Mert bölcsebben döntünk. Mert nem akarunk már kínosan másoknak megfelelni. És ez csak néhány azok közül az előnyök közül, amelyeknek létét ma már tudományos bizonyítékok támasztják alá. Számos pozitív változás csak érett korban jelentkezik. Megdőlt például az a tévhit is, miszerint a kor előrehaladtával szellemi képességeink hanyatlásnak indulnak. Hirtelen nem jut eszedbe valami? Meglepő oka van...
Az amerikai tudósok egészen biztosan nem ismerik Kellér Dezső halhatatlan mondását, amely szerint az öregedésnek számos előnye van, csak egyet mondjon valaki. Mégis csattanós választ adtak arra a félig tréfásan, félig komolyan feltett kérdésre,
miért is jó nekünk, ha elszállnak felettünk az évek.
Nem is egy, hanem többrendbeli olyan pozitív változást találtak, amelyek csak későbbi életkorban jelentkeznek.
Lonci néni tanácsot ad
Kezdjük mindjárt azzal a jó hírrel, miszerint tévhitnek bizonyult a feltételezés, hogy ahogy telik-múlik az idő, a szellemi képességeink romlásnak indulnak. A legújabb tudományos eredmények szerint ennek éppen az ellenkezője igaz, pontosabban
agyunk különböző funkciói eltérő életkorban érik el teljesítőképességük csúcspontját.
Lehet, hogy hirtelenjében nem jut eszünkbe, hogy is hívják azt a jóképű, kék szemű, csibészes mosolyú francia színészt, akiért tizenévesen odavoltunk (megfejtés: Alain Delon - a fiatalabbak nézzenek utána a Google-on!).
Ennek azonban a szakemberek szerint mindössze az az oka, hogy a fejünkben az idők során rengeteg tudás halmozódott fel, és az agyunk csak azért lassult le, mert információk jóval szélesebb tárházát kell ellenőriznie, mielőtt rátalálna a helyes válaszra. Az idősebb agy - és ennek megfeleően az idősebb ember - azonban számos területen jobb teljesítményt nyújthat fiatalabb versenytársainál.
Minderre a szakemberek akkor találtak tudományos bizonyítékokat, amikor egy sorozat tesztet töltöttek ki 10 és 89 év közötti alanyokkal. A feladatok között akadt olyan, ahol szimbólumokra és számok sorrendjére kellett visszaemlékezni, de olyan is, ahol emberi szemekben tükröződő kifejezések alapján kellett megtippelni az illetők érzéseit.
Az adatok feldolgozási ideje a tizenéveseknél bizonyult a legrövidebbnek, míg az emlékezetteszteken a huszonévesek teljesítettek a legjobban. Amikor azonban szempárokról készült fotók alapján kellett eldönteni, a fényképen látható idegenek hogyan érzik magukat, szégyenkeznek-e vagy éppen mulatnak magukban, gyanakvóak-e vagy ellenségesek, barátságosak-e vagy elgondolkodók, akkor a 40-50 közöttiek messze verték a mezőnyt, és a náluk idősebbek is jobb eredményt értek el a 40 alattiaknál.
Az idősebb agy tehát lassabban reagál, mint tette korábban, ámde jóval ügyesebb mások lelkiállapotának felmérésében.
Valószínűleg ennek a beleérző képességnek a fejlődésével magyarázható, hogy az idősebbek hatékonyabban oldják meg az emberek közötti konfliktusokat is. Az újságok nem véletlenül szokták "Lonci néni lelki postája" jellegű rovatuk vezetését sokat megélt, tapasztalt hölgyekre bízni, akik helyzetükből adódóan jobb tanácsokkal szolgálhatnak, mint tennék ezt forrófejű fiatal kollégáik.
E gyakorlat helyességét ma már pszichológiai eredmények is alátámasztják: egy tengerentúli vizsgálat keretében eligazítást kérő leveleket osztottak szét 200 kísérleti alany között, és azt tapasztalták, hogy a 60-as éveikben járó válaszadók tanácsaik megfogalmazásakor jóval megfontoltabban jártak el, több szempontot mérlegeltek, többféle megoldással álltak elő, és hasznosabb kompromisszumokat javasoltak, mint a fiatalabbak.
