de persze szednek az enyémből is egy kicsit, szokják az ízeket. Ez nálunk nagyon bevált.
Gyerekekkel kapcsolatos trükk az is, hogy nem kérdezem meg, kérnek-e gyümölcsöt, zöldséget, hisz hajlamosak azt mondani, hogy nem, hanem kiteszem, és miközben játszanak, mindig elfogynak az egészséges nasik. A vízzel is így van, kirakom eléjük. Elfogy.
Mennyit tudsz velük lenni? Gondolom, tele a naptár.
Majdnem minden hétvégén dolgozom, négy-öt-hat vidéki városba is megyek rendezvényekre. Ilyenkor anyukám vagy Krisztián van velük, és azt kell mondanom, nagyon jót tesz nekik az olyan intenzív együttlét, amikor anya kicsit kilép a képből. De hétköznap mindennap én megyek a gyerekekért, viszem őket különórára, velük vagyok egész délután, én fektetem őket.
Nem is bírnám máshogy, nagy igényem van nekem is az összebújásra, bekuckózásra. Nem menne semmi, egy stabil bázis nélkül, ahova este jó hazatérni, és ahonnan úgy indulok el reggel feltöltődve, hogy bármi lehet, ez egy új nap. Őszintén azt gondolom, életem minden sikere mögött a család áll. Nem hiszek abban a modellben, ahol a gyerekek hamar messze költöznek a szüleiktől. Szerintem szükség van a fizikai közelségre, a sok együttlétre, az itt és mostra.
