A legtöbb internetfelhasználó már találkozott rosszindulatú kommenttel. Akad, aki megsértődik, míg más egyszerűen csak trollnak nevezi a szerzőt. De hol húzódik a határ a viccelődés és az online zaklatás között? És miként lehet megóvni az utóbbitól a gyerekeket? Szakértőink segítenek a súlyos probléma megoldásában.
Ritához azzal fordult a tinédzser lánya, hogy az egyik közösségi oldalon egy ismeretlen naponta goromba hozzászólásokat fűz a képeihez. Bár a problémát hamar megoldották a profil privátra állításával, Ritát ez az eset ébresztette rá arra, hogy sosem beszélgetett el a lányával a biztonságos internethasználatról.
VIRTUÁLIS CSÚFOLÓDÁS
Dr. Szeifert Noémi pszichológus szakértőnk szerint akkor beszélünk online zaklatásról, vagyis cyberbullying-ről, ha valakit folyamatos verbális agresszió ér.
- Ez lehet felkavaró tartalmú anonim üzenet, rosszindulatú pletyka, egy, a másik lejáratására indított blog, de ide tartozik a személyes fiókba való belépés vagy a virtuális térben történő kirekesztés is - kezdi szakértőnk. - Az ilyen jellegű agressziót érzelmileg hasonlóan éljük meg, mintha a közvetlen fizikai környezetünkben történne, ugyanakkor az időben és térben kiszámíthatatlan volta súlyosbítja a helyzetet.
Az áldozatban tárgy nélküli félelem alakul ki, hiszen sokszor nem is tudja, hogy ki zaklatja. Ez a fizikai és a pszichés állapotára is hatással lehet: sápadtság, alváshiány, étvágytalanság léphet fel nála, ám stresszt és akár pánikrohamot is átélhet az online zaklatás elszenvedője.
A MEGOLDÁS: KOMMUNIKÁCIÓ
A szülők számára kihívást jelenthet a gyerekeik megvédése, mert a mai fiatalok számára az online térben való jelenlét teljesen természetes.
- Úgy kell őket szocializálni, hogy megtanulják a biztonsági jelszó fontosságát, a webkamera és a közösségi oldalak felelősségteljes használatát - folytatja szakértőnk. - Tiltás helyett beszéljünk gyermekünkkel arról, miért veszélyes fotókat, adatokat közölni magáról, hogy felhasználhatják a képét és visszaélhetnek vele, hátha ez elgondolkodtatja a gyermeket is.
Ha pedig zaklatni kezdik őket, fontos, hogy jelentsék ezt a szülőnek vagy bárki másnak, olyan felnőttnek, akiben megbíznak.
Minden szempontból lényeges, hogy mély bizalmi kapcsolat alakuljon ki szülő és gyermeke között; az internetes zaklatás elkerülése érdekében az lenne a járható út, ha a gyerek azt érezné: bizalommal fordulhat a szülőhöz, és együtt átbeszélhetik, hogy mit érdemes és hasznos megnézni a neten, és mi az, ami veszélyeket rejt.
Másrészt így az esetleges zaklatás esetében is tudja a gyermek, hogy bizalommal fordulat a szülőhöz, nyíltan beszélhet az őt ért atrocitásról. A magukba folytott probléma, az esetleges szégyenérzet jelentősen súlyosbítja a helyzetet.
A bizalmi kapcsolat alapja minden esetben a kommunikáció. A nehézségek pedig itt kezdődnek. A felmérések alapján kimutatott átlagosan 7 perc, amit minőségi időként a gyerekükkel töltenek a szülők naponta, még arra sem elég, hogy az aktuális történéseket átbeszéljék.
Továbbá erősíteni kell a fiatalok önbecsülését, hogy ne hagyják magukat a "beszólások" miatt gyötörni. Egy egészséges önértékeléssel rendelkező fiatal kevésbé sebezhető, bántható az online térben.
A BÁNTALMAZÓ IS LEHET ÁLDOZAT
Bizonyos értelemben a zaklató maga is áldozat, akinek súlyos személyiségproblémái vannak. Ezek a gátlásos, szorongó személyek anonimitásba burkolózva próbálnak kompenzálni, és úgy gondolkodnak, hogy ha már nem szeretik őket, akkor legalább féljenek tőlük.
Ezért többnyire a fiatalabbat és a gyengébbet bántják, bár az irigység vezérelte kommentek is feltűnnek. Viszont aki sosem kap választ, az előbb-utóbb megunja a dolgot - állítja a pszichológus.
BIZTONSÁGI ELŐÍRÁSOK
Topa Zoltán rendőr őrnagy, ifjúságvédelmi referens azt mondja, az online térben zajló támadások azért is rendkívül ártalmasak, mert célzottan ott történnek, ahol a napjainkat töltjük.
- Otthon és a munkahelyen egyaránt kerülhetünk kínos helyzetbe "rosszakaróink" megosztásai, bejegyzései miatt. Hogy ne váljunk célponttá, érdemes odafigyelni arra, hogy milyen adatokat teszünk közzé a közösségi oldalakon - mondja a szakértő.
Amit megosztunk, az mások számára is hozzáférhetővé válik, a közzététel pedig egyfajta hozzájárulás, ezért mindig gondolkodjunk, mielőtt felteszünk valamit a netre! Egy felszabadult pillanatban készült, előnytelen fénykép vagy videófelvétel később kárunkra lehet. Mindig ügyeljünk a jelszavunkra és az adatvédelmi beállításokra is!
Adatainkat, képeinket ne tegyük nyilvánossá, hiszen minden közösségi oldalon szabályozhatjuk még a láthatóságot, a hozzáférést is. Fontos, hogy ne kattintsunk rá minden hírre és megosztásra, hiszen onnantól kezdve egy kellemetlen videó a nevünk alatt futhat tovább. A hozzászólásoknál, a fórumokban is legyünk óvatosak!
Ne menjünk bele internetes szóváltásokba, intim képeket pedig még a biztonságosnak hitt Snapchaten se osszunk meg magunkról, akkor sem, ha nem látszik az arcunk! Böngészésnél használjunk inkognitómódot: nem tartozik senkire, hogy milyen oldalakon és hol internetezünk! Ha valaki zaklatóan, bántalmazóan lép fel velünk szemben, tiltsuk le, és jelentsük a személyét az oldal üzemeltetőinek, szükség esetén a rendőrségnek.
ÍGY VÉDHETJÜK MEG GYERMEKEINKET 
- A kisebb csemetével beszélgessünk az érzéseiről, az internetes világról, a mesékről, az életről. Bármiről, csak kommunikáljunk! Ezzel tudjuk kialakítani a mély bizalmi viszonyt.
- El kell érni, hogy gyermekünk felismerje a vészhelyzetet, és merjen jelezni, segítséget kérni.
- Állítsunk fel korlátokat! A számítógépes játékok hasznosak is lehetnek, hiszen versenyhelyzetet teremtenek, feljesztik a problémamegoldó képességet. Ugyanakkor legyenek szabályok, amelyeket következetesen be is tartatunk.
- Törekedjünk közös élményekre! Nyújtsunk másfajta ingereket is a gyereknek, játsszunk együtt vele!
- Túl azon, hogy felkészítjük a kicsit az internetes világ veszélyeire, egyéb védelmi eszközöket is igénybe vehetünk a szülői kontroll erősítése érdekében. Erre a célra különféle szülői felügyelet szoftverek érhetők el.
