Prielle Kornélia dajkálta, Jókai dicsérte, Ady lelkesedett érte. Blaha Lujza korának egyik legmeghatározóbb színésznője volt. A legnagyobb színpadi szerepeket játszotta el; a népopera és a drámai műfajok terén is bizonyította kivételes tehetségét. Ünnepelt színésznőként bárhová utazott, mindenhol lázba hozta a férfiakat. A színpadon mindig magabiztos primadonna egy dologtól rettegett életében. De attól nagyon.
Lakásának erkélyéről rálátott a színházára. A budapesti tér, ahol az akkori Nemzeti állt, ma a Blaha Lujza nevet viseli. A naponta többször hallott villamos- vagy metrómegálló-név egy valaha élt ünnepelt színésznőhöz kötődik, ráadásul ahhoz, akinek állandó jelzőjét az egész ország fújja. Hiszen ő "a nemzet csalogánya".
Egy kedves barátjától kapott tulipános ládikában tartotta emlékeit, legkedvesebb leveleit, emlékkártyáit, nevezetes színlapjait, a hozzá írt verseket és "szerény naplóját" - ahogy ő fogalmazott. Lessünk hát bele a naplójába, hogy egy kicsit jobban megismerjük az életét végigéneklő Blaha Lujzát!
A legjelentősebb színpadi szerepeket játszotta el
A kis Blaháné
Bár én személy szerint mindig azt hittem, leánykori nevén vált híressé a primadonna, az igazság az, hogy a Blaha az első férje vezetékneve volt. Jan Blaha cseh származású osztrák karmester katonazenekarával kísérte azt a színtársulatot, amelyben az akkor még kislány Lujza játszott. "Blaha bácsi" - ahogy eleinte nevezte a nála húsz évvel idősebb férfit - kezdte komolyan tanítani és menedzselni a tizenötéves lányt.
Aki egyébként Reindl Ludovika néven látta meg a napvilágot, de - édesanyja után - mindenki csak Lujzinak szólította.
Ahogy egész élete, úgy születésének története is kalandosra sikerült. Édesapja, Reindl Sándor katonatisztként híres volt gyönyörű hangjáról és "nótázó kedvéről". Nyíregyházán állomásozott éppen, amikor egy kiránduláson megismerkedett Ponti Lujza színésznővel, és egymásba szerettek. Szüleikkel dacolva döntöttek úgy, hogy összekötik az életüket, és ezt 1848. február 24-én házassági esküvel pecsételték meg.
Reindl Ludovika, akit Blaha Lujza néven ismerünk
Reindl ugyan kilépett a császári hadseregből, ám három hét múlva a szabadságharc miatt, a haza védelmében hadba lépett.
Mint szabadságharcos őrmesternek, a '49-es fegyverletétel után bujdosnia kellett - így hozta össze a sors egy vándorszínházi társulattal, akik befogadták, és Várai Sándor álnéven megkezdte színészi pályafutását. A társulat szekerein zötyögtek éppen a következő előadás felé, amikor felesége Rimaszombat első lakóházában, egy csizmadiamester otthonában világra hozta kislányukat, Ludovikát.
Kivételes tehetsége korán megmutatkozott
Színpadra születve
A társulat szinte saját gyermekének tekintette: Prielle Kornélia - aki ekkoriban szintén ehhez a társulathoz tatozott - dajkálta, és később, amikor Lujza a Nemzetihez került, akkor is örömmel fogadta, már befutott színésznőként támogatta.
Lujzi ötéves korától színpadi szerepekben lépett fel, a vándortársulattal jártak városról városra. Kívülről igzalmasnak és vidámnak tűnhet ez az élet, de ahogy a naplójában írta, "leginkább nélkülözésről, éhségről és bizonytalanságról szólt". A kislány tehetsége és gyönyörű hangja már ekkor megmutatkozott, de szülei szigorúan fogták, tudta például, hogy ha elrontja a szövegét, nem kap vacsorát:
"ettől félek a legjobban, és a borzasztó félelem miatt nincs lámpalázam".
Hatéves múlt, amikor édesapja előadás közben meghalt, a következő évtől gyámapja, Kölesi Antal nevelte, aki Győrben díszletfestőként dolgozott. Hogy a neveket tovább bonyolítsuk, főszereplőnk tíz éven át gyámapja nevén, Kölesi Lujzaként is játszott. Merthogy amikor alkalma volt, mindig színpadon állt, ha egy kis kényszerszabadságra utalták a körülmények, máris szerepek, dalok után vágyakozott.
Blaha Lujza a győri években Kölesi Lujzaként volt ismert
Sipos Károly színigazgató a szabadkai színházba szerződtette tizenöt évesen, itt ismerkedett meg első férjével, Jan Blahával. "Muszáj danulni, Lujzika" - mondogatta egyfolytában a magyarul a kedvéért tanuló, német anyanyelvű Blaha, és tanította is folyamatosan; opera-énekesnőt szeretett volna csinálni belőle. Lujza élvezte a próbáikat, a dalokat, amelyeket neki írt.
