Hedda Hopper állításai amerikaiak tízmillióit tartották izgalomban, sokakat pedig rettegésben a múlt század közepén. Az elmúlt években két filmben is feltűnt az alakja, az egyikben Helen Mirren, a másikban Tilda Swinton kelti életre. Ki volt a hírhedt nő, aki félelemben tartotta a korabeli sztárvilágot, aki Ingrid Bergman karrierjét is képes volt derékba törni? És egyáltalán miért tette mindezt? Íme Hedda Hopper, avagy a női gonoszság határtalan. 

Hedda Hopper ötven éve halt meg. Halála oka kétoldali tüdőgyulladás volt, ami stílusos távozás volt részéről, mivel Hopper semmit sem csinált félgőzzel. Karrierje csúcsán 35 milliónyian olvasták, ami olyan hatalmat adott a kezébe, hogy nem csak Hollywood sztárjai, de még a stúdiófőnökök is rettegtek tőle és mindent megtettek, hogy elnyerjék jóindulatát. Nem véletlenül.

Hedda Hopper ugyanis teljes nyugalommal és lelkiismeret nélkül tette tönkre egy pillanat alatt bárki karrierjét, házasságát és életét akár egyetlen maró mondattal. Bob Hope mondta róla, hogy

"az első dolgunk reggelente az volt, hogy az ő írását futottuk át, csak hogy tudjuk, mi a helyzet".

Ő volt az a hollywoodi pletykagyáros, akinek a rovata félelemben tartotta a nagy sztárokat is


A Trumbo című filmben Helen Mirren gátlástalannak és bosszúszomjasnak, ugyanakkor nagyhatalmúnak és félelmetesnek ábrázolja, de hasonló jellemrajzot fest róla Tilda Swinton is az Ave, Cézár!-ban (Hail, Ceasar!).

A húszas évektől a harmincas évek közepéig Hedda Hopper félállású színésznő volt Hollywoodban. Több mint százhúsz filmben tűnt fel, ám egyben sem osztottak rá főszerepet. Amikor azonban 1937-től elkezdett bennfentes mozipletykákat szállítani a Los Angeles Timesnak, végre megkapta azt a figyelmet, amire mindig is vágyott.

A Trumbo című filmben Helen Mirren zseniálisan kelti életre a rettegett és gátlástalan Hedda Hoppert

A ház, ami félelemből épült

A figyelemmel együtt pedig megérkezett számára a hatalom és a jólét is. Hooper mindent megtett, minden eszközt bevetett, hogy nevét beírja a bulvárújságírás történelmébe, aminek nem csak az Egyesült Államokban, de talán világszinten is ő vált a leghírhedtebb alakjává, aki karrierje csúcsán évi 250 ezer dollárt keresett - ami mai értéken több mint évi 2 millió -, ám a stúdiók luxus ajándékait sem utasította vissza esetenként.

Olyan életszínvonalon élt, amit még Hollywood legnagyobb sztárjai sem engedhettek meg maguknak akkoriban. A Beverly Hills-i Tropical Avenue-n épült elegáns otthonát gyakran emlegette mint a "házat, ami félelemből épült". Félelemből, ami megalapozott volt, hiszen Hopper egy tollvonással karriereket tehetett tönkre, és ezt gyakran meg is tette.

Néha csupán azért, mert megtehette.

Kedvelt témája a házasságon kívüli szex és hűtlenség volt, amire Hollywoodban rengeteg alanyt talált


Amikor 1939-ben Merle Oberon angol színésznő - Korda Sándor akkori felesége - megkérdezte, miért ír össze annyi borzalmas dolgot, Hedda csak mosolygott, és megveregette a vállát:

 "Gonoszságból, drágám, puszta gonoszságból" - felelte.

Gyakran azonban a gonoszságon túl voltak más indokai is. Amikor Ingrid Bergman 1939-ben Hollywoodba érkezett, Hedda először teljesen a hatása alá került. Ódákat zengett nyomtatásban Bergman tehetségéről, szépségéről és fogorvos férjével élt harmonikus családi életéről.

Mindez tíz évvel később azonban egy csapásra megváltozott.

Ingrid Bergamant előbb istenítette, majd tönkretette


Tönkretette Bergmant

Amikor ugyanis 1949-ben Rómában Hopper megkérdezte Bergmant, igaz-e a botrányos pletyka, miszerint gyereket vár a nős olasz filmrendezőtől, Roberto Rossellinitől, a svéd színésznő azt felelte:

"Hedda, nézz rám. Úgy nézek ki, mint aki gyereket vár?"

Mire Hopper kötelességtudóan megírta: a pletykából egy szó sem igaz. Bergman azonban valóban várandós volt Rossellini gyermekével, és ezt a labdát végül az újságírónő legnagyobb riválisa, a korábbi mentorából ádáz ellenségévé lett Louella Parsons ütötte le.

