Bár a világ egyik legerősebb márkájának tartják, és az egész földön ismerik, végül egy finn kistelepülés fogadhatta örökbe a Mikulást néhány évtizeddel ezelőtt. Finnország pedig virágzó ipart épített a jóságos öregemberre. Elszántságuknak köszönhetően évente háromszázezer ember fedezi fel Lappföld kincseit és magát Joulupukkit. Azt tudtad, hogy a szó jelentése nem kevésbé komikus, mint maga az elnevezés?
A finnországi Lappföld központja, a hatvanezres Rovaniemi az északi sarkkörtől nyolc kilométerre fekszik. Ez a hely a "Mikulás otthona".
A helyiek nem érzik nyűgnek az örökös karácsonyt, tudják, hogy a turizmus a fő bevételi forrásuk; itt a manóknak beöltözött statiszták is teljes átéléssel játsszák a szerepüket. A gyerekes családok mellett jó pár középkorú turista is könnyek között találkozik az igazinak hitt Joulupukkival.
Ahol szikrázik a róka farka
Rovaniemiben ősztől tavaszig fehérbe borul a táj, nem csoda tehát, hogy a finneknek több tucat szavuk van a hóra. A főszezonban hóból készült épületekkel kápráztatják el a vendégeket: hóhotelekkel, hóéttermekkel, hószaunával, a hókápolnában még esküvőket is tartanak. Aki olthatatlan vágyat érez, hogy megmártózzon a jeges tavakban, kérhet olyan védőfelszerelést, amely alatt a ruhája száraz marad, habár
a finnek attól sem riadnak vissza, hogy - két szaunázás között - csupaszon is csobbanjanak.
Itt télen csak néhány órára kel fel a nap. Az égboltot zöldeskékre festő sarki fényt, az Aurora Borealist Finnországban "tűzrókának" hívják: a legenda szerint az állat olyan gyorsan futott a hóban, hogy a farka szikrákat szórt az égre.
A lapp őslakosok, a számik pedig úgy hitték, hogy az északi fény a halottak energiája, ezért a házba bújva várták meg, hogy eltűnjön.
Általában éjszaka látható - ha tiszta az ég -, de hogy mikor jelenik meg, az kiszámíthatatlan. Ha a turistáknak nincs kedvük egész éjjel a megfigyelőhelyen gubbasztani, az Aurora-figyelő szolgálat SMS-ben értesíti őket, hogy mikor fussanak a fényképezőgéppel.
A nyár ellenben a huszonnégy órás nappalé, az "éjféli nap" hónapokig a látóhatár felett marad. Ez a folyamatos szórakozás, a sportok és a fesztiválok időszaka, a bulik könnyen átnyúlnak a következő délelőttre.
"Sok látogató attól tart, hogy huszonnégy órás napfény mellett nehéz aludni, és az igazság az, hogy még a helyiek közül is többen küzdenek ezzel - írják a visitrovaniemi.fi honlapon. - Ugyanakkor sokan azt vallják, hogy a rövid lapp nyarat nem az alvásra tervezték: "az éjféli nap feltölt energiával, miért próbálnál aludni, amikor nincs rá igényed?"
Rénszarvasok földje
1944 szeptemberében a németekkel szövetséges finn kormány fegyverszünetet kért Moszkvától, hogy megtámadhassa az országban állomásozó, kétszázezer fős német hadsereget. A lappföldi háború során Rovaniemiben az épületek kilencven százalékát lebombázták.
A várost a neves építész, Alvar Aalto tervezte újra úgy, hogy a település alaprajza rénszarvasfejet formázott, a sportpálya az állat szemét, az úthálózat pedig az agancsokat szimbolizálta.
Mivel a munkálatokat egy amerikai segélyszervezet támogatta, az USA elnökének özvegye Eleanor Roosevelt idelátogatott 1950-ben. A kunyhó, amelyet a tiszteletére építettek, egy hét alatt készült el, a szóbeszéd szerint az ajtót akkor szerelték fel, amikor a repülőgépe landolt. A Roosevelt-ház (képünkön) ma is megtekinthető.
A város főtere, a Lordi tér a világ első finn rockzenekarának nevét viseli: 2006-ban ők nyerték meg az Eurovíziós Dalfesztivált. Rovanieminek két magyar testvérvárosa is van: Ajka és Veszprém.
A száznyolcvanezer lakosú Lappföldön kétszázezer rénszarvas él, akik gyakran bekóborolnak a városokba is. Húsuk a finnek egyik nemzeti eledele.
Mikulás az olimpián
A gyermekek védőszentje, Szent Miklós a mai Törökország területén élt, a finnekhez pedig semmi köze nem volt. Az ő legendáikban a tél démona szerepelt, aki gyerekeket rabolt el. A kosszarvú szörny figurája a krampuszban él tovább.
Náluk az ajándékokat eredetileg egy kecske hozta, az emlékét a Mikulás finn neve, a Joulupukki ("karácsonyi kecske") őrzi.
Ahhoz, hogy Szent Miklóst itt is megismerjék a tizenkilencedik században, egy holland költő verse kellett. 1927-ben egy rádiós gyermekműsor bemondója sütötte el, hogy a Mikulás házát Lappföldön, a finn-orosz határ közelében találták meg, méghozzá a Fül-hegyen, ami megmagyarázza, hogyan hallja meg a Télapó a világ összes gyerekét. 1960 karácsonyán már "élőben" közvetítették, hogy a négyszázötven éves férfi felpattant a rénszarvasszánra.
A finn turisztikai hivatal 1984-ben megalapította a Mikulás-munkacsoportot, a következő évben Lappföld kormányzója bejelentette, hogy "az igazi Mikulás a tartományban lakik".
"Finnország virágzó ipart épített a jóságos öregemberre - írja a foreignpolicy.com szerzője. - Pedig akadtak riválisai: Alaszka, Grönland, Norvégia és Svédország is a karácsony igazi központjaként próbálta magát eladni. Viszont az állam sehol nem pumpált annyi pénzt a Mikulás-iparba, mint a finneknél. Rovaniemit ma évente háromszázezren látogatják, a svéd Morát ötvenezren."
A finnek az egész bolygón kampányoltak. Mindenhova Mikulásokat küldek, még az 1988-as szöuli olimpián is télapók kísérték a válogatottat.
A norvég város, Drøbak szintén a "Mikulás otthona" címre pályázott, ezért 1993-ban a polgármester megkérte a királyi párt, hogy ne utazzanak Rovaniemibe, mert azzal a riválisok helyzetét erősítenék. Végül V. Haraldék a várost megnézték ugyan, de a Mikulásfalvát kihagyták. Ha esetleg ma bepótolnák az utat, láthatnák a postahivatalt, ahol a tündérek eddig gyermekek millióinak válaszoltak, és a sorban állás után akár a fehér szakállas emberrel is fotózkodhatnának.