Emellett, az idők során a saját érzelmeiken is jobban megtanultak uralkodni.
Legalábbis ezt támasztotta alá az a kísérlet, amelynek célja a megbánás érzésének felkeltése volt. Ennek érdekében a kutatók szerencsejátékot játszattak a résztvevőkkel, és azt találták, hogy a huszonévesekkel szemben a hatvan körüliek kevesebbet bánkódtak az elvesztett pénzük miatt, és jóval ritkábban vállaltak értelmetlen kockázatot abban a hiú reményben, hogy így visszanyerhetik az eltűnt összeget.
Csak a szépre emlékezem
Ahog az évek múlásával mind ügyesebben menedzseljük az érzéseinket, úgy azt is egyre bölcsebben ismerjük fel, mi az igazán fontos az életben, és mi az, amivel nem érdemes törődnünk. Ez utóbbi kategóriába tartozik az, ami olyan sok kínt okoz nekünk ifjú korunkban: vagyis, hogy
mit gondolnak rólunk mások.
Olvashatjuk rakásra az önsegítő könyveket, költhetünk vagyonokat terápiára, a megfelelési szorongástól sokaknak nem sikerül megszabadulnia. Egészen addig, amíg hirtelen rá nem döbbenünk, hogy földi életünk ideje korlátozott, és
ami a rendelkezésünkre áll, azt érdemes kellemesen eltöltenünk.
Ezzel magyarázható az a pszichológusok által is megfigyelt tény, hogy az idősebbek nem akarják már mindenáron mindenki tetszését elnyerni, és a jelentéktelen dolgokat gond nélkül száműzik a fontossági listájuk legvégére. Helyette több időt szánnak a családjukra és a meghitt barátaikra, kerülik a számukra kellemetlen találkozásokat, és inkább a jó, mint a rossz hírekre összpontosítanak.
Ez utóbbi szintén nem légből kapott állítás, hanem egy amerikai kutatócsoport által publikált eredmény.
Vizsgálataik során a szakemberek egy húszas éveikben járó önkéntesekből, illetve egy hetven körüliekből álló csoportnak mutattak fotókat, amelyek vagy semleges és jó hangulatúak voltak, vagy nagyon negatívak, például megcsonkított holttesteket vagy beteg gyerekeket ábrázoltak. Később a résztvevőket váratlanul arra kérték, elevenítsék fel a látottakat, és
az idősebb csapat tagjai a fiatalabbaknál nehezebben idézték fel a negatív képeket, míg a semleges és jó emlékképekre a fiatalokhoz képest döntően jobb eredménnyel emlékeztek vissza.
A vizsgálatok szerint az agyunkban fokozatosan fejlődik ki az a funkció, hogy a rossz emlékeket elfelejtsük, a jókat viszont megőrizzük: a felmérés már a 41 és 53 év közöttiekben is erőteljesebbnek találta a "csak a szépre emlékezem" jelenséget, de
a különbség jóval kifejezettebbé vált a 65-80 évesek alkotta csoportban, akik a negyven alattiakhoz viszonyítva feleannyi rossz képet tudtak csak megnevezni a látottakból.
Ha a kutatókat kérdezzük, még hosszasan tudják sorolni az öregedés előnyeit. Például ahogy telnek az évek, leszállunk az érzelmi hintáról, jóval hatékonyabban uralkodunk érzéseinken. Megbízhatóbbak vagyunk a munkában, a tapaszalatainknak és a rutinunknak köszönhetően bizonyítottan kevesebb hibát követünk el, és bölcsebb döntéseket hozunk. Kreatívabbá válunk, mert összehangoltabban működik a két agyféltekénk. A testünk idővel talán "cserbenhagyhat" minket, az agyunk és a szívünk azonban nem.