Hedda Hopper (balra) legnagyobb riválisa Louella Parsons volt


A filmstúdiók sajtósai számára annak idején teljes munkaidős elfoglaltságot jelentett, hogy Heddát és Louellát boldoggá tegyék. Ha ugyanis az egyiknek kedveztek, azzal maguk ellen fordították a másikat, ahogy ez történt Ingrid Bergman esetében is. A felbőszült Hedda bosszúhadjáratot indított Bergman ellen, és mindent elkövetett, hogy tönkretegye a karrierjét. 

Szinte egyetlen éjszaka leforgása alatt a Casablanca sztárjának filmjeire senki nem volt többé kíváncsi, és neve az Egyesült Államok szenátusának ülésén is előkerült mint "a szabad szerelemet istenítő, az ördöggel cimboráló, a nőtársadalomra szégyent hozó perszónáé". A színésznőnek végül évekre el kellett hagynia nem csak Hollywoodot, de az Egyesült Államokat is. (Rossellinivel első közös fiát, Renato Robertót már Olaszországban hozta világra.)

Ritkán úszta meg simán, akit Hedda Hopper a célkeresztjébe tűzött. Kegyetlen volt, nem ismert irgalmat, támadásai ízléstelenek voltak, miközben ő maga elegáns, karizmatikus és állítólag szórakoztató volt. 

Támadási ocsmányak és ízléstelenek, ő maga elegáns és karizmatikus volt


Házasságtörők és kommunisták

Hedda közismert volt konzervatív nézeteiről, a család szentsége volt az egyik vesszőparipája. Mindez a gyakorlatban azt jelentette, pokollá tette minden sztár életét, akiről megtudta, hogy félrelépett. A házasságtörőket és promiszkuisokat legalább annyira gyűlölte, mint a kommunistákat. Amikor tehát nagy elánnal kezdett sarat dobálni Ingrid Bergmanra, szenvedélyét egyszerre fűtötte erkölcsi felháborodása és sértett szakmai büszkesége.

A kémei ott voltak mindenhol.

Mindeki tudta, ha egy sztár akárcsak kiviharzik egy forgatási jelenetről, Hedda vagy Louella erről egy órán belül tudomást szerez. A fentinél azonban mindketten húsosabb falatokra vágytak. Amikor például Hopper megírta, hogy a nős mozisztár Joseph Cottent rajtakapták a kocsija hátsó ülésén a tinédzserkorú Deanna Durbinnal, Cotten és a felesége is majd felrobbant.

Nem tudott gépelni, de helyesen írni sem, ezért telefonon keresztül diktálta cikkeit egy gépírónőnek


Cotten megfenyegette Hoppert, hogy ha legközelebb meglátja, fenéken billenti; a beszámolók azonban innentől különböztek abban, hogy ezt később meg is tette, vagy csak kihúzta Hedda alól egyszer a széket, amikor le akart ülni egy rongyrázós vacsorán. A lényeg azonban, hogy Cotten úgy viselkedett, mintha semmi alapja nem lett volna Hopper pletykájának.

Sajnos a rendező Orson Welles, aki jól ismerte Cottent, később megerősítette a pletykát, miszerint Cottennek valóban viszonya volt Deanna Durbinnal, sőt mit több, szeretett a kocsijában szeretkezni. 

Mindig extravagáns kalapban jelent meg, ami egy idő után az image-ének részévé vált; olyannyira, hogy adókedvezményt kapott miattuk az akkori adóhatóságtól, az Internal Revenue Service-től, így kalapjait - munkaköltség címszóval - évi 5000 dollár értékhatárig elszámolhatta


Hopper ugyanakkor haladó szellműnek bizonyult, amikor az 1948-as Oscar-gálán a különdíjat ítélték oda a fekete bőrű James Baskettnek, aki a felszabadított rabszolga Rémusz bácsit játszotta a Disney stúdió A Dél dala (Song Of The South) című filmjében. Hedda úgy gondolta, ez szép humanitárius gesztus volt, és üdvözölte a kezdeményezést a rovatában.

Mindez azonban nem gátolta meg, hogy egy 1958-as interjújában a fiatal Sidney Poitier-től megkérdezze, tud-e énekelni, mondván: "Maguk közül sokan tudnak." Poitier erre annyit felelt, ő nem tud, mire Hopper, hogy ő még nem hallott olyan feketéről, akinek nincs hangja.

Bennfentesként mozgott Hollywoodban, mindenkit ismert és látszólag mindenkivel barátságban volt


Akit azonban a legjobban utált, vehemensen és persze a nagy nyilvánosság előtt, az Charlie Chaplin volt. Éveken át üldözte a rendezőzsenit nyomtatásban nemcsak balos nézetei miatt, hanem a sokkal fiatalabb nők iránti vonzalmáért is.