Habár Blaha János nem tudott magyarul, Lujza pedig nem beszélt németül, egy leckeóra végén énektanára szerelmet vallott a színésznőnek, majd a kezét is megkérte. Esküvőjükre 1865-ben került sor, Blaha Lujza ekkor mindössze 15 éves volt, vőlegénye pedig már betöltötte a 37-et.
1866-ban a beteges Blahának orvost keresni utazatk Bécsbe, ahol kapcsolatai révén Lujza bekerült a színházi világba, a Carelteatherben szerződést is ajánlottak neki, ám ő - bécsi rokonai megbotránkozására - nem fogadta el. Magyar színésznő akart maradni, így amint lejárt a szabadsága, repült is vissza Debrecenbe.
Az ország primadonnája, a "nemzet csalogánya" lett
Itt futott be először, és kapta meg egyik sikeres szerepe után a Czipi becenevet, egy komolyabb próbatétel után pedig a primadonna jelzőt. Barátok, kollégák, rajongók hada vette körül, rengeteget dolgozott, és ápolta sokat betegeskedő férjét. Jan korai halála idején még mindig csak tizenkilenc éves volt, és vigasztalhatatlan.
"Én, aki a legcsekélyebb szomorú dolgon elsírtam magamat, most egyetlenegy könnycsepp sem jött a szemembe, de hogy mit szenvedtem, és hogy fájt a szívem, azt leírni sem tudom."
Tizenkilenc évesen már megözvegyült
Pest és Buda primadonnája
A munka viszont ment tovább. Nagyváradi vendégszereplése során figyelt fel rá Zichy Jenő gróf, a kultúra nagy támogatója, aki Szigligeti Ede, a pesti Nemzeti Színház igazgatója kérésére rögtön Pestre is invitálta, de Lujzi azt hitte, csak tréfált. Hogyan is érhetne fel az ő tehetsége az ottani művészekhez?! Először levélben hívták újra, majd másodszor
Paulay Ede jött el érte.
Kiderült, hogy a rendező anno Lujza szüleivel vándorszínészkedett, és kedvességükért hálás azóta is. A színésznő lelkére beszélt, és megígérte, intézi a szerződést. Meg is érkezett a papír hamarosan, négyezer forintos évi fizetéssel (később felment a gázsija tizennégyezerig is). Ez már valami! - vélte a lány, és intendánsához fordult tanácsért, aláírja-e. Alá - mondta az atyai jóbarát, bár hozzátette,
ezért bizony be fogják perelni, mert az itteni szerződése még nem járt le, siratni is fogják, és duzzogva, de büszkén mondani, hogy ők nevelték ki a Nemzeti számára.
A népopera és a drámai műfajok terén egyaránt bizonyította kivételes tehetségét
Szépen búcsúztatta a közönség, a kollégák. A színház valóban beperelte, meg is nyerték a pert, de végül elküldték neki a nyert ezer forintot, mert úgy gondolták, Lujzának nagyobb szüksége van rá.
Utolsó debreceni sétája Blaha sírjához vezetett…
Nehéz szívvel és izgatottan érkezett a nagyvárosba 1871-ben, épp tele voltak a szállodák valmiféle vásár miatt, így alig találtak szállást édesanyjával, mostohaapjával, cselédlányával és Mylord kutyájával. Másnap kivettek egy bútorozatlan lakást, majd ráeszméltek, hogy bútoruk egy darab sincs. Szerencsére a színházban szívesen fogadták, és a kapott száz forint előlegből bútort is tudtak venni.
Lujza, aki a város dédelgetett sztárja volt Debrecenben, rettentően félt - a gyermekkor elmúltával amúgy is nagyon lámpalázas típus volt - az első pesti fellépéstől, hiszen itt szerinte nem ismerte senki. Aggodalma feleslegesnek bizonyult.
"Micsoda taps, micsoda tombolás, mintha csak Debrecenben lettem volna! Játék előtt majd megfagytam, játék után aztán úgy lángolt az arcom, azt hittem, kicsattan."
A Népszínház 1900 körül
"Sok évi gyakorlattal, és szívvel"
Sikere innentől töretlen - még a király és a királynő ezüstlakodalmának ünneplésére is meghívták fellépni Bécsbe, találkozott a walesi herceggel, arab sejk tapsolt neki. Egy impresszárió három hónapos amerikai turnéra akarta rábeszélni, de mivel nem szívesen hagya volna itt a családját, azt mondta,
addig nem megy, amíg híd nem épül odáig. Merthogy múltkor a Margitszigetig alig bírt elmenni hajóval, majd' meghalt a félelemtől…
A színpadi ragyogás mellett harmadik házasságában (a második férjétől, Soldos Sándor földbirtokostól hamar elvált) a hétköznapi boldogságot is megtalálta. A gyöngyösi nőegylet jótékonysági hangversenyén szeretett bele báró Splényi Ödönbe:
"első látásra megtetszett nekem szörnyen az ő nyílt, minden cikornya nélkül való beszéde, magaviselete".
