Ma kényelmes út vezet ide: amennyiben autó helyett a tömegközlekedést válsztjuk, a római kék metró Cinecittà nevű megállójánál kell leszállnunk, hogy a lépcsőkön a főbejárathoz jussunk. Ókori stílusú kapu - rajta hatalmas betűkkel a Cinecittà felirat - vezet az olasz filmgyártás legendás paradicsomába. Itt állhatott valamivel több mint fél évszázada egy Sofia Scicolone nevű fiatal nápolyi lány is, csillogó karrierről álmodva. Ma Sophia Lorenként ismeri a világ.
Sophia Lorent az olasz neorealizmus tette sztárrá
Igaz, abban az időben még nem volt metró… A filmgyárat 1936-ban a város lakatlan határában kezdték el építeni Gino Perressuttinak, a kor egyik legnevesebb építészének tervei alapján.
A Cinecittà (azaz moziváros) ötlete a fasiszta Mussolinié volt, aki azt a szovjetektől kölcsönözte, jó szimattal ráérezve az új művészeti ág, a film fontosságára. Természetes volt hát, hogy a Cinecittàt 1937 áprilisában maga a Duce, a Vezér nyissa meg "A film a legerősebb fegyver!"-jelszóval.
Valaha a filmgyártás európai fellegvára, a Tiberis folyó Hollywoodja volt
A TIBERIS FOLYÓ HOLLYWOODJA
Már az első hat évben majd háromszáz film készült itt, de az igazi áttörést a háború utáni évek hozták. 1947-től évente gyártottak több mint háromszáz filmet, és ebben múlhatatlan érdeme volt az olasz politikusnak, Giulio Andreottinak, aki keresztülvitte, hogy az itáliai mozikban vetített amerikai filmek bevételének bizonyos hányadát hazai produkciókra költsék.
Ez aztán meghozta először a neorealizmus - és vele az olasz film - diadalát. Fellini, Visconti, Pasolini, Sergio Leone, Vittorio de Sica és Roberto Rossellini remekművei mind a mai napig élnek: a Biciklitolvajok éppen úgy, mint a Róma nyílt város vagy a Megszállottak.
E filmekkel azonban nemcsak új sztárok jelentek meg, hanem a Cinecittà életével örökre összefonódó, egyszerű olasz családok is. Famíliák apraja-nagyja statisztált az itt készülő filmekben; legyen szó a Ben Hur római légiósairól, Kleopátra egyiptomi szolgálóiról vagy a Quo vadis? keresztény mártírjairól.
A Ben Hur 1959-ben készült, ám a mai napig felveszi a versenyt bármelyik modern gladiátorfilmmel
Mert időközben persze az amerikaiak is felbukkantak. Olcsó helyszíneket és szereplőket keresve elképzelni sem lehetett jobb választást, mint a Tiberis folyó Hollywoodjának (Hollywood on the Tiber) keresztelt Cinecittàt; a tengerentúli filmesek Róma adottságain túl a moziváros felszereltségét is tökéletesnek tartották.
Igaz, itt nem pálmafák díszítették a terepet, hanem tengeri fenyők, de az élet hasonlóan folyt, mint az amerikai álomgyárban: szerelmek, csalódások, intrikák és botrányok mozgatták az életet a kulisszák mögött. Aligha véletlen, hogy itt született meg a paparazzo szó azokra a fotósokra, akik a filmcsillagok titkaiból élnek.
Tőlük tudjuk, hogyan szeretett egymásba Kleopátra és Antonius - azaz Elizabeth Taylor és Richard Burton egy csókjelenet közben, amelyet nem kellett imitálniuk.
- Kleopátra, Elizabeth Taylorral és Richard Burtonnel a főszerepben
OSCAR TUDJA
Nagy sikerű alkotások is születtek, nem csak szerelmek.
A 2007-ben, a filmgyár megalapításának 70. évfordulójára összeállított statisztikák szerint addig több mint háromezer film készült, ebből nyolcvankettőt jelöltek Oscar-díjra, és negyvenhét meg is kapta az elismerést.