Annak érdekében, hogy Chaplin karrierjét aláássa, Hopper még az FBI-jal is együttműködött, amikor a rendező politikai és magánéletbeli tevékenysége már a szövetségi nyomozók figyelmét is felkeltette.

Amikor 1943-ban sírva jelent meg a küszöbén a huszonkét éves Joan Barry azt állítva, gyermekének Chaplin az apja, Hedda segített neki benyújtani a bíróságon az apasági keresetet. Hetekkel később pedig Hopper majdnem felrobbant mérgében, amikor megtudta, hogy az akkor ötvennégy éves Chaplin feleségül vette Oonát, a Nobel-díjas drámaíró Eugene O'Neil tizennyolc éves lányát. (Oona O'Neilről bővebben ITT olvashatsz.)

Dühítette, hogy Chaplin a 36 évvel fiatalabb Oonát vette feleségül


A képmutatás bajnoka

A történethez szorosan hozzátartozik, hogy Heddát meglehetősen rövid házasság fűzte korábban egy nála huszonhét évvel idősebb férfihoz. Ő volt az illető ötödik felesége, és azonnal elvált tőle, amikor megtudta, hogy a férfi csalja. Ez lehetett tehát a fő ok, amiért Chaplint annyira utálta, hiszen valószínűleg a volt férjét látta benne. Ugyanakkor az is dühítethette, hogy Chaplin egy vagyont szedett ki Hollywoodból, miközben mindvégig brit állampolgár maradt; ezt Hopper hálátlanságnak és Amerika ellenességnek vélte.

Hosszú élete során Hedda Hopper művészi szintre emelte a képmutatást.

Már arra is szívesen borított fátylat, pontosan mikor is kezdődött az a bizonyos élet, de úgy tűnik, valamikor 1880 és 1885 között, Elda Furry néven született kvéker szülők gyermekeként Pennsylvaniában. Elszökött otthonról, hogy kóristalány legyen a Broadway-n, és ott ismerkedett meg a jóképű színész-producer DeWolf Hopperrel, akihez 1913-ban feleségül ment.

Kedvenc célpontjai közé tartozott Elizabeth Taylor, Richard Burton és Marilyn Monroe is


A nevét valószínűleg azért változtatta Eldáról Heddára, mert az előbbi túlságosan hasonlított férje előző négy feleségéen neveire (Ella, Nella, Ida és Edna). De amúgy is hamar elváltak, Hedda pedig megkezdte hollywoodi színésznői karrierjét.

Az, hogy neki soha nem jutott kis a valódi mozisztárok csillogó életéből, sikeréből, sokat megmagyaráz abból, miért élvezte annyira, amikor tönkretehette őket. Sokszor még csak óriási sztorik vagy botrányok sem kellettek neki ahhoz, hogy vihart kavarjon, elég volt csak megharagudnia valakire bármilyen ok miatt, az illetőt nyilvánosan elintézte akár egy maró gúnytól csöpögő rosszindulatú mondattal.

Ennek azonban az ellenkezőjére is akadt példa, amikor valakinek felfuttatta a pályafutását egy-két dicsérő megjegyzésével, azonban ezt szinte mindig hátsó szándékkal tette: általában azért, mert valami miatt nagyon utálta az általa futtatott ember szakmai ellenfelét, konkurenciáját.

Legalább önkritikája volt, önmagát "a világ legnagyobb ribancának" nevezte


Saját magára Hollywood erkölcsének védőangyalaként gondolt, ám önismerete is elég jó volt, hiszen önmagát "the bitch of the worldnek", azaz

"a világ legnagyobb ribancának" nevezte,

mottója pedig a "senki sem elég érdekes édes fényben" ("nobody's interested in sweetness and light”) volt, ami el is mond mindent "munkásságáról". 

Visszaemlékezések szerint sikerességének titka nem csak rosszindulatában és intelligenciájában gyökerezett - amelynek kettőse egyedien kegyetlen dolgokra képes -, hanem abban is, hogy ő értette legjobban a pletyka működését, hatását és hatékonyságát, és legfőképpen a tőle való félelmet, amit olyan szintre fejlesztett, mint senki más.

A Trumbo című filmben Helen Mirren alakítja Hedda Hoppert
Hopper egyik legfontosabb politikai célpontja Dalton Trumbo forgatókönyvíró volt - akinek többek közt a Római vakáció és a Spartacus forgatókönyvét köszönhetjük -, és akit a '40-es évek végén tettek feketelistára nem utolsósorban Hopper miatt, aki többször is írt Trumbo Kommunista Pártbeli tagságáról.