Régóta tudjuk: nagy bajban van az egészségügy. Sok szempontból. A financiális nehézségek, az alulfizetettség, az ebből adódó hazai orvoshiány súlyos nehézséget okoznak. Megkéreztük állandó szakértőnket, bennfentesként hogyan látja az egészségügy helyzetét. A doktornő egyedi szemszögből tenkitett a problémára, továbbá elárulta, szerinte miért beteg az egészségügy. Dr. Kereserű Rózával, címzetes főrovos, háziorvossal beszélgettünk.
Évitizedek óta praktizáló orvosként, bennfentesként milyennek látja az egészségügy, az orvoslás jelenlegi helyzetét?
Betegnek. Több sebből vérző, krónikus beteg az egészségügy és az orvoslás egyaránt. A gyógyulásához a jelenlegi egészségügyi rendszer teljes átalakítására, totális szemléletmódváltásra lenne szükség, mert a mostani - és személy szerint ebben látom a legnagyobb problémát - a betegséget kizárólag az öregedés következményének tekinti, és a kezelést a gyógyszerekben és a sebészeti beavatkozásokban látja. Ezek mellet az ember, a beteg egy önmagára kiszabott "halálos ítélet" súlya alatt él, mert betegségeinek úgy 80 százalékát a helytelen életvitele, és különösen a rossz étkezési szokásai okozzák.
Ideje, hogy az orvosok elmondják az igazságot a betegeiknek arról, hogy a betegségek többségét a rossz életvezetés okozza - ahelyett, hogy a gyógyszeripar fizetett bérencei legyenek.
Az orvosok mulasztást követnek el betegeikkel szemben, amikor egyszerűen gyógyszereket írnak fel, és csak ritkán beszélnek az életmódbeli változtatásokról - különösen az egészséges étrendről, a testmozgásról és a stressz csökkentéséről -, amivel a legtöbb krónikus betegséget megelőzhetnék, vagy akár kezelhetnék is.
Orvosként azt mondom, a beteg gyógyulása, egészsége legyen a legfontosabb. Az ember, a beteg legyen az első! Az orvosok az étrendről és a testmozgásról beszéljenek a gyógyszerek felírása helyett.
Az orvos igazi feladata jelen körülmények között az étrendi és életviteli tanácsadás kell hogy legyen, nem pedig az, hogy a receptkönyvért nyúljon, amikor baj van.
Ön ezt alkalmazza a praxisában?
Természetesen! Én ténylegesen beépítettem az életmódorvoslást a saját gyakorlatomba, és másokat is erre ösztönzök.
Már túlságosan régen folyik az, hogy az emberek krónikus betegségekkel élnek azért, mert az egészségügyi rendszer nem tesz komoly lépéseket az egészséges táplálkozás népszerűsítésére. A jelenlegi egészségügyi kampányok túlságosan vérszegények ahhoz, hogy kézzelfogható és mérhető eredményük legyen.
Azonnali paradigmaváltásra, az életmódváltást ösztönző orvoslásra van szükség.
Az egészségügyi rendszer súlyos milliárdokba kerül, és ennek jó része megy csupán a gyógyszerekre. E pénz egyharmadát a rák és szívbetegségek gyógyításának költségeire fordítják. 
Ezek a hatalmas összegek évente csak emelkednek, de a krónikus betegségek - cukorbetegség, elhízás és szívproblémák - nem csökkennek. Sőt! Növekszik az idő előtti halálozás aránya, és a krónikus civilizációs betegségek - közöttük különösen a szívbetegség, a diabétesz és a rák - járványszerűek lettek, mióta a gyógyszergyárak és az élelmiszer-előállítók a hasznot előbbre rangsorolják, mint az emberek egészségét.
A legfrisebb statisztikák a várható élettartam 0,1 éves csökkenését jelezték, miközben az emberek kétharmada túlsúlyos vagy elhízott, tehát ez további sok-sok ember idő előtti halálát fogja okozni.
A krónikus betegségek aránya is növekszik, rengeteg ember szenved "életmód okozta betegségben", például a 2-es típusú cukorbetegségben, és az éves halálozások negyedét a szív- és érrendszeri betegségek okozzák.
Fogjuk már föl, hogy az étel a lényeg! Az étel, amit megeszünk, és az életvitelünk óriási hatással van a krónikus betegségek kialakulására, amelyek költségei az egészséügyi ráfordítások 75 százalékát emésztik fel.
A gyógyszeripar és az élelmiszeripar a profitot helyezi előtérbe, és valójában nem érdekük, hogy az emberek tudatosan, az egészséges életmódot szem előtt tartva éljenek.
Az élelmezésügyi irányelveket az élelmiszeripar gazdasági igényeinek kielégítésére felhigították, és a a piacra kerülő élelmiszer csak az élvezetet szolgálja, ahelyett, hogy jó egészségi állapotot fenntartó tápanyagok forrása lenne.
Félreértés ne essék, nem azt mondom, hogy gyógyszerekre ne lenne szükség. Dehogynem! De nem ilyen mértékben, és nem mindenre - marékszám. Akkor beszélhetnénk gyógyszeres gyógyításról, ha a gyógyszer nem csupán - viszonylag - tünetmentessé tenné a beteget, hanem kvázi meg is gyógyítaná. De a vérnyomásszabályzó gyógyszer erre nem képes. Amíg a gyógyszerek dozírozását folyamatosan emelnem kell annak érdekében, hogy a beteg továbbra is tünetmentes legyen, nem beszélhetek gyógyításról. A tünetmentesség nem egyenlő az egészséggel. Csupán elviselhetőbbé teszem a betegségét, ám egészséget ily módon nem adok az embernek.
Miben látja a megoldást?
Vannak reményteli momentumok - egyes emberek egyre inkább érdeklődnek az élelmiszerek és az étrendi, életmódbeli kérdések iránt, egyes orvosok pedig - köztük én is - már az életmódorvoslás szemléletmódja szerint praktizálunk. Kissé olyan ez még, mint Don Quijote szélmalomharca. De azért megyünk előre. Mert felesküdtünk - nemcsak köt, de komolyan is vesszük a Hippokratészi esküt: felesküdtünk, hogy tudásunkat a betegségek megelőzésére, a betegek testi-lelki gyógyítására fordítjuk.