Közülük is talán a legnevezetesebb az 1959-es Ben Hur, amely mind a mai napig - digitális technika nélkül is - felveszi a versenyt akármelyik modern gladiátorfilmmel. Sokáig ez a mű volt a rekorder a maga tizenegy Oscarjával, míg 1997-ben a Titanic le nem taszította trónjáról.
Az Örök Város önmagában is erős vonzerővel bírt; imádták is érte a filmesek, a Római vakáció sztárjaitól kezdve - ebben debütált Audrey Hepburn a sármos Gregory Peck oldalán - egészen az olasz "maestrókig", akiknek a szó szoros értelmében a Cinecittà jelentette az igazi otthont.
Gregory Peck mögött Audrey Hepburn ül a Vespán, a hátteret pedig Róma szolgáltatja
ÚR VOLT ÉS RABSZOLGA
A mesterek élén természetesen Federico Fellini állt. Ura és rabszolgálja volt a filmgyárnak; nemcsak Olaszországot nem tudta elhagyni Hollywood kedvéért, hanem kedvenc, ötös számú műtermét sem: ebben forgatta minden filmjét.
A csaknem fél stadion méretű teremben a légyzümmögést is hallani lehetett, ha ő szólalt meg…
Forgatások idején az ötös mögött kialakított lakásban élt, enni sem járt el, a közeli faluból egy Adriana Crescini nevű asszonyság hozta neki a finom házi kosztot, fonott kosárban.
Fellini, a film nagy mágusa, ha forgatott, akkor a Cinecittàban élt
A Maestro itt készült remekművei szinte egytől-egyig kiállták az idő próbáját, akár az Édes életről, akár a 8 és félről, akár az Országútonról vagy az Amarcordról legyen is szó. Szinte szimbolikus, hogy itt, az ötös számú műteremben készült az 1986-ban bemutatott egyik utolsó alkotása, a Ginger és Fred is, Fellini két legkedvesebb művészével: hűséges feleségével, Giulietta Massinával és az olasz film egyik legvonzóbb férfisztárjával, Marcello Mastroiannival.
Tény: Fellini filmjei kilenc Oscar-jelölést érdemeltek ki, de a díjat a Maestro csupán 1993-ban, életművéért nyerte el. A szobrocskát Marcello Mastroianni és Sophia Loren adta át a rendezőnek. A dolog pikantériája, hogy - ki tudja, miért? - Sophia sohasem forgatott a mesterrel.
Nem sokkal a díj átvétele után a hetvenhárom éves Fellini meghalt; felesége, az Országúton feledhetetlen Gelsominája csupán néhány hónappal élte túl az olasz film talán legnagyobb hatású rendezőjét.
"Az az igazság, hogy én azon a napon születtem, amikor először megláttam Giuliettát." - mondta Federico Fellini örök szerelméről és múzsájáról, Giulietta Massináról
CSAK MÚLTJA VAN?
Minden művészeti siker dacára az 1980-as években a Cinecittà a csőd szélére került: az amerikaiak visszaköltöztek a tengerentúlra, és sokszor magukkal vitték az olasz reménységeket is.
A válság idején már az a mondás járta, hogy a filmgyár előtt szép múlt áll.
Végül az olasz kormány privatizálta a filmközpontot, és az utóbbi években mintha lassú fellendülésnek lennénk tanúi. 1991-ben itt rendezték meg az Eurovíziós Dalfesztivált, és - számos spagetti western mellett - Mel Gibson a Passiót, Scorsese a New York bandáit és Anthony Minghella Az angol beteget is itt forgatta.
Mel Gibson 2004-ben A passió című film forgatása közben a Jézus szerepét alakító James Caviezellel
De itt dolgozott néhány évvel ezelőtt Baltasar Kormákur is, aki az Everestben látható alaptábort építette fel, ami mögé végül odavetítették a Himalája hegyláncait.
Jelenleg Rupert Everett és John Turturro forgat a Cinecittàban, a The Name of the Rose készül itt - bár a díszleteket láthattuk, a hatalmas greenscreen fotózásától óva intettek, nehogy bármi is kiszivárogjon a készülő produkcióból.