A harmadik férj, a nagy szerelem: báró Splényi Ödön
Az 1881. február 26-i esküvő napjáig mindenki elől titkolták tervüket, Lujza anyjának is csak aznap reggel jelentették be. Szegény zavarában csupán annyit mondott: "Épp lencsefőzelék van: gyönyörű egy lakodalmi ebéd!" Lencsecsuzpajsz viszont ilyen jól még nem ízlett embernek, mint ennek a boldog párnak.
Dacára két házasságának is, tiszteletből és első férje iránt érzett hálája okán mindvégig Blaha nevét viselte a színpadon, mindenki Blahánének szólította. Két gyermeke született, Sári és Sanyi, de sajátjaként nevelte féjre "hozott" gyermekeit is, és összesen hat unokáját, akik közül a kedvence Mancika volt - utolsó éveit vele és nővérével töltötte.
Balatonfüredi nyaralójának tornáczán
Jókai is dicsérte
1875-től, amikortól felépült a Népszínház, főleg már ott játszott, mert szíve mindig is a népszínművek magyar dalai felé húzta - és ez az, amiért egyebek között kiérdemelte "a nemzet csalogánya" nevet. Pest három német nyelvű színháza mellett a Nemzeti Színház és a Népszínház képviselték a hazai vonalat, ez utóbbi pedig a népszerű osztrák, német, francia operetteken kívül kifejezetten a magyar műveknek, a népoperáknak adott teret.
Blaha Lujza énektudása, tehetsége, szenvedélye jelentős közönséget csábított át ezekbe a színházakba, és ezzel sokat adott hozzá a - javarészt német ajkú - pestiek magyarságának megéléséhez, ünnepléséhez.
Amikor a Nemzetit és a Népszínházat az 1900-as évek elején összevonták, prózai szerepekben is bizonyítania kellett, de a kritikusok és a közönség szerint ezekben is kiemelkedően helyt állt.
Solti Dezső, Solti Hermin és Újházi Ede társaságában egy igen figyelemre méltó kalapban
Kivételes tehetségéről Jókai Mór is dicsérően írt: "Nőm, ki ugyanegy színpadon működött Blahánéval, azt mondta, hogy ő a legkitűnőbb drámai művésznők egyike. A tragikai múzsának minden ajándéka egyesítve volt nála: mély érzés s annak minden változatait kifejezni tudó hang, megkapó indulatkitörések, beszélő arckifejezés, eredetiség a felfogásban, plasztikai mozdulatok és előkelő egyszerűség."
Ady Endre versben lelkesedett a színjátszás nagyasszonyáért: "Óh, be nagyon kellett ez a csoda-asszony, / Hogy ebből a földből életet fakasszon".
Lázba hozta a férfiakat
Az egyetlen, amitől Blaha Lujza színészi pályája során kimondottan idegenkedett, az a filmezés volt,
a színésznő ugyanis rettegett a kamerától. Nagyon.
Kimondottan zavarta a hangnélküliség, a mozivászonra szánt erős smink, ahogy az eltúlzott mozdulatok groteszksége is. Olyannyira nem tudott ezzel megbarátkozni, hogy csupán két alkalommal - A táncban és a Nagymama című film főszerepében - állt kamera elé.
A Nemzeti Színház 1901-ben indította útjára az örökös tagság intézményét, ezt elsőként Blaha Lujza kapta meg, akit 1901. március 2-án Széll Kálmán miniszterelnök tüntetett ki a címmel. Utoljára 1923-ban lépett színpadra a Népszínház nyugdíjasai tiszteletére rendezett ünnepségen, ám ekkor már nem énekelt.
A népszínművek királynője 1926-ban, életének hetvenhatodik évében hunyt el. Ravatalánál kétszáz fős cigányzenekar búcsúztatta "a nemzet csalogányát". Temetése impozáns módon folyt le, olyan nagyságrendű esemény volt, mint korábban Adyé, Kossuthé vagy Jókaié. A százezres tömeget kardlappal visszaszorító rendőrök is érezthették, hogy Blaha Lujzával a magyar kultúrtörténet egy fontos darabja süllyed sírba. Végleg és visszahozhatatlanul.
Jókai Mór és Ady Endre mellett helyezték örök nyugalomra a Fiumei úti Sírkertben (Kerepesi temető)