A The Name of the Rose díszletei és John Conroy operatőr a Cinecittà sutódiójában
A stúdiót gyakran kiadják rendezvényekre is; így eshetett meg, hogy Quentin Tarantino itt tartotta az Aljas nyolcas premierjét, ahol stílusosan 888 székkel rendezték be a teret a szervezők.
2015-ben pedig Karl Lagerfeld is a legendás Cinecittàt választotta a Chanel divatház legújabb kollekciójának bemutatására.
Párizs Rómában címmel 2015-ben a Cinecittà filmstúdióban mutatta be legújabb kollekcióját a Chanel. A párizsi utcákat idéző díszletben klasszikus, elegáns modellek vonultak fel
Ma a legtöbb olasz televíziós sorozat is itt készül, bár a Big Brother olasz változata, a Grande Fratello aligha emelte a filmgyár renoméját. A szakmában tehát lassan reménykedni kezdenek, hogy ha a Cinecittà aranykora nem is tér vissza,
a legnagyobb európai filmgyár előbb-utóbb mégis magára talál.
A New York bandái című film is a Cinecittà stúdiójában berendezett díszletetek között készült
AZ ÁLMOK ÉLETRE KELNEK
Egy azonban biztos: ha Rómában járunk, érdemes ide ellátogatni. A Cinecittà Shows Off kiállítás keretén belül ugyan nem minden áll nyitva a látogatók számára, mégis nagy élmény errefelé a séta.
A Cinecittànak 22 stúdiója van, közülük a legnagyobb az a bizonyos, 2908 négyzetméter alapterületű ötöt számú, mely Fellini kedvenc terepe volt:
itt forgatta a Dolce Vita Veneto utcai jelenetét is, melyet financiális és praktikus okoból volt kénytelen az egyébként a külső helyszíneket kedvelő rendező itt felvenni.
A legendás ötös számú műterem, Fellini egykori "otthona"
Ugyancsak itt rendezték be Jonathan Mostow U-571-jének tengeralattjáróit is, melyből az egyikbe a Cinecittà shows off, a másikba a Cinecittà World kiállításán be is lehet menni.
Az udvar egyik legimpozánsabb eleme a Fellini Casanovájából származó Venusia-szobor,
mely kíváncsi tekintetével reménykedve leselkedik kifele a földből, mintha saját szemével is ellenőrizni akarná az arra járókat.
Fellini Casanova című filmjéből ismert Venusia-szobor a Cinecittà udvarán
A Why Cinecittà elnevezésű filmtörténeti kiállítás részeként szereplő helyiség bemutatja Fellini rajzait, számos filmjében szereplő tárgyat és egy impresszív válogatást a műveihez készült kosztümökből.
Bár a múlt hónap elején tűz következtében néhány, az antik Rómát bemutató díszlet leégett, látnivaló így is bőven van.
Vannak itt hatalmas sátrak, medencék, víztartályok, olyan állandó díszletek, mint a 30-as évek New Yorkja és Párizsa, a középkor Firenzéje.
Itt minden csak illúzió
A vezetett túra során vendégként tehát nemcsak az üres stúdiókba, de a folyamatosan használt díszletekbe is beleshetünk. Sétánk során így jutottunk el az ókori Rómába, Jézus Izraelébe, a középkori Firenzébe és az 1860-as évek Manhattanjébe is.
Megtalálható itt a már említett U-571 tengeralattjáró mellett egy berendezett, modern vonat-belső is, egy földrengésszimulátor...
...no meg az elmaradhatatlan Trevi-kút.
- Anita Ekberg és Marcello Mastroianni Fellini Az édes élet című filmjében
A Cinecittàban tett séta minden pillanata óriási élmény; lenyűgöző testközelből átélni a film szemfényvesztő világának igazi csodáját. A valóság megtévesztésig hű illúziójának megteremtését, ami néha lesújt, máskor az egekbe emel. De hidegen semmiképpen sem hagyja ámuló nézőjét.
